A felsőoktatási reform 2006 óta két fontosabb elemmel bővült: a pontrendszer átalakításával, illetve azzal az egyezménnyel, amelyet a múlt évben kötött Hiller István oktatási miniszter az állami felsőoktatási intézmények rektoraival a finanszírozásról. Ez azt tartalmazza, hogy az alaptámogatást három évre garantáltan megkapják az intézmények, azonban a "fix" összeg csak a költségvetésük 30 százaléka. A többit, azaz a képzési és tudományos támogatást - a hallgatói és oktatói létszám alakulásától függően - évente változtatják majd. Az elképzelések szerint hosszú távon azok az egyetemek, főiskolák képesek fennmaradni, több állami forráshoz jutni, amelyeket elismernek a hallgatók, vagyis ahová a legtöbben jelentkeznek.

Nem egyformán emelkedik tehát az intézmények támogatása. Az emelkedés mértékét a hallgató választása és teljesítménye határozza meg. A csökkenő hallgatói létszám miatt az iskolák nyomás alá kerültek: ha nincs elég jelentkezőjük, változtatásokon kell törniük a fejüket. Ha nem megfelelő a stratégiájuk, akkor hosszú távon a bezárás fenyegetésével is szembe kell nézniük. A felsőoktatási reform egyik célja éppen az, hogy a gombamód megszaporodott, ámde gyenge minőségű főiskolák, egyetemi szakok szűnjenek meg vagy alakuljanak át.

Bakonyi László, az Oktatási Hivatal vezetőjének tájékoztatása szerint az új törvény hatálybalépése óta az intézményalapítási kedv nem mérséklődött szembetűnően. Nyolc kérelem érkezett a hivatalhoz, de ezekből csak egy kapott országgyűlési jóváhagyást. Három iskolát ugyan nyilvántartásba vettek, de működési engedélyt nem kaptak. Bakonyi hozzáteszi, hogy mindhárom magánalapítású (alapítványi vagy céges) iskola. A többi kérelem elbírálása még folyamatban van vagy már elbukott. A hivatal vezetője int attól, hogy a szakalapítási kérelmek számából a reform hatásaira következtessünk, ugyanis a bolognai átállás (alap- és mesterképzés megalakulása) miatt még folyamatosan változásban vannak a felsőoktatási szakok. A mesterképzési akkreditációkat például tömegével nyújtják be az intézmények. Idén az 1787 szakindítási kérelemből az akkreditációs bizottság 1139-et hagyott jóvá.

Mindenesetre a finanszírozást meghatározó hallgatói jelentkezések változtatásra sarkallnak jó néhány intézményt. A kisvárosok továbbra is fenn kívánják tartani a helyi értelmiséget képző, fiatalokat marasztaló főiskolákat, egyetemeket. A parlamentben a hét elején például Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere interpellálta a szaktárca miniszterét "A felsőoktatás újabb végvára van veszélyben" címmel. A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara Hódmezővásárhelyen működik, évről évre csökkenő számú hallgatóval. (2006-ban 236, idén 105 volt a jelentkezők száma.) A kar veszteséges az egyetemnek. A kari tanács nem támogatta a kar kiválását, viszont az egyetem nem tudta konszolidálni a veszteségeket. A hét közepén megszületett a döntés: a város megállapodott az egyetemmel, éves szinten 50-100 millió forinttal támogatja a Mezőgazdasági Kar működését.

- Az egyetem autonóm döntése, ha az önkormányzatot is bevonja a finanszírozásba - kommentálja a megállapodást Manherz Károly, a tárca felsőoktatási szakállamtitkára. Hozzáteszi: az intézményeknél a labda, hogy milyen megoldást választanak arra, hogy a csökkenő hallgatószám - ezáltal csökkenő állami források - ellenére életben maradjanak.

A hallgatók tudatos intézményválasztását, ezáltal az intézmények versenyét erősítette volna a március 9-én leszavazott fejlesztési részhozzájárulás (köznapi nevén: tandíj) is. Az új elképzelések szerint a tandíj eltörlése után az eredeti célokat azzal próbálja a kormány elérni, hogy a korábban mereven elválasztott költségtérítéses, illetve államilag finanszírozott hallgatói státuszok közt megteremti az átjárhatóságot. Az első évfolyam így mindenkinek ingyenes lenne, majd a tanulmányi eredménytől függően évente dőlne el, melyik hallgatónak kell fizetnie költségtérítést, illetve kinek a tanulmányait állják az adófizetők.

A Corvinus egyetem campusa. A közgáznak jól megy, a kicsik élet-halál harcot vívnak