1949 - az elszakadás óta - ez volt az eddigi legmagasabb szintű találkozó a Kínai Népköztársaság és a Peking által tartománynak minősített, demokratikus rendszerű Tajvan között.

A találkozót az tette lehetővé, hogy Siew, a Kuo-Min-tang (KMT) párti új tajvani elnök, Ma Ying-zhou - miként pártja - kevésbé konfrontatív politikát folytat Peking irányában, mint elődje, a még hivatalban lévő liberális párti (DPP) Chen Shui-bian.

Tajvan és a népi Kína kapcsolata ellentmondásos. Miközben a gazdasági kapcsolatok rendkívül fejlettek, a két gazdaság számos szektora gyakorlatilag integrálódott, a politikai kapcsolatok fagyosak. Ma Ying-zhou győzelmét nem kis mértékben annak az ígéretének köszönheti, hogy tovább javítja Tajvan és a népi Kína gazdasági kapcsolatait. Tajvan gazdasága jelentős mértékben függ a szárazföldi kínai viszonyoktól. Erről tárgyalt a két vezető a trópusi dél-kínai üdülőszigeten, egyetértve a gazdasági együttműködés tovább javításában.

Tajvani források szerint a népi Kína high-tech, szupertechnológiai iparágaiban a tajvani részesedés eléri a nyolcvan százalékot, ám nincs rendszeres, közvetlen légi járat, Tajvanra Hongkong, Szöul vagy Tokió érintésével lehet a Kínai Népköztársaságból utazni.

A politikaiakhoz hasonló feszültség jellemzi a Tajvan-népi Kína katonai szembenállást. Tajvani források szerint gyakorlatilag a teljes kínai rövid hatótávolságú (500 kilométernél kisebb) rakétaarzenált - ezer rakéta - a szigettel szemben lévő kínai partszakaszokon helyezték el. A konfliktus veszélyességét növeli, hogy roppant kicsi a reakcióidő, hiszen ha a kínai partokon lévő rakétákat elindítják, azok 2-3 perc alatt becsapódhatnak 180-350 kilométerre lévő tajvani célpontjaikba. Tajvan emiatt katonaidoktrína-váltást indított el, és azzal vágna vissza, hogy légierejével válaszcsapást mérne a Kínai Népköztársaság gazdaságilag legfejlettebb, csendes-óceáni partszakaszaira, beleértve Sanghajt, a népi Kína gazdasági fővárosát.

Amerikai elemzések szerint a Tajvan körüli esetleges katonai konfliktus az a veszélyforrás, amely "nagy", akár atomfegyverek kölcsönös bevetésével fenyegető háborúba sodorhatja az Egyesült Államokat, amely gyakorlatilag szavatolja Tajvan biztonságát. Emiatt Tajvan és a szárazföldi Kína közti kapcsolatrendszer javulása globális ügy, valamennyi nagyhatalom érdeke is.

Vincent Siew alelnök és Hu Jin-tao elnök Hainanon