Járt-e már a perifériákon, a megalvadt szegénység vidékein? Járt-e már olyan termelőüzemben, ahová munkanélkülieket közvetítettek ki? Miért kérdeznék tőle ilyen csúnya nehezeket? Mert amiről ír, az jóval bonyolultabb annál, mint amit spekuláció útján át lehet fogni belőle.

Pontosan érkeztünk három éve a nyírgelsei víziszárnyas-vágóhíd bejáratához, ahová aznap ötven fiatal munkanélkülit közvetített ki a nyírbátori kirendeltség, de már teremtett lelket sem találtunk. Mi történt itt? Semmi. Megjöttek, aztán a humánpolitikai igazgatót leállították, hogy fölösleges a tájékoztatás, ők nem akarnak és nem is fognak itt dolgozni. Isten áldja! A világszínvonalú üzem most felszámolás alatt áll: akkor sem tudták beindítani a második műszakot, munkaerő hiányában. 150 munkásra lett volna szükségük, az említett nyírbátori és a nagykállói kirendeltség nyolcszáz főt közvetített ki (a hatezer munkanélküliből), s a legjobb esetben két napra vették föl a munkát. (Az eseményeket megírtam a Paloták a vadmacskásban című szociográfiában, K. u. K. Kiadó, 2006.)

A munkanélküliséggel rendesen vert Szabolcsban évek óta négy- és hatezer között mozog a betöltetlen állások száma. Mi e jelenség oka? Gál Sándor, a szabolcsi munkaügyi központ azóta elhunyt igazgatója így határozta meg: a szociálpolitika ellentétbe került a foglalkoztatáspolitikával. Mit jelent ez? A nyírbátori munkaügyi dolgozók kiszámolták: egy háromgyerekes család két munkanélkülivel nagyjából 70 ezer forintos juttatásra jogosult, nem beszélve az óvodai vagy iskolai természetbeliekről. Ha dolgozni kezdenek, nem kapnak sokkal többet, s egy pár kedvezmény is elvész. Ám kétszeres minimálbérért sem érdemes munkába állni, mert a feketemunkáért járó, a juttatások mellett megszerezhető bér már elfogadható életszínvonalat eredményez.

Napszám Szabolcsban bőven van. Még télen is. Öt jelentős ágazat képes itt munkaerőt fölszívni: az alma, a meggy (no, ezek tavalyi szürete májusban lezáródott), a zöldség, a dohány és az erdő. A dohányosok négy éve készült statisztikája szerint 12 ezer alkalmi munkást foglalkoztattak. (A hazai nyersdohány 85 százalékát Szabolcsban termelik meg.) Ez dolgozónként 100-150 napot jelent. Az ágazat viszont nem élmunkás se a munkaszerződések, se az (egyébként zsákutcának bizonyult) alkalmi munkavállalói könyv használatában. Telente 10-12 ezer hektáron van erdőmunka (túlnyomóan fekete), nem beszélve a fasorok vágásáról, s hát a rendszeres falopásokról.

A KSH alapos összeírást végzett 2005-ben az egyéni gazdálkodók tevékenységéről, beleértve a munkaidőalapot is. Öszszességében országosan kétszázezer (!) teljes munkaidős foglalkoztatása hiányzik. Pedig azt a munkát valaki, valamilyen módon elvégezte. Persze nem csak a mezőgazdaságban dolgoznak feketén: komoly "felvevőpiac" az építőipar is. Nemrég célellenőrzést tartottak Nyíregyháza központjának építkezésén, és találtak negyvenvalahány feketemunkást. Az építkezés a munkaügyi felügyelőség bejáratától ötvenméternyire kezdődik. Képzeljük el, mi van odébb.

Nem hiszem, hogy a feketemunka a magas járulékok miatt árad. Más formálja: a gyors meggazdagodás után ácsingózó vállalkozók és gazdák érdekei egybeesnek a biztos hátteret (a segélyeket) föladni nem akaró, de kiegészíteni kénytelen munkanélküliekével. Ezt az érdekazonosságot áttörni kutya nehéz. Ha most TGM amiatt kárhoztatja a kormányt, hogy nem tett meg mindent a kifehérítés érdekében, akkor igazat adnék neki. Ez akkor is a munkásember legkegyetlenebb kizsákmányolása, ha ő maga kéri az illegitim alkalmazását. (Van ilyen!) Ha a munkásmozgalom eredményei nem szólamok, akkor emiatt akár szélsőbalról is emlegetni kellene a felelősséget. Csakhogy ez a kormány legalább észlelte, miféle a háttérbeli helyzet. És változtatni akar rajta. Az elődeit ez nem érdekelte.

Nem lehet tudni, mennyi a regisztrált munkanélküliek között a hadra fogható, tényleges munkaerő. Az elmúlt hét évben nekem erről igencsak változatos véleményeket mondtak, tíztől nyolcvan százalékig. A valóságot a kiközvetítések sem mutatják meg. Nem tudom, milyen feltételekkel fogják a munkatesztet elvégezni - alig hiszek ezek hatásosságában -, de az világos, hogy nem falvakban végzett közcélú munkán (ároktisztítás, gereblyézés, kaszálgatás) kellene, mert az lassanként egészen más célokat takar. Polgármesterek választási hátországa ez, többnyire értelmetlen, lazsnakos, értéket nem termelő munkavégzés. Közmunka igen! Például egy szocialista képviselő javaslata: építeni a Duna-Tisza-csatornát.

TGM úgy találja, a rendőri funkció felé tart a "munkaügyi népjóléti rendszer", amelyet arra használnak, hogy zaklatással, szekatúrával "minél több embert szorítsanak ki az amúgy elszegényített szociális ellátórendszerből". Az állítás valótlan. Először is: aki az állampolgárok által befizetett adókból ingyenes támogatást vár, annak - nemcsak ebben, hanem minden esetben - tűrnie kell az ellenőrzést. Ha nem így lenne, akkor azért kellene bírálni a kormányzatot. Ám illendő körülnézni. Franciaországban a munkaügyi hatóságnak helikopterek állnak rendelkezésére a feketemunka felderítéséhez, a németek meg előbb dutyiba vágják a gyanúsakat, s aztán kérdezgetik őket.

Nálunk? Nincs igazán eszközük a munkaügyiseknek. Szabolcsban perek sorát veszítették el a simlisekkel szemben. A videó sem elég. Név, születési idő, anyja neve, lakhelye - szóval kell minden adat. Ezt ma csak rendőri segítséggel, jókora készültséggel lehet elérni. Arról szó sem lehet, hogy megkérdezzenek egy gazdát: aztán kivel tetszett művelni a negyven hektár dohányt? (Cirka egy hektárra kell egy munkás egész szezonban.) Vagy: ki metszette és ki szüretelte a húsz hektár almát? Ki szedte le a harminc hektár brokkolit? Ki építette ezt a szép nagy társasházat? Nem, ilyet a jogállamunk nem kérdez. Nem hajtják végre a három évvel ezelőtti döntést sem, miszerint a feketén alkalmazónak büntetőjogi felelőssége is lenne.

Elszegényített jóléti rendszer? Miről beszél TGM? Most Gulácsra járkálok, a Beregbe: 971 lakos, ebből 93 regisztrált munkanélküli vagy álláskereső. (És TGM faramuci célozgatásával szemben a regisztráltaknak csak harmada cigány, a többi nem az.) Ez a kaptárnyi falu tavaly harminchatmilliót fizetett ki a munkanélküliek támogatására. Központi pénzből persze, mivel saját bevétele - például ingatlanadó - nincs. Mit gondol TGM, egy népesebb településen vajon hány millióra rúg ez a számla? És vajon hány embernek kell keservesen megdolgoznia, hogy legyen miből tejet venni a gyereknek?

Ám a baj még nagyobb. Bonifert Mária írta: "A munkáltatók strapabíró, magánélettel nem rendelkező munkatársakat keresnek... A lényeg, hogy az új kolléga sokat és nagyon tudjon dolgozni. Csakhogy ez az, amire senki nem tanította meg őket. Magyarországon a 24 évnél fiatalabbak alig ötöde dolgozik... - míg Hollandiában a kétharmaduk." (Borítékolt csalódás, 2007. április 14.) A perifériákról eltűntek a mezőgazdasági nagyüzemek, ahol a fiatalok tömegei tanulták - s persze a szüleiktől is -, mit jelent a rendszeres munka. Azóta ők más álmokat szőnek. TGM képviselője volt annak a parlamentnek, amely 1992 és 1994 között elvégezte a nagyüzemek precíz szétveretését. Igaz, ő ellenzékben. De nem emlékszem a tiltakozására.

A perifériákon ipari munkahely nem lesz. A kis- és középvállalkozásoknak szervi bajai vannak: tudáshiány, zsenge vezetési ismeretek, alacsony tőkésítettség, a piaci tájékozódás harmatossága... Gyors fejlesztésük ipari vidékeken elképzelhető, a legszegényebb régiókban - ahol létük a legfontosabb lenne - még hosszú ideig csak kormolás. Ipari üzemet viszont kétszáz fő alatt nemigen érdemes létesíteni. Ilyenbe nagyon nehéz betelepíteni a munkanélkülieket. Nekik legkésőbb hetente szükségük lenne a bérre, egy népesebb üzemben az ilyen elszámolás komoly nehézségeket s többletköltséget okoz. Nem vállalják.

A munkaerő mobilitása csaknem a nullával egyenlő. A potenciális munkavállalók elköltözni nem tudnak, mert a gyakran életük munkájával felépített házukat nem tudják eladni, vagy csak olyan olcsón, hogy abból virágzóbb tájakon az újrakezdés elképzelhetetlen. Ahol van munkahely, ott az ideiglenes megtelepedés olyan drága, hogy az ilyen ingázásról rendszerint hamar lemondanak. Emiatt látom egyedüli lehetőségnek a helybeli kertészeti fejlesztést (Kötél az ország nyakán, január 8.), mert (még) van szakember, és a 30-40 főt foglalkoztató vállalkozások rugalmasabbak a nagyobb üzemeknél.

A közmunka pedig nem új találmány. 1780-ban az aszály Nagykállóban éhínséget okozott, ezért a lakosság kölcsöngabonáért folyamodott földesurához, Kállay Ferenchez. Ő hajlandó volt adni, csupán azt kötötte ki, hogy "kamatként" emeljenek neki egy dombot, s készítsenek rá kilátót. A lakosság szakajtóban, kötényben, vékában hordta össze a homokot, s amit összehordott, elnevezte Ínség-dombnak. Ma is megvan kilátóstul. Pár évtizede fölújították, úgyhogy TGM nyugodtan felkapaszkodhatna rá. Nem túl magas az a domb, tizenkét méternek mondják, de azért onnan is messzebbre lehet látni. Egy ilyen kirándulás után biztosan megfegyelmezné az újfent elszabadult klaviatúráját. Véletlenül se írjon olyat a magyar kormányra, hogy annak politikája szélsőségesen reakciós. Csak a klaviatúra nem ismeri a szavak helyi értékét, a gondolkodó ember igen, és nem téveszti össze hazánkat valamelyik szovjet utódköztársasággal.

Kun István
A szerző publicista

Kun István - a szokott demagógiával - azt kérdezi tőlem, hogy láttam-e már munkanélkülieket, kétkezieket. Igen, láttam. Ugyanakkor számosan láttak már sok mindent, amit nem értettek meg, tehát ez nem érv. Akkor se volna az, ha nem ismernék magyar munkásokat, állásban és állás nélkül. Kun István továbbá azt is kérdezi tőlem, hogy mit tettem országgyűlési képviselő koromban (1990-1994) az üzemek bezárása ellen. Semmit. Ezért (is) bírálom magamat (és egykori elvbarátaimat) hosszú évek óta, ezért kértem ünnepélyesen bocsánatot a magyar dolgozók képviselőitől, amikor megtehettem. Egy szakszervezeti tüntetésen, amelyre megtisztelő módon meghívtak szónoknak hat esztendővel ezelőtt. Ugyanakkor én is megkérdezhetném Kun Istvántól, a népies-plebejus neoliberalizmus jeles képviselőjétől, hogy ismeri-e a munkateszt elleni mozgalmakat Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Német- és Olaszországban. Ezeket nem a munkanélkülieket személyesen ismerő (vagy nem ismerő) értelmiségiek folytatják, hanem maguk a munkanélküliek és maguk a munkások. Baloldali szociológusok és közgazdászok persze segítenek nekik. Mert ott van munkásmozgalom is (olyan, amilyen), és vannak baloldali értelmiségiek is (olyanok, amilyenek). Nálunk mindkét elem nagyjából hiányozván, nem csoda, hogy Kun István - a maga egészségesen reakciós politikai ösztöneivel - el van képedve. Remélem, erre gyakrabban lesz alkalma ezentúl.

Tamás Gáspár Miklós

- Túl sok videót néz maga, Karcsi! Miféle nindzsaakció?! Ezek a legények a falu legprofibb feketemunkásai: még egy ellenőrzésen sem buktak le!