Elhunyt Kemény István szociológus
Hosszan tartó betegség után 83 éves korában elhunyt Kemény István szociológus - tudatta Passuth Krisztina, a szociológus felesége kedden az MTI-vel. Demszky Gábor főpolgármester részvétét fejezte ki a családnak, és kezdeményezi, hogy egykori tanárát, mesterét, főtanácsadóját a Fővárosi Önkormányzat tekintse saját halottjának.
Demszky Gábor az MTI-nek küldött közleményében úgy fogalmazott: Kemény Istvánt tanárának, mesterének tekintette, mert az ő útmutatásával folytatta szociológiai tanulmányait, és ismeretségük az évek alatt barátsággá mélyült, így a szociológus vállalta, hogy segíti közszolgálati tevékenységét, és főpolgármesterré választása óta a főtanácsadója volt.
A főpolgármester szerint Kemény István tudományos igényességének és érzékeny emberi figyelmének köszönhetően kezdődhettek el Magyarországon a szegénység- és romakutatások már a hatvanas évek végén, és munkájában mindig a hitelességre törekedett, nem ismert megalkuvást, ezért kellett kényszerűségből 13 évre az emigrációt választania, de az elsők között volt, aki hazatelepült, amikor már lehetett..
A szabad demokrata politikus emlékeztetett arra, hogy Kemény István a főváros foglalkoztatáspolitikai helyzetéről, a Budapesten élő cigányság népességi mutatóiról, életkörülményeiről készített kutatásokat, s ezek alapján fogalmazott meg ajánlásokat is, így például a romák munkajogi védelmét ellátó centrum, valamint állásközvetítő szolgálat felállításának szükségességét, és a roma népesség felnőttoktatásban való részvételének ösztönzését szorgalmazta.
A főpolgármester szerint Kemény István tudományos igényességének és érzékeny emberi figyelmének köszönhetően kezdődhettek el Magyarországon a szegénység- és romakutatások már a hatvanas évek végén, és munkájában mindig a hitelességre törekedett, nem ismert megalkuvást, ezért kellett kényszerűségből 13 évre az emigrációt választania, de az elsők között volt, aki hazatelepült, amikor már lehetett..
A szabad demokrata politikus emlékeztetett arra, hogy Kemény István a főváros foglalkoztatáspolitikai helyzetéről, a Budapesten élő cigányság népességi mutatóiról, életkörülményeiről készített kutatásokat, s ezek alapján fogalmazott meg ajánlásokat is, így például a romák munkajogi védelmét ellátó centrum, valamint állásközvetítő szolgálat felállításának szükségességét, és a roma népesség felnőttoktatásban való részvételének ösztönzését szorgalmazta.
Kemény István 1947-1948-ig a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa, 1948-1957-ig középiskolai tanárként dolgozott, 1957-ben két évre bebörtönzik, 1959-61 fordítóként tevékenykedik. 1970-1973-ig az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa, 1973-ban publikációs tilalom alá helyezik, 1973-1976 szabadfoglalkozású szociológus, 1977-ben Párizsba emigrál, 1978-1981-ig a Maison des Sciences de l,Homme, 1983-90 az École des Hautes Études en Sciences Sociales munkatársa, a Magyar Füzetek szerkesztője. 1980-1990-ig a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. 1990-ben hazatér, 1993-től a Magyar Szociológiai Társaság alelnöke, 1992 elnöke.
Kemény István 1990-1992 az MTA Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadója, egy éven át az intézet igazgatója. 1990-től a budapesti főpolgármester főtanácsadója.
1994-ben a szociológiai tudományok doktora címet kapja, a Nagy Imre-emlékplakettet 1994-ben kapja, Deák Ferenc- és Széchenyi-díjas (2003).
Főbb művei: Parasztságunk útja (1947), Társadalmi rétegződés Magyarországon (Mód Aladárnéval, Ferge Sándornéval és Láng Györgynével, 1966), Elméletek a társadalmi rétegződésről (1969), A gazdasági vezetők magatartása (1970), A szexuális élet szociológiája (szerk., 1972), Az alacsony jövedelmű népesség életkörülményei Magyarországon (1972), A magyarországi cigány lakosság (1976), Ouvriers Hongrois (1985), Magyar munkástanácsok 1956-ban (1986), Velük nevelkedett a gép (1990), Közelről s távolból (1991), Vagyongazdálkodás, városrehabilitáció és lakáspolitika (1991), Szociológiai írások (1992), Cigányok Magyarországon (szerk., 1999), A magyarországi romák (szerk., 2000), A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság (szerk., 2000), Cigány gyerekek az általános iskolában (társszerző, 2002), A magyarországi cigányság 1971-2003 (társszerző, 2004).
(MTI)
