A fáma szerint Kóka szó szerint kirúgta az MSZP pénztárnokát, aki Gyurcsány Ferenchez vette útját, de a kormányfő akkor kiállt Kóka mellett. A sok milliárd forintot fölemésztő Transelektróval szembeni határozott fellépés, azaz a fölszámolás terve azonban már kútba esett - ott győzött a "kiskapuzás".

A két kormányzó párt közötti konfliktusok alapját az ideológiai törésvonalak adták - ezek régóta ismertek, és a közös kormányprogram végrehajtásának csaknem valamennyi fázisában meg is nyilvánultak. A vállalások tehát eleve kódolták a konfliktusokat. Ezek a feszültségek már tavaly tavasszal is a koalíció felbomlásával fenyegettek, hiszen a szocialisták szavazataikkal rendre felülbírálták a parlamentben az előzetesen (pártelnöki-miniszterelnöki szinten) kialkudott kompromisszumokat. Talán a legnagyobb tanulsággal az szolgált az SZDSZ-nek, amikor az árampiac liberalizálását célzó javaslatukkal szemben valóságos nagykoalíció alakult ki a parlamentben, és a pártok szó szerint egyező módosító javaslatokkal betonozták be az MVM monopóliumát. Az SZDSZ-ben egyre erősödtek azok a hangok, melyek szerint a rendszerszintű átalakításokban már nem számíthatnak a szocialistákra. Ezért jött az ötlet: átfogó megállapodást kötni, konkrét felelősökkel, határidőkkel, mindezt a koalíciós szerződésbe "égetni". Csakhogy a liberálisok erőfeszítései ellenére még ez a 83, határidőt tartalmazó dokumentum is felpuhult. Kóka János a koalíciós szerződés mellékletének aláírása után azt nyilatkozta a Népszabadságnak: "Érzékeltem jelentős zavarokat a kormány és a kormánypártok között, melyek, ha tartóssá válnak, szétzilálhatták volna a koalíciós együttműködés kereteit." Gyurcsány Ferenc ugyanekkor azt nyilatkozta lapunknak: "Nem lassítunk, megyünk tovább". Csakhogy ebben az SZDSZ egyre kevésbé hitt: a kormányfővel kötött megállapodásokat számon kérő Kóka állítólag rendre a következő választ kapta a miniszterelnöktől: "Jánosom, hát értsd meg, ezt most nem tudjuk megcsinálni!".

A reformfolyamatok lassulása az SZDSZ-t egyre keményebb kommunikációra késztette. Egyesek szerint a "lomha, tehetetlen, sunnyogós" MSZP-vel szembeni megkülönböztetés, a reformkommunikáció nem érte el a célját, sőt - ellentétes hatást váltott ki. A szocialisták érzékeny pontjára tapintottak, fölerősítve a "történelmi" SZDSZ-ellenességet. A reformtárgyalások sorozatos kudarcai, részsikerei hónapról hónapra erősítették Kókáék gyanúját, hogy már csak a koalíciós kártya kijátszása segíthet - vagy az sem. "Nem a kilépés, hanem a bent maradás feltételeiről kell tárgyalni" - a Gizella utca üzeneteit (utólagos beszámolók szerint) mégsem vették komolyan a szocialisták. - Senki nem hitte el nekünk, hogy ki merünk lépni. Zsaroló kis mitugrászok, ez a kép alakult ki rólunk - lehetett hallani Kóka környezetében.

Július 15., szeptember 30., október 15., december 30. - sorra teltek le a reformmenetrendben megszabott megállapodási határidők. Adóegyszerűsítés, egyházak állami támogatásainak megnyirbálása, a felsőoktatási intézmények gazdasági autonómiájának megteremtése, a közoktatás fejlesztése, a hallgatók utazási kedvezményei, vasúti reform, a szociális rendszer rászorultsági elv mentén történő átalakítása - hosszan sorolták a menetrend betartatásán dolgozó szakemberek a kudarcokat.

Amikor az SZDSZ tavaly novemberben értékelte a program teljesülését, Horn Gábor úgy nyilatkozott: "vannak zavarok a két párt működésében, ezek adott esetben megnehezíthetik a kormány, illetve a koalíció működését, de nem látjuk, hogy ezek olyan mértékűek lennének, hogy ne tudnánk közösen kormányozni". Mindenesetre az SZDSZ kezdeményezte, hogy 2007 januárjában az MSZP-vel közösen értékeljék a menetrend teljesülését. Ám az idén sem lett jobb a helyzet: a koalíciós feszültségek egyre inkább az egészségügy köré összpontosultak, ehhez jött még a népszavazás, amelyben az SZDSZ - újabb Kádár-kampányával - tovább élezte az ellentétet az ekkorra már egyre idegesebb koalíciós partnerrel. Az egészségbiztosítás 49 százalékos "nem állami" arányából nulla lett - informátoraink szerint ez önmagában is válóok, Gyurcsány Ferenc múlt szombati beszédétől függetlenül. A miniszterelnök beszéde azonban megkönnyítette az SZDSZ dolgát: "a kormányfő felrúgta a koalíciót".

A lapunk által megkérdezett SZDSZ-esek egybehangzóan állítják, hogy nem tudtak a miniszterelnöki bejelentésről, nem volt kész forgatókönyvük a kilépésről. - A kormányalakítás után, 2006 őszén négy évre szóló politikai stratégiát készítettünk, ebben egyenlő súllyal szerepeltek a lehetséges megoldások, beleértve a kilépést és az előre hozott választásokat is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mi erre készültünk volna, csak annyit, hogy minden párt igyekszik számba venni a lehetőségeit - mondta egyik informátorunk arra utalva, hogy a szocialisták 2007 telén rendeltek meg egy tanulmányt a kisebbségi kormányzásról - épp a kórháztörvény vitája idején.

Maga a kilépés forgatókönyve napok alatt állt össze. A pártértekezlet napján reggel Gyurcsány Ferenc telefonon tájékoztatta Kóka Jánost Horváth Ágnes menesztéséről, amiről az SZDSZ vezetője nem tudta lebeszélni a kormányfőt, aki aztán beszédével végképp kiverte a biztosítékot a liberális pártnál. - A szocialistákkal közösen izzadtuk végig a tárgyalásokat, kötöttünk kompromisszumokat, dolgoztuk ki a törvényjavaslatokat, az egészségügyi reform kommunikációját. Kétszer szavazta meg ezeket a többség, és akkor Horváth Ágnesen akarják elverni a port? - mondta felháborodva egyikük, egyébként nyugalmáról híres politikus. Szombaton, a bejelentés után öszszeült a válságstáb a Gizella utcában. Hétfőre aztán az SZDSZ lefolytatta az egyeztetéseket az MSZP befolyásosabb embereivel, valamint a "belső ellenzékkel" (a júniusi rendkívüli pártelnökválasztásra készülődő Fodor Gáborral és támogatóival), illetve a meghatározó erőkkel és a holdudvar pénzembereivel. Eldőlt: eddig, és ne tovább. Hétfőn visszahívták az SZDSZ-es kormánytagokat, Kóka - politikai pályafutásának alighanem legnehezebb, egyben legkeményebb - parlamenti beszédével nyilvánosan is véget vetett az együttműködésnek. Ezzel a hírek szerint meglepte Gyurcsányt, aki állítólag nem számított arra, hogy a megosztott SZDSZ képes lesz erre. A hétfői koalíciós egyeztetésen a szabad demokrata pártelnök megmutatta Gyurcsánynak a koalíciós megállapodás tavaly aláírt mellékletét - így adva egyértelműen értésére, hogy van már program, csak végre kellene hajtani. Az asztaltól úgy álltak fel, mint egy válóper után.

Komoly érvek szóltak amellett, hogy az SZDSZ ne feszítse túl a húrt, várja meg, hátha a szocialisták meggondolják magukat, és új miniszterelnököt állítanak, illetve a reformmenetrendet ebben az új helyzetben mégis betartják. Az SZDSZ taktikája a szocialista - illetve a fodorista - reakciók függvényében ingadozni látszott, de hétfő estére az SZDSZ frakciója után a párt szűkebb vezetősége is egyhangú döntéssel erősítette meg Kókát, illetve a koalíciós szerződés felbontását. Ebben a taktikázásban az elvtelen szatellitpárt imidzsének lemosása volt az elsődleges szempont - Gusztos Péter ezt a múlt héten el is ismerte, amikor úgy fogalmazott, a gerinctörést kockáztatták, vagyis a teljes arculatvesztés lett volna a kilépés alternatívája.

Az SZDSZ a közelgő pártelnökválasztásra is tekintettel alakította taktikáját. Fodor Gábor és támogatói a fontosabb döntéseket külső és belső kényszerek hatására megszavazták, sőt Kókáék még arra is rábírták Fodort, hogy a pártelnök mellé üljön a kilépést bejelentő sajtótájékoztatón. A döntésektől csak utólag igyekezett finoman elhatárolódni: látványosan kivonult a testületi ülésekről, lebegtette a lemondási nyilatkozatát. Fodor sajátos metakommunikációra kényszerült - ahogy az ellenlábasai mondják: "riszálni" kezdett. Fodor stábjában meghatározó az a vélemény, hogy a kényszerhelyzet nem magától állt elő. Ha leszavazza a kilépésről szóló döntést, azzal a párt halálos ítéletét írta volna alá. A kisgazdásodás az SZDSZ régi félelme, nem véletlen, hogy Horn Gábortól Kuncze Gáborig mindenki a belső egység megőrzésének fontosságát hangoztatja. A pletykák szerint ráadásul Fodor korábban megállapodott az MSZP-vel - ha pártelnökké választják, elcserélné az egészségügyi tárcát a szocialistákkal. A "szocibarát" imidzset erősítette volna, pártelnöki esélyeit csökkentette volna azzal, ha a koalíció fenntartása mellett érvel - véli több támogatója.

Fodor egyik híve egy közlekedési hasonlattal vázolta a mozgástér alakulását: Kókáék az SZDSZ-frakción és az ügyvivői testületein "keresztülvert" szavazásokkal téglát tettek a gázpedálra úgy, hogy a járgányt már kézifékkel se téríthessék el - se Fodorék, se Demszky Gáborék.

Az SZDSZ országos tanácsának szombati ülésén Fodor Gábor kisebbségben maradt azzal a kezdeményezésével, hogy határozatukba foglalják: nem érdekeltek az előre hozott választások megtartásában. Ezzel kinyilvánították volna, hogy ennek rendelik alá politikájukat, azaz nyitva hagyják az MSZP-vel, de akár a más pártokkal való együttműködés lehetőségét is. Az országos tanács végül 71 igennel, 9 tartózkodás és egy nem szavazat ellenében fogadta el az eredeti határozatot.

Az április 27-én tartandó küldöttgyűlést követően indul (hivatalosan) a pártelnökválasztási kampány az SZDSZ-ben.

Ki a csaló, vagy ki a tökös legény? - az SZDSZ-en belüli erőcsoportok számára egyáltalán nem közömbös, hogy melyik kérdés lesz uralkodó a júniusi elnökválasztáson, amelyet a tavalyi tisztújítási csalás miatt hoztak egy évvel előbbre. A megkérdezett stratégák elismerik, hogy a helyzet a mai állás szerint Kókának kedvez, kérdés azonban, mennyire lesz megosztott a párt belső közvéleménye. Jelenleg a Gizella utcában kevesen mernek hosszabb távú jóslatokba bocsátkozni. Jelzésértékűnek tekinthető azonban Kuncze Gábor kiállása: a konfliktus kirobbanását követően előhúzta jegyzetfüzetét, melyet legalább négy éve vezet az összes fontos belső, illetve koalíciós egyeztetésről, testületi döntésekről, és közölte: ha sokat vádolják az SZDSZ-t, emlékeztetőit nyilvánosságra hozza. Ezzel a párt egyik befolyásos politikusa szerint az MSZP-SZDSZ-, illetve a Kóka-Fodor-konfliktust egyaránt igyekezett mederben tartani, jelezve, hogy ha netán valakinek úgymond túlságosan viszketne a tenyere, s eszébe jutna kiteregetni a szennyest, vele találja szemben magát. Hogy Kuncze Gábor indulna-e a pártelnökválasztáson, arra nem adott egyértelmű választ, szereplésének mindenesetre van olyan olvasata is, hogy "visszajön Kuncze bácsi, és tisztába teszi Pistikét".

Fodor Gábor javaslata kisebbségben maradt az OT szombati ülésén