Halkan, szinte félve mondjuk: úgy fest, bele. Pokorny Lia, Kálloy Molnár
Péter, Rudolf Péter és Szabó Győző négy székkel, valamint egy állófogassal veszi föl a harcot abban a miliőben, amelyben a közbeszéd alapját adó - s természetesen koppintott - főzőműsorban Zámbó Árpyt ezzel a foglalkozásmegjelöléssel tüntetik föl: Jimmy testvére.

Ezen azért most tűnődjünk csöppet.

Köszönöm.

S akkor folytassuk azzal, hogy a Beugró című műsorral Rudolféknak nincs esélyük, s ezért lassan tockost kapnak a fejükre. Az meg hogy az anyámba' van - őrjöng majd a 18-49-es kereskedelmi célcsoport tévénézési szokásait Excel-táblázaton villantó marketing-kisiparos -, hogy az AGB Nielsen legfrissebb adatai szerint még a top 30-ba se fértek be? Hogy péntek este tizenegy óra öt perckor nem tudtok legalább 863 ezer nézőt produkálni? Esetleg még az lehet, hogy a TV 2 korifeusainak szeméből a monoton értekezletek közben váratlanul könnycsepp gördült le: ha van kamu bűvészünk, böfögős csapatunk meg unott vallatónk, akkor legyen már valami kulturális cuccunk is, na; olyasmi, ami tehetségen és játékon alapul, aminek nyomán szívből tör föl a kacaj, és amihez úgyse kell trezornyi zseton. Mit szóltok?

Akárhogyan is volt: köszönjük. A Beugrót nézve ismét van pulzusunk, s úgy érezzük, hogy mindenkit át kell engedni a zebrán. Már az a pillanat is oázis a sivatagban, amikor Novák Péter, a négy színésznek finom keretet adó játékvezető elmondja az alapszituációt, hogy tudniillik "az állatkerti rovarházban hirtelen áramszünet és zűrzavar keletkezik, a látogató betöri a mérges pókok terráriumának üvegét, próbáljanak meg kijutni", mire Rudolf Péter megkérdezi: "Lehetek a mérges pók?" És eztán az a nyolcvanhárom ember, akinek még sikerült fönnmaradnia, már azon is röhög, ahogyan Rudolf átlényegül állattá, miközben Pokorny és Kálloy Molnár anya-gyermek felállásban, Szabó pedig gonoszkodó és mérgespók-csípésre immúnis terráriumőrként rögtönöz.

Nehéz kenyér ez; túl a helyben kitalálandó tartalmon főként azért, mert Novák és a háttérben meghúzódó gegcsapat menet közben is írja a sztorit. Pokorny lakásánál tűzvész van, a három lánglovag a mentésen ügyködik, s mialatt a négyek az ilyenkor szokásos szövegre építik a dialógust ("Ugorjon, mama!" - "De én félek!"), Novák jelzésére előrántják a zsebükből s bemondják a jelenet előtt kis papíron kapott, cselekménykuszáló mondatot. A rettegő lakó például ezzel vegyíti segélykiáltásait: "Nem szeretnék hitelkártyát használni!"; "Régen írtam egy horgászszaklapnak, s arra gondoltam, írnék magukról is egy rövid történetet!" Szabó tűzoltó sem csupán ponyvát feszít: "Csak neonfényben megy a szex!" A többit tessék elképzelni. A tudatlan szinkrontolmácstól a menet közben kiugró pilótán és a Négyen gyilkolták az egyet című "filmen" át addig, hogy bál van az öregek otthonában, s Pokorny nővér - két mulya lakó előtt - Szabó nyugdíjassal táncol.

Netán nem lehetne ezt még későbbre rakni?