A jobboldal titkos receptje
„A brit konzervatívok azt tanulmányozzák, hogyan sikerült a svéd jobboldalnak legyőznie a korábban sokáig kormányzó szociáldemokratákat. Mi volt a svéd jobboldal csodafegyvere?” – teszi fel a kérdést Polly Toynbee a Guardian véleményrovatában. Az írás apropóját David Cameron, a brit Konzervatív Párt elnöke szolgáltatta, amikor nemrég úgy nyilatkozott, hogy a jobboldalnak van mit tanulnia a svéd konzervatívoktól, ha átfogó változásokat akar: a jóléti intézmények és az oktatás reformját.
Toynbee szerint a 2006-os választásokat valójában nem a jobboldal nyerte meg, hanem a baloldal veszítette el. A szocdemek vereségének elsődleges oka Göran Persson miniszterelnök népszerűtlensége volt. „Még a jobboldali Új Mérsékeltek pártszövetség miniszterei is elismerik, hogy a svédek nem váltak jobboldalivá, csak a népszerűtlen miniszterelnöktől akartak megszabadulni.”
A konzervatívoknak egyedül arra kellett ügyelniük, hogy ne alapjaiban utasítsák el a jóléti államot. „Frederik Reinfeldnek, a jobboldal vezetőjének taktikája az volt, hogy átvette a szociáldemokraták programját, így az a látszat keletkezett, hogy nincs is különbség a két oldal között.” Sőt, mint a Metazin is beszámolt róla, még rá is licitáltak a baloldal választási ígéreteire. Jelmondatuk így hangzott: „Mi is vállalunk mindent, amit a szocdemek ígértek, sőt még többet is.”
És kormányra kerülve mit tett a jobboldal? A szociáldemokrata ígéretekről megfeledkezett, és jobboldali reformokba kezdett. Adócsökkentést hajtott végre, ehhez lefaragta a jóléti kiadásokat, amivel az alacsonyabb jövedelműek rosszul jártak. A vagyonosabb családoknak kedvezett az örökösödési illeték eltörlése is. Privatizálták az Absolut vodkát, és tervezik az állami tulajdonú italboltok eladását. A korábban ingyenes múzeumokban bevezették a belépőjegyet. Lehetővé tették, hogy magániskolák is kapjanak fejkvótát.
Az eredmény nem is maradt el: a választási ígéreteket megszegő jobbközép kormány rendkívül népszerűtlen. Igen ám, de ha a következő választásokon vereséget szenvedne, a reformokat akkor sem lehetne egykönnyen visszafordítani. „Adót és járulékot emelni ugyanis sokkal nehezebb, mint csökkenteni.” Márpedig adóemelés nélkül a hagyományos svéd jóléti modell sem támasztható fel.