Körülbelül 30 ezer tantermet fel fogunk szerelni - tábla és kréta helyett - a kétoldalú virtuális kommunikációt lehetővé tevő, a világot kinyitó digitális táblákkal - ígérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több mint egy éve, 2007. február 12-én. A miniszterelnök a zászlóshajóprogramok egyikének mondta az iskolák korszerűsítését - ám a hajó nem akar kifutni a kikötőből. Hacsak csoda nem történik, szeptembertől biztosan nem használhatják a nebulók a beígért, uniós forrás segítségével beszerzendő táblákat. Leghamarabb a jövő év elején, 2009. január-februárban van esély az első táblák leszállítására.

Bár az Európai Unió már a nyáron az áldását (pénzét) adta a fejlesztésre, a digitális eszközökre szóló közbeszerzési tendert fél év alatt sem sikerült kiírni. Most az igényeket mérik fel - azt ugyanis korábban senki sem tudta, tényleg szükség van-e a tantermek felében digitális táblákra (ahogyan az eredeti terv szólt), vagy az iskolák és fenntartóik máshogy gondolják el a XXI. század oktatási körülményeinek a megteremtését.

De azt sem tudni, a kormány mit gondol erről: még mindig nem ismert, pontosan milyen digitális taneszközöket kívánnak beszerezni. Február végén az iskoláknak hirdettek meg pályázatot: több informatikai fejlesztési csomagot kínáltak - ezek egyike, a "tantermi" csomag szólhat a digitális táblákról. Valószínűleg. A kiírásból ugyanis az nem derül ki, hogy az egyes csomagok pontosan milyen eszközök beszerzésére vonatkoznak. Részletes leírás csak arról van, hogy az egyes intézmények milyen paraméterek alapján mennyit igényelhetnek az egyes csomagokból (például ha már most sok a számítógép egy iskolában, akkor ebből az eszközből arányosan kevesebbet igényelhetnek).

Az iskolák így tulajdonképpen zsákbamacskát vesznek: választanak a nem túl precízen leírt csomagokból (azt számítógépes kalkulátor segítségével megtudhatják, nekik miből mennyi járhat), és bízhatnak a beszerzést lebonyolítók bölcsességében, hogy majd a nekik legmegfelelőbb eszközöket, illetve cégeket választják ki.

Az új digitális tantermek felszereléseit ugyanis nem maguk az érintett intézmények vásárolhatják meg, ezt elintézi helyettük a gondoskodó állam. A központosított beszerzés - a nagyobb mennyiség miatt - elvben olcsóbb. A beszerzést - a digitális táblák esetében is - a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság bonyolítja le. Az ígéret szerint minden csomag esetében kiválaszt majd négy-öt beszállító céget, keretszerződést köt velük, és az iskolák ennek alapján már könnyen kiválaszthatják a kínálatból a legjobb megoldást. A nagy mennyiségre kötött keretszerződésekben elvileg a vételárat is jelentősen le lehet alkudni, másrészt így az informatikailag elmaradottabb iskolák is garantáltan jó minőségű termékhez juthatnak.

De hogy pontosan mihez is, azt ma senki sem tudja. A korábbi - hasonló - pályázatokon azért valamiféle műszaki leírást mellékeltek, vagyis lehetett tudni, körülbelül milyen gépek, berendezések megszerzésére pályáznak az iskolák, illetve fenntartóik. Ám az iskolaprogram esetében még a hozzávetőleges technikai specifikáció közlése is lehetetlennek tűnt. Információnk szerint ugyanis ez ügyben az NFÜ csak idén február elején kérte ki az érintett szaktanári testületek véleményét. (A pályázat társadalmi vitája tavaly ősszel volt, ott azonban a technikai specifikációk kérdése fel sem merült - legfeljebb csak úgy, hogy a véleményezők hiányolták azokat.)

A pályázat és a beszerzés eddigi elhúzódását az NFÜ a tender kiírásának a nehézségével indokolja. Az ügynökség kommunikációs főosztálya szerint a tervezési folyamat csak a kormányfői bejelentés után fél évvel, tavaly nyáron indult el. Az általunk megkeresett oktatási intézmények vezetői, számítástechnikai szaktanárai eddig leginkább fenntartásaikat hangsúlyozták, a tender eddigi lebonyolításában szakmai hiányosságokat és hivatali fejetlenséget gyanítanak.

Az iskolákhoz hasonlóan várnak a feltételekre a beszállítók is. A digitális táblákat forgalmazó - referenciáik alapján szóba jövő - öt-nyolc hazai cég tűkön ül. Az eddigi tendereken legfeljebb csak néhány száz darabos megrendelésről volt szó, szemben a most várható, cégenként is többezres megrendelésállománnyal. A feltételekre már azért is várnának, mert nem tudják, mit is kell majd szállítaniuk. Egy pályázó kínálhat csak digitális táblákat - lesz-e erre külön tender? Vagy minden iskolai csomagra együtt kell benyújtani ajánlatot, és így konzorciumba kell tömörülniük? Ez meglehetősen bonyolult és időigényes feladat - miközben a kormányzat vélhetően gyors pályáztatást akar majd.

Miután hivatalos információk nincsenek, az NFÜ és a beszerzést bonyolító KSZF semmit sem árul el, tárgyalni sem lehet az esetleges együttműködésről. Pedig még az iskoláknak felkínált egy-egy csomag összeállítása is bonyolult lehet (több cégnek kell összefognia), hát még azt kialakítani - ha erre lesz szükség -, hogy egy-egy pályázó minden beszerzendő eszközt kínálni tudjon. A potenciális beszállítók is időszűkébe kerülhetnek a pályázat rapid lebonyolítása miatt. Az NFÜ ugyanis erőltetett menetet hirdetett: az egyik nyilvános anyaga szerint ugyanis augusztusra már kiválasztja a lehetséges beszállítókat. Vagyis a közbeszerzési tender kiírása után nem lesz sok idő a konzorciumok megalakítására.

A beruházók a titkolódzás és a gyorsított lebonyolítás egyvelege miatt arra gyanakodnak: esetleg valaki mégiscsak tudhatja, mire kell számítani. Az információs előny pedig ebben az esetben egyenes út a győzelemhez, vagyis a több tízmilliárdos megrendeléshez.

Tesztelik a prototípust a gyerekek. A kréta és a palatábla nyugdíjazására még várni kell