Kormány, küzdj, és bízva bízzál, ellenzék, bízz, hogy a kormány nem küzd tovább - nagyjából erre tellett tegnap a szakmai konferencia részvevőitől, ám a népszavazás után és a kisebbségi kormányzásra készülés közepette ennél többet aligha lehetett várni. Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke, az Orbán-kormány kancelláriaminisztere Kormányválság - válságkormányzás címmel meg is adta az alaphangot, s azzal érvelt, hogy "az állam lezüllesztése után az állam visszavételének kell következnie", természetesen új választások nyomán kialakult új erőtérben, új népszavazási szabályok keretében, de neoweberiánus értelemben, azaz az államnak erősnek, aktívnak, intelligensnek és korlátozottnak kell lennie. Bár utalt általában a politikai elit felelősségére, elsősorban a most hatalmon lévőket bírálta, miközben elismerte, hogy "a hideg polgárháborús viszonyok nem teszik lehetővé a racionális diskurzust".

Ezt érzékeltetvén Varga Mihály, az Orbán-kormány pénzügyminisztere azt hangoztatta, hogy nyilvánvalóan

nem oldhatják meg a problémákat azok, akik előidézték őket. A Fidesz nevében is jelezte, hogy pártja a hitelesség visszaállítását szorgalmazza, majd a költségvetés rendbetételét, amit az adók csökkentése követhetne, a versenyképesség javítását, s végül az euróbevezetés dátumának kijelölését, mert akkor "visszafelé", vagyis a kijelölt időponthoz képest lehetne meghatározni a szükséges lépéseket. Veres János jelenlegi pénzügyminiszter erre úgy reagált: az, hogy az euró valamiféle konszenzus alapja lehet-e, hamarosan kiderül, amikor a parlament elé kerül a közpénzügyi törvény, s lássuk, mit szól ehhez az ellenzék. Ajánlotta Varga figyelmébe a konvergenciaprogram európai bizottsági és pénzügyminiszteri megítélését, ám vitapartnere tartotta magát véleményéhez, hogy a külföldi vélemény lesújtó a magyar gazdaságról. Veres ezt grafikonok kivetítésével próbálta cáfolni. Egyben felkérte Vargát, pontosan sorolja fel, milyen kiadásokat venne ki abból a költségvetésből, amelynek hatvan százalékát a szociális és jóléti kiadások teszik ki. Konkrét választ nem kapott. Draskovics Tibor igazságügyi, s volt pénzügyminiszter azzal érvelt, hogy például a nyugdíjkorhatár elkerülhetetlen emelésében, vagy a vállalkozók adminisztratív terheinek csökkentésében, vagy az adószerkezet módosításában, netán a segélyből, rokkantnyugdíjból élők munkába állításában lehetne egyetértés az ellenzékkel, s a kormány egy sor kezdeményezéssel rukkol ki hamarosan. Veres hozzátette: a népszavazás elbizonytalanította a befektetőket, az állampapírok megugró hozama tetemes többletkiadást hoz magával. Varga pedig kifejtette: a népszavazás nem a háromszáz forintos vizitdíjról szólt. De nem mondta meg, hogy miről.

 

A konferencia másik főelőadója - Stumpf István mellett - Bokros Lajos egyetemi tanár volt. Az egykori pénzügyminiszter azt mondta: bárki kormányoz, szembekerül az átfogó reform kérdésével, s ha ehhez a hatalmas munkához nyomban hozzálátnának, a magyar gazdaság akkor sem növekedne gyorsan 2010-ig. Az elveszett évtized után a következőre kellene az erőfeszítéseket összpontosítani. Bokros - aki az utóbbi időben is számos új elképzeléssel állt elő könyvekben és hetilapokban megjelent hosszabb elemzéseiben - az állami szolgáltatások minőségének romlását nevezte meg a reformok egyik leginkább kényszerítő tényezőjének. Az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a közteherviselés és a közigazgatás egymásra épülő, egymásból táplálkozó átalakítása hozhatja meg a megtakarításokat a közkiadásokban, amelyek nyomán mérséklődhetnek az adók. Azt a rendszert természetesen nem lehet fenntartani, amelyben járulékokat a lakosság egyharmada, személyi jövedelemadót pedig mindössze egynegyede fizet.

Részletes javaslatcsomagjából csak néhány elem: az általános és középfokú oktatásban meg kell határozni a minimális iskolaméretet, a felsőoktatásban költségtérítésessé kellene tenni az alapképzést, a nyugdíjban az első pillért a magánpénztári rendszerhez hasonlóan kellene átalakítani, az egészségügyben a versengő magánbiztosítók pénzéért kellene versenyezzenek a szolgáltatók. - A kormány által kétszer is megszavaztatott, ám most megkérdőjelezett pénztártörvénynek nem az a fő baja, hogy beengedi a magántőkét, hanem az, hogy nem eléggé engedi be - jegyezte meg.