S noha szerinte az olasz meg a spanyol bajnokság legalább olyan nívós és versenyképes, mint a Premier Liga, leszögezte: "Mivel az utóbbiból négy együttes van még versenyben a legfontosabb európai klubtornán, a serleg minden bizonnyal Angliába kerül."

Na, de hova? - kérdik ma Liverpoolban, ahol a hovatovább örökös ellenfél, az Arsenal lép fel. A két együttes - túl azon, hogy több mint kétszázszor találkozott egymással a futball történetében - egy héten belül harmadszor jön össze, és a hármasugrás első két mozzanata (1-1, 1-1) nem döntött semmiről. Vagy mégis? Ami a BL-t illeti, a brit sajtó úgy véli: az előny kétségkívül a Liverpoolnál van. Sőt, az angol lapok odáig mennek, hogy az Emirates stadionban elért döntetlen után a párharcot az Arsenal már nem nyerheti meg, csak vetélytársa veszítheti el. "Ölbe tett kézzel persze nem ülhetnek a liverpooliak, mert riválisuk a kontinens legjobban kontrázó csapatainak egyike" - teszik hozzá, ám az esetleges ellencsapást tartják az egyetlen bizonytalansági faktornak. Rafa Benitez, a Liverpool edzője természetesen osztja e kedvező megállapításokat ("Tagadhatatlanul jó helyzetben vagyunk"), de távolabbról nézve nem ennyire egyértelmű a szituáció, még akkor sem, ha a házigazdák mögött ott lesz a világ talán legharsányabb szurkolótábora. A hangulaton hazai szempontból nyilván semmi sem múlhat, a pillanatnyi formán, netán a szerencsén - mindkét szereplőt illetően - annál több. Majd kiderül, hogy a végén (a klubhimnusszá vált You'll Never Walk Alone-on kívül) az Ob-la-di, ob-la-dát vagy a Miseryt énekli-e a Beatles városának jó torkú tábora...

Más a helyzet a Chelsea- Fenerbahcse negyeddöntő visszavágója előtt. Egyfelől ebben a párosításban 2-1-es előnyben van az isztambuli csapat, másfelől - az első mérkőzésen elszenvedett veresége dacára - a londoni együttes vitán felül favoritnak tekinthető. Jellemző, hogy Avram Grant, a Chelsea edzője még az 1-2-ről is azt mondja, hogy "jó eredmény", noha véleménye szerint Törökországban is a Chelsea játszotta az igazi futballt. (Ez egyébként csak az első félidőre igaz; lehet, hogy a tréner a szünetben az öltözőben maradt?) A mai vendégek megannyi brazilja - Zico edzőtől a Bajnokok Ligája álomcsapatába is nyugodtan beválogatható Alex de Souzáig - ugyan a klubhistória kiemelkedően legjobb eredményéhez segítette a Fenerbahcsét (az isztambuli csapat korábban soha nem volt negyeddöntős a BEK-ben vagy a BL-ben), ám tisztában kell lenni azzal: a "törökké" lett "Gökcek" Wederson és "Mehmet" Aurelio nem extraklasszis brazil - különben egyikük sem volna kettős állampolgár -, de még Deivid, vagy a válogatottban néhányszor megfordult Edu Dracena sem az. Roberto Carlos pedig - akármilyen nagy alakja is a világfutballnak - túl van a zeniten...

Ezzel a készlettel szemben a dúsgazdagok Chelsea-je áll, és az arisztokraták számára egyenesen blamázzsal érne fel a kiesés. Ám, ha abba a hitbe ringatják magukat, hogy elég finom szivarra gyújtani, "égés" lehet belőle.

Mert Deivid például már nemegyszer bebizonyította, hogy a nem osztályon felüli brazil is brazil...

Bajnokok Ligája negyeddöntő, visszavágók

Ma

Fernando Torres (Liverpool): Fel a lábakkal!