Akad hasonló retró az országban másutt is. A csaknem 3200 település talán többmilliónyi "közterületének" - ahogyan a hivatalos terminológia a körutakat, utakat, utcákat, tereket, közöket, dűlőket összefoglaló néven említi - számbavételére nem vállalkozhatunk, de már a felületes vizsgálódás is érdekes eredményre vezet. Kiderül például, hogy Bükkszenterzsébeten máig utcanév emlékeztet a Komszomolra, az egykori Szovjetunió kommunista pártjának ifjúsági szervezetére.

Nem kevésbé tűnik kuriózumnak a székkutasi Sztahanov utca. A névadó szovjet - illetve igazából ukrán - bányász légkalapács-kezelőként dolgozott, és 1935-ben egyetlen műszak alatt 227 tonna szenet fejtett, ami az előírt mennyiség harminc-negyvenszerese volt. Ezzel a teljesítménnyel a szocialista gazdasági rendszer fölényét hirdető sztahanovista mozgalom emblematikus figurájává vált. Sztahanov egyébként akkoriban még a Time magazin címlapjára is felkerült.

Lenin a létező szocializmus mostanság kevésbé kedvelt főideológusa, a Szovjetunió alapítója korábban szinte minden számottevő településen utcát "kapott", mára azonban a dicsősége megkopott. Ennek ellenére sikerült vagy tíz Lenin utcát találnunk. Néhány kisközség mellett létezik ilyen közterület például Almásfüzitőn és Martfűn is.

A kommunizmus ideológiai alapjait lefektető, s hajdan szinte kötelező utcanévadó Marx és Engels ugyancsak sokat veszített népszerűségéből, bár kéttucatnyi településen máig fellelhetjük valamelyikük nevét. Még néhány nagyvárosban is. Marxra egyebek mellett Békéscsabán, Dunaújvárosban és Pécsett, míg Engelsre Mosonmagyaróvárott, Szegeden és Szombathelyen emlékeztet utca.

Az 1917. novemberi oroszországi - valaha hivatalosan: nagy októberi szocialista - forradalom után kevéssel Magyarországon is győzött a proletárdiktatúra. A 133 napra legalább négy községben - például Forráskúton és Perkátán - emlékeztet Tanácsköztársaság utca.

A Tanácsköztársaság meghatározó figurájának, Kun Bélának körülbelül négy-öt utca viseli a nevét többek között Szászváron és Tokodaltárón. Az ugyancsak 1919-es népbiztos Landler Jenőt sem száműzték mindenütt, mert még Szekszárdon is van róla elnevezett köztér. A véreskezűként emlegetett közoktatásügyi népbiztos Szamuely Tiborra pedig egyebek mellett Balmazújvárosban, az Osztrák-Magyar Monarchia korábbi tisztjére, a 19-es magyar vörös hadsereget megszervező Stromfeld Aurélra Békéscsabán utal utcanévtábla.

A második világháborúban győztes Vörös Hadsereg az előző rendszerben ugyancsak települések sorát ihlette névadásra, és vagy harminc helyen máig maradt Felszabadulás utca. E körbe tartozik Körmend, Mezőköved, Siklós, Röszke és Velence is. A bevonulókra pedig Vörös Hadsereg utca elnevezéssel tisztelgett sok falu és város, ám ezek száma talán féltucatnyira olvadt. Gara és Hercegszántó továbbra is vállalja, Csátalján viszont szakítanának a Vörös Hadsereggel, ám az FVM földrajzinév-bizottsága szerint Horthy Miklós helyett más névadót kellene találni. Mellesleg Kunhegyesen a Budapest ostrománál küzdő Malinovszkij marsall emlékét is őrzik, többek között Nádudvaron és Tiszavasváriban pedig fegyvertársa, Tolbuhin marsall nevét viseli utca.

Politikáról persze általában szó sincs. Ma már sehol nem világnézeti meggyőződésből őrzik a régi elnevezéseket, sokkal inkább megszokásból, esetleg a szükségtelennek tartott adminisztrációtól viszolygó lakosság ellenállása miatt. Vagy egyszerűen csak azért, mert minek cseréljék drága pénzen az utcatáblákat, amikor sokan már nem is tudják, ki volt Sztahanov, Landler, Tolbuhin vagy Kun Béla. Mellesleg: a Fidesz mosonmagyaróvári szervezetét sem zavarja, hogy a székhelyük a helyi Engels utcában van. Különben csak szóltak volna a polgármesterüknek.

Nem harap