A Józsefvárosban egy tanuló fizikailag verte a fizikatanárát. Videofelvétel készült róla, hogy a gyerek megrúgta, tarkón vágta, lökdöste, és egy fém csapteleppel fenyegette a nevelőt az órán. Lehet, hogy árva gyerek, nincs apja. De csapja azért van neki, a felvételen láttuk. (Bocs, de ezt a rossz csapos poént muszáj volt lecsapni!) A rendőrség nyomozást rendelt el "közfeladatot ellátó személy elleni erőszak kísérlete elkövetésének megalapozott gyanúja miatt". Ebből is látható, hogy aki rugdossa, tarkón vágja és lökdösi a tanárát, az gyanús. Még akkor is, ha fizikakísérlet formájában teszi. (Vö. Kísérlet közfeladatot ellátó személy csapra verésére.)

Már korábban is helytelenkedett, mindig bekiabált az órán. Erre régen volt egy mondás: a csapos közbeszól. Most állítólag módosítani fogják az oktatási törvényt, és beleírják, hogy a nevelőt óra közben csappal csapkodni, továbbá rugdalással, lökdöséssel, illetve tarkón való közbevágással zavarni szigorúan nem tanácsos.

A gyereket egyébként a csappal együtt kicsapták a suliból, sehová se veszik fel azóta, nem kell iskolába járnia. Ezért mindenki irigyli. (Állítólag több iskolában gyűjtik már a csapokat a kicsapás reményében.) Erre mondják, hogy rossz példával járt elöl. Most magántanuló lesz, mert magántanulóként a magántanárt magán rugdalni magánügy. Benne van a fizetésében. Ezért mondják, hogy a magániskola sokkal rugalmasabb.

Ez most egy verekedős világ lett. Először egyébként a szülők kezdték el verni a tanárokat. Ha valami nem tetszett, akkor bementek az iskolába, és szó szót követett. Aztán adj neki! És az erőszak erőszakot szül. Aztán felneveli. Amikor a kis erőszak már iskolás lesz, akkor veri a tanárát. Minek ezen csodálkozni?

Szerencsére ilyesmi a mi osztályunkban nem fordul elő. Ahogy a Telesportban mondják, minálunk a táblázat élén Vera néni, az osztályfőnök áll, veretlenül. Talán azért lehet ez így, mert a mi iskolánkban minden gyerek egyenlő elbánásban részesül. Ez azt jelenti, hogy egyenlően bánnak el mindenkivel. Ez megnyugtató.

Én személyileg ellenzem az erőszakot. Különösen, ha engem vernek. Az mindig fájdalmasan érint. Még a Takácsot se ütlegelem, pedig nagyon utálom. Az ilyesmi mindig visszaüt. Ugyanis. Az az elvem, hogy az ember ne éljen vissza a testi erejével. Pláne, ha nincs neki.

Az a baj, hogy mindenki ideges. (Pedig a miniszterelnök is bemondta a tévébe, hogy nem hajt a tartár. Biztosan azért gondolja így, mert még soha nem nyomott be egy egész tubussal. Én már megpróbáltam, és igenis hajt. De még mennyire!) Az emberekben és a gyerekekben egyre nő a feszültség. Ezt kéne valahogy lecsapolni.

De nem fémcsappal!