Mesebeli békákká változtatták egymást, s erről egyik sem értesítette a másikat, sőt, most, amikor fogyni kezd körülöttük a víz, ölre mennek, hogy ki miatt történt így.

Sajátos békaperspektíváról van szó, bár lehet, hogy a békák ezt kikérnék maguknak. Mindenesetre laboratóriumi kísérleteknél szokott ennyire átláthatóvá, lépésről lépésre követhetővé válni a kezdetben még elképzelhetetlen végkifejlet, a reakciók különböző szituációkban előre "lekottázhatók" - szinte fölfoghatatlan, hogyan képesek a békák közösségüket semmibe véve, alapvető érdekeik ellen cselekedni ezen az ingoványos terepen.

A kétéltűek iránt rokonszenvet érzők viszont azt állítják, hogy csak a kísérleti békák ilyenek, mert őket természetes közegüktől elszakítják, s mindenféle olyan dologra kényszerítik, amelyek idegenek tőlük, logikus tehát, hogy végül maguktól is elidegenedve kiszámíthatatlanokká válnak.

Egyszóval szeretnénk azt hinni, hogy a békatársadalom összetart. De jobb, ha tudjuk: a hím békák eleve ki nem állhatják egymást. Igaz, utálatuk tétlen, kimerül a brekegésben, amiből csak a nőstények értenek valamit - a hímek számára még a hang is elviselhetetlen.

Leszögezhető tehát, hogy a béka nem szociális lény, hiányzik belőle a felelősségérzet.

Ezekre a farok nélküli, rövid testű, zömök állatokra állítólag nem sok minden hat, csak a mozgó zsákmányt érzékelik, és meglehetősen védtelennek tűnnek a ragadozókkal szemben. Nincs fegyverük, bőrük puha, mozgásuk viszonylag lassú. Egyedül méreganyaguk biztosít számukra passzív védelmet, miközben más fajok igyekeznek beleolvadni környezetükbe, ők maximum fölfújják magukat. A tápláléklánc fontos szereplői, hiszen rengeteg más állat eleségéül szolgálnak, ők maguk viszont megszámlálhatatlan mennyiségű rovart fogyasztanak, s a víz mellett élők a megmondhatói - béka nélkül sok a szúnyog.

Bizonyos dolgokhoz viszont kifejezett érzékük van. Ha például üvegbe létrát helyezünk, fölmásznak rá, mikor melegszik az idő. A tudósok ezt a légnyomás változásával magyarázzák, nem pedig az állat képességeivel, de akik szeretik a békákat, igazolhatják: ösztöneik jól működnek, veszély esetén nem igényelnek sem külön tájékoztatást, sem konzultációt. Általában csapatostul indulnak el új életteret keresni, s kalandokkal szegélyezett útjukon igyekeznek szorosan egymás mellett haladni, már csak azért is, mert rövidlátók. Önzésük jobbára nem a meneküléskor, hanem párzás idején bukkan felszínre. Mindezek ellenére a természetvédelmi szakemberek 2008-at a béka évének nyilvánították, mert sorsukat olyan fajpusztuláshoz hasonlítják, amilyenre a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalása óta nem volt példa a Föld történetében.

Egyetlen vigaszuk, hogy a mesék elmaradhatatlan szereplői. Királyok, királynők lesznek belőlük, bár a mai világban - mint jeleztük - inkább a fordítottjára van esély. Ezért jobban tesszük, ha a viccbéli jószághoz fordulunk. A béka ugrál az úton. A kereszteződésnél táblát talál, amire ez van írva: szépek balra, okosak jobbra. Mire a béka: - Hát most szakadjak ketté?!