Nincs ma születésnapja, se halálának évfordulója. De megjelent róla egy nagy könyv, sok fénykép, sok szó, tőle, róla; lapozgatom, kérdezem, hogy mit mulasztottunk. Miért nem fáj a szívünk mindennap, hogy Gregor József nem énekel? És rájöttem, hogy nem felületességből, nem azért, mert már erre sem figyelünk, hanem például én még nem nagyon érzékelem, hogy Gregor meghalt.
Gregor könyve
Utálom ezt a könyvet, mert erre emlékeztet. Mert a fényképeket nézve azt mondja az ember, milyen vidám volt, milyen kék volt a szeme, hogy lefogyott. Rohadt múlt idők.
Amúgy meg szeretem a könyvet, mert soha nem néztem egyszerre ennyi fényképet róla, és soha nem tűnt föl, ami most: hogy Gregor József állandóan fölfelé ment az életben. Nem a szokásos pályát futotta, kezdetekkel, csúccsal és hanyatlással, hanem egyre mélyebb, komolyabb, kifürkészhetetlenebb, egyre nagyobb művész lett. A fényképeket nézve döbbentem rá: Gregor József az évek során külsejét tekintve is egyre szebb ember lett. Kevés a hatvanhét év, vagy legalábbis nem sok, de hány énekesnek, és nem énekesnek jut ilyen élet?
Hollósi Zsolt könyvének vannak egyéb tanulságai is, mókásak és szomorúak. Engem mindig mulattat, hogy szinte minden énekes úgy beszél a másikról, hogy magáról mesél, "amikor ő is abban a színházban lépett föl, amelyben nekem olyan hatalmas sikerem volt két évvel korábban" kezdettel. És ahogy szeretik, és ahogy rájönnek, rájövünk, hogy Gregor pótolhatatlan. Nem emberként, mert úgy remélhetőleg mindannyian azok vagyunk, hanem énekesként: közel és távol sehol senki, aki egyszerre lenne Jóska és a legfontosabb név a színlapon, derű és kemény munka, felkészülés és aztán végtelenül könynyű és természetes színpadi létezés, én is lehetnék Gregor, gondolhatták a vastagabb hangú uraságok, pedig nem emlékszem, hogy egyszer is kínosnak éreztem volna az ő színpadi humorát. Belebeszélt, kibeszélt belőle, és minden pont úgy volt jó, ahogyan csinálta. Csak senki ne próbálja meg őt utánozni.
Minden benne van a könyvben, és mindennek az ellenkezője is, és kiderül, hogy Gregor, aki nagyon egyszerű színpadi lénynek tűnik, voltaképpen megfejtetlen. Van, aki azt mondja, mindent tudott, de vígoperában volt zseniális, van, aki szerint mindenben zseniális volt. Nekem az tetszik, amit ő mond: "Drámai szerepeket ezzel a szívvel? Beledöglenék." Nyilván azért tetszik, mert én is így gondolom. Buffó lett, és nem azért, hogy ne lássuk, mekkora szíve van, hanem mert akkora szíve volt. Valahogy ezt akarta elmesélni a világról: szép hely, ahol nagyokat lehet nevetni. A vigasztalás művésze volt. Most ki vigasztal minket?
(Hollósi Zsolt: Gregor, a szerző saját kiadása, 200 oldal, 7980 forint)
