E hét elején várják a tízezredik látogatót a Tolna megyei Bátaapáti készülő, a paksi atomerőmű kis- és közepes rádioaktivitású hulladékát befogadó föld alatti tárolójába. A 2009- 2010 fordulójára elkészülő létesítmény építői ugyanis fontosnak tartják, hogy meggyőzzék az embereket arról: az építmény biztonságos.
Tízezer látogató a föld alatt
Eszter és Mária még növésben vannak, de ebben a hónapban elérik végső testméretüket. A két "hölgy" meglehetősen langalétára nyúlt már eddig is, s mindkettőjük hossza hamarosan eléri az 1700 métert. Eszter és Mária ugyanis két lejtős akna Bátaapáti határában, a Rác-hegy belsejében. Ez a két alagút vezet majd le ahhoz a föld alatti tárolóhoz, amibe elhelyezik a paksi atomerőmű kis- és közepes radioaktivitású hulladékát. Amúgy a két, tízszázalékos lejtésű vágat létező asszonyok nevét viseli: egyikük a bátaapáti óvodát vezető Nádházi Eszter, a másikuk Braixmayer Mária, aki a szomszéd község, Mórágy iskoláját igazgatja. A bányászok mindig is szívesen adtak női nevet a számukra megélhetést adó aknáknak, így történt ez Bátaapátiban is. Az elnevezés a tisztelet jele, s hogy környékbeli asszonyról keresztelték el a két aknát, abban a körzetben élők iránti tisztelet is megfogalmazódott.
Mert sehol nem könnyű el- és befogadtatni egy hulladéktárolót. Emlékezhetünk rá: a nyolcvanas években a paksi erőmű Ófalu határában akarta megépíteni az atomtemetőt, ám ott a helybéliek ellenálltak. Az Ófalutól tíz kilométerre fekvő Bátaapáti lakóit viszont sikerült meggyőzni a tároló biztonságáról. A félezer lelkes Tolna megyei település 2005-ben helyi népszavazáson mondott igent a tárolóra, s ennek következtében az állami tulajdonban lévő beruházó, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. itt valósítja meg a 60 milliárd forintba kerülő létesítményt.
Hegyháti József, a kft. ügyvezető igazgatója elmondta: ha a két lejtős aknát befejezik, akkor a hegy belsejében hozzáfognak a tárolótér kialakításához, ami 40 ezer köbméter hulladékot képes elnyelni. A paksi erőműben - a létesítmény 2017-es bezárásáig - éppen ennyi kis- és közepes aktivitású hulladék képződik. Ezek a hulladékok alapvetően eszközök és munkaruhák, amelyek az erőműben felvettek valamennyi radioaktivitást. Jelenleg ezt a hulladékot hordókba gyűjtve a paksi erőmű területén őrzik. Ha majd Bátaapátiba szállítják a hulladékot, akkor ott kilencesével kockába betonozzák a hordókat, s e kockákat helyezik el a föld alatt. Ha az erőmű élettartamát - mint ahogy azt tervezik - húsz évvel meghosszabbítják, akkor a bátaapáti tárolót bővítik. A tároló 2009-2010 fordulójára készül el.
A Rác-hegy azért alkalmas minderre, mert a anyaga rendkívül kemény és egyenletes minőségű gránit. Ez a repedésmentes kő pedig természetes védőréteget képez a tárolótér körül.
A szakemberek azonban nemcsak azzal igyekeznek meggyőzni a közvéleményt a tároló biztonságáról,
Január végén Illés Zoltán, a Fidesz környezetvédelmi szakembere a bátaapáti beruházás felfüggesztését javasolta, mivel a szakpolitikus szerint a tároló - a betörő víz miatt - alkalmatlan lesz a sugárzó anyagok befogadására. Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter vizsgálatot rendelt el az ügyben. A Pécsi Bányakapitányság elvégezte a vizsgálatot, és megállapította, hogy a tárolóban nem történt olyan vízbeszivárgás, amely környezeti kockázatot jelentene. A nemzetközi előírások percenként maximum 15 liter víz bejutását engedik meg a tárolótérbe, míg a bátaapáti atomtemetőbe percenként öt liter víz szivárog be.
hogy elsorolják a gránit jó tulajdonságait, hanem azzal is: 2005 tavasza óta az érdeklődőknek megmutatják a készülő létesítményt. S a külvilág él a lehetőséggel: e hét elején várják a tízezredik vendéget az épülő tárolóba. Az ide belépőkre - a vendégkönyv tanúsága szerint - hatott a föld alatti világ egyedisége, az itt folyó munkák mérete, szervezettsége, fegyelme - és nem utolsósorban hangereje. Mert odalent dübörög, remeg, sistereg minden. Előbb egy gép 50-60 percen át 36 darab, egyenként háromméteres lyukat fúr a gránitba. Aztán a mesterek robbanóanyagot töltenek a furatokba, és rettentő detonációval ledöntenek 60 köbméter követ. Ezt követően egy rakodógép dömperekre rakja a kékes-vöröses színű gránitot, majd egy újabb masina "betont lő" az alagút falára. Mindez fülsüketítő zajjal jár, s ha nincs munka az alagútban, akkor a szellőzőrendszer gondoskodik a zajról.
Kétségtelenül jó lemenni, de jó feljönni is. Már csak azért is, mert fenn láthatunk egy szépen formálódó falut. Bátaapáti - és a környékbeli települések - megkapják a beruházás költségeinek hat százalékát, s ebből a pénzből különösen a tárolót befogadó község jut jelentős összeghez, évente 150-200 millió forinthoz. Az amúgy 120-130 millióból gazdálkodó Bátaapáti az elmúlt években látványosan fejlődött. A hegy-völgyes faluban teljes a közműellátás, az utak burkoltak, a házak ápoltak, s két éve felújították és szállóvá alakították a falu szélén álló Apponyi-kúriát. Aki itt rendbe hozza a házát, az akár 300 ezer forintos apanázsra is számíthat az önkormányzattól. A település megőrizte alsó tagozatos iskoláját, s az ide beiratkozó gyerekek családja 50 ezer forint segélyt kap. Jut bőven iskolakezdési támogatás az idősebb diákok szüleinek is, s a jól tanuló középiskolások és egyetemisták havi háromezer forint zsebpénzt kapnak a falutól.
Most arra készül a község - tudtuk meg Krachun Szilárd polgármestertől -, hogy 30 építési telket alakítanak ki a falu határában. A polgármester meggyőződése szerint valamennyi telek elkel, ami azt bizonyítja majd: az embereket sikerült meggyőzni a tároló veszélytelenségéről.
Eszter? Vagy Mária?
