Amikor a mustra elindult, igazi hiánypótló kulturális rendezvény volt, olyan távol-keleti kultuszrendezők (Kim-ki Duk, Takeshi Kitano) műveit mutatta be, akikről a hazai néző akkor még nem is hallhatott. A forgalmazás később pótolta ezeket a hiányosságokat - a misszió teljesült, így a Titanic is új szerepre kényszerült. Néhány év útkeresés után a Horváth György vezette mustra most ismét rátalált az értékmegőrzés ösvényére: olyan, a világ fesztiváljait bejárt műveket kínálnak, melyek nagy része nem kerül Magyarországon mozikba. Ebben közrejátszott a piac újbóli szűkülése, a rétegművek jövője ismét a kisebb-nagyobb szemléken múlik.

A programot tekintve lehet csodálkozni, hogy egy-egy kitűnő mű szinte az orrunk előtt készült. Andrzej Jakimowski Cselek című alkotásában például úgy adagolja az életbölcsességet, hogy kikerüli a didaktika és a giccs gyanúját is. Pedig a történet ebből a szempontból igencsak veszélyes: egy kisfiú kezébe veszi családja sorsát, és visszatereli az életükbe apját, aki már régen elhagyta őket. Teszi ezt néhány ólomkatona, egy csapat galamb és nővére udvarlója segítségével. Szintúgy a világot megjárt európai mű A sírás művészete. A dán Peter Schonau Fog abszurdjában is az apa-fiú kapcsolat kerül górcső alá. A tizenegy éves Allan mélyen tiszteli apját, a falu tejesemberét, és nem érti, hogy a többi helybéli miért nincs így ezzel. Mélyen átérzi a férfi öngyilkosság felé hajló depresszióját, mígnem észreveszi, hogy temetéseken gyönyörűen sír és szónokol. Ezért módszeresen elkezdi eltenni a rokonokat, falubelieket láb alól, hiszen akkor "apa boldog". A hazánkat eddig elkerülő mű, az izlandi Baltasar Kormakur Vérvonal című thrillere egy közepes regény (hazánkban is megjelent) remek filmváltozata. A gyengébb idegzetűek mégsem a történet miatt fognak kibukni, hanem az izlandi konyha miatt, ahol nagyon furcsa dolgokat - például főtt birkafejet - esznek.

Szimbolikus a Titanic szervezőinek amerikai filmes válogatása, a független alkotások mellett két mellőzött szuperprodukció is helyet kapott. Az Ütközésekért Oscar-díjjal jutalmazott Paul Haggis Irak-drámája, Az Elah völgyében a tavalyi velencei biennále egyik slágerműve volt, majd messze alulteljesített az Egyesült Államokban. De ez nem csak ezzel a filmmel volt így, az amerikai lakosság telítődött a háborús tematikával, már nincs kedvük vagy erejük felháborodni. Valószínűleg ennek a passzivitásnak lett az áldozata a német veterán Werner Herczog, aki öreg fejjel akarta megmutatni, hogy ha akar, tud ő hollywoodi filmet is forgatni. A hajnali mentőakció ettől függetlenül több herczogi motívumot rejt, valamint Christian Bale legalább annyira őrült benne, mint anno Klaus Kinski volt számos klasszikusban.

Az idei szelekcióból bűn lenne kihagyni a dokumentumfilmeket. Pazar művészportrék (Brando, Spielberg Spielbergről) mellett a zenés művek (Bob Dylan, a Sonc Youth, a Red Hot Chili Peppers és a Joy Division a terítéken) is kötelező minősítésűek.

A fesztivál honlapja

Steve Zahn és Christian Bale (Werner Herczog: Hajnali mentőakció)