Alig három hete - március 17-én, tehát a népszavazás után - a kormányfő parlamenti felszólalásában még arról beszélt: Európa (és benne Magyarország) kihívásokkal küszködik, a befektetők csábításához szükség van a versenyképesség növelésére, vagyis reformokra és érdemi adócsökkentésre, a szükséges és nehéz változások elfogadtatására. "Az a kérdés, hogy a politikánk közepében mi van: az, hogy népszerűséget hozzunk a hatalmi versengésben valamelyik pártnak, vagy az, hogy sikert és győzelmet hozzunk Magyarországnak. Bármennyire fájdalom, időnként ez a kettő összeütközik egymással" - tette hozzá.

Az összeütközésből tegnapra (szükségszerűen) a társadalompolitikai szempontok kerültek ki győztesen. Gyurcsány Ferenc nagyvállalati vezetők előtt mondott beszédében ugyan elhangzottak a kötelezően megnyugtató szavak a költségvetési fegyelemről - a hiánycsökkentési programot felrúgni gazdasági öngyilkossággal lenne egyenlő a mostani hitelválságos időben -, ám egyértelmű üzenetet is küldött a befektetőknek: senki se várja a kormánytól, hogy most a lakosságot terhelő nagyobb átalakításba kezdjen, akkor sem, ha a versenyképesség növelése ezt követelné meg. "Ami gazdaságilag szükséges, társadalmilag csaknem lehetetlen" - mondta.

Tudhattuk persze, hogy a várhatóan megalakuló kisebbségi szocialista kormány nem diktál majd olyan változási tempót, mint korábban. Ismert: a legnagyobb hibának épp a reformlendületet tartották az elemzők, azt, hogy a kormány nem meggyőzte a szükségszerű változásokról a választókat, hanem rájuk erőltette azokat. A gazdaság diktált a népnek, illetve akart volna.

Félő, a fordulat most nem csak abban áll, hogy a reformokat jobban előkészítik és egyeztetik (amit a kormányfő tegnap megígért). Hanem abban, hogy a kormány ezentúl igyekszik majd elkerülni a nagyobb konfliktusokat. Kisebbségben ez érthető. Meg is van rá minden esély.

A konfliktusok kerülgetésével viszont könnyen odáig lehet csúszni, hogy a nép diktál majd a gazdaság(politiká)nak. Népszavazások nélkül is.

De erre a diktátumra rámehet az ország.