"Úgy terjed, mint egy rákos fekély. Amilyen gyorsan csak lehet, meg kell állítani". A mondatok nem egy horrorfilm forgatókönyvéből származnak, bár meglehetősen riasztó német társadalmi jelenségről szólnak. Lorenz Caffier, Mecklenburg-Előpomeránia tartomány kereszténydemokrata belügyminisztere jellemezte a fenti plasztikus leírással a szélsőjobboldali NPD-t. Azt az idegengyűlölő, újbarna pártot, amellyel a törvényhozásban kénytelen együtt ülni, s amelyet szíve szerint már tegnap betiltatott volna.
Újbarna téglák
Caffier párttársa, Wolfgang Schäuble szövetségi belügyminiszter keményvonalas, de a szélsőjobbtól jókora távolságot tartó politikus. Schäuble azonban nem hisz abban, hogy az alkotmánybíróságon keresztül lehetne vinni az NPD betiltását. Egy ilyen kísérlet 2003-ban már elbukott. Akkor még az SPD-zöld-koalíció próbálkozott a demokratikus Németország történetében korábban csak kétszer (az egyik esetben a kommunistákkal szemben) alkalmazott törvényi eljárással. Lassan öt éve az alkotmánybíróság azzal utasította el az NPD betiltását, hogy az újnáci pártnak a demokratikus jogállam erőszakkal való megdöntésére tett kísérleteit bizonyító anyagok és értesülések jelentős részét a belügyi hatóságoknak beépített ügynökeik szállították. A téglák pedig provokátorok is lehetnek, vagyis az egész eljárás jogilag nem állja meg a helyét.
Az alkotmánybíróság döntése jó nagy pofon volt a demokratikus pártoknak. Az NPD pedig kárörvendve ünnepelt. Még egy ilyen mélyütést Schäuble nem akar megkockáztatni. A szociáldemokraták szerint nyilvános adatokkal és forrásokkal is lehetne bizonyítani az újbarnák felforgató, az egész társadalomra veszélyt jelentő tevékenységét.
A történet azonban nem erről, hanem a "téglákról" szól. Schäuble éppen a fenyegetés miatt tart ki amellett, hogy beépített ügynökeik ott legyenek az NPD soraiban. Ha illegalitásba kényszerítenék a két keletnémet tartomány parlamentjében is jelen lévő szélsőjobboldali pártot, sokkal nehezebb lenne az idegengyűlölő-szélsőséges propagandát terjesztő képződményt megfigyelés alatt tartani.
Valljuk be, az NPD esetleges betiltása sem szüntetné meg varázsütésre a rasszizmust, az idegengyűlöletet. Németország minden más európai államnál előrébb tart a történelmi múlttal való szembenézésben, de az izraeli fiatalok által oly kedvelt Berlinben is előfordul a zsidózás, szélsőjobboldali bandák randalírozása. A rákos fekély ellen csak a civil társadalom és a civil kurázsi erősítésével lehet felvenni a küzdelmet. Nyugaton az elmúlt hatvan évben ilyen "hálót" sikerült kiépíteni, a keleti tartományokban viszont e védekezési mechanizmusok hiányoznak. Ráadásul az NPD és más hasonszőrű szerveződések káderei tudatosan keresik a nyilvánosságot, s előszeretettel állítják be magukat a kilátástalanságért, az alig négyeurós órabérért, vagy inkább a munkanélküliségért a külföldit, az idegent felelőssé tevő, a fősodorba tartozó pártok szólamaira nagy ívben tevő rétegek szószólóiként.
Amíg ezt nem ismerik fel a CDU és az SPD soraiban, a német jogállamnak nincs nagyon választása. Az önvédelemhez szüksége lesz az újbarnák közé beépített téglákra.