Európában 2007-ben 245 200 menedékkérőt regisztráltak, ez tizenhárom százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. A felmérés azt mutatja, hogy miközben a hagyományos befogadó országokba (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság) érkező menekültek aránya csökkent, új "kedvenc" desztinációk jelentek meg Európában: Görögország és Svédország. Előbbi a schengeni szabályok miatt kapott több kérelmet (105 százalékkal többet), utóbbiban pedig már most is erős iraki közösség él, amely megkönnyíti az újonnan érkezők beilleszkedését. Svédországban 49 százalékkal több menedékkérőt regisztráltak, és ezzel a fejlett ország körében az Egyesült Államok után a második "legnépszerűbb" ország.

Nagyok a különbségek a régi és az új uniós tagállamok között - írja az UNHCR. Miközben a "régi" EU-ba érkező menedékkérők aránya 27 százalékkal emelkedett, az új tagországokban ez "csak" kilenc százalékkal nőtt. Magyarországon ez az arány 61 százalék, érezhetően népszerűbbek lettünk az EU-tagság és Schengen miatt. Tavaly 3420 menedékkérőt regisztráltak.

A menedékkérők világszerte kétszáz különböző országból jönnek. A legtöbben Irakból, Oroszországból (elsősorban Csecsenföldről), Kínából, Szerbiából, Pakisztánból és Szomáliából érkezve kértek menedéket. Az iraki menekültek száma 2007-ben majdhogynem megduplázódott 2006-hoz képest.

És hogy ez miként fest a valóságban? Az adatok mögött általában a halálfélelem bújik meg, különösen az irakiak esetében. Jabur Sabah lassan harminc éve él Magyarországon, ő nem menekültként, hanem diákként érkezett. Unokaöccsének családját 2006-ban hívta meg Magyarországra, és akkor még nem tudta, amit a rettegésben élő család már igen: nem mennek vissza Irakba.

A szunnita unokaöcs tizenöt éve rendőrként dolgozott, szunnita területen lakott, de síiták lakta területen dolgozott. A polgárháborúba fulladó Irakban ő és a családja élete is veszélyben forgott. A munkából mindig máshogy, máskor, egyik házról a másikra bujkálva ment haza. Három- és négyéves kisfia, valamint a felesége valóságos házi őrizetben laktak. Olyan szűk volt az életterük, hogy az egyik kisfiú Magyarországon már a folyosóra azt hitte, ez az utca.

A kisfiúk megszenvedik az augusztus 20-i ünnepi tűzijátékot, őket az iraki borzalmakra emlékezteti. Az iraki utcákat uraló milíciák egyike egyszer a szomszédban tört, zúzott, gyilkolt. A rendőr állig felfegyverezve várta rettegve, hogy vége legyen a tomboló őrületnek a szomszédban.

Jabur Sabah azt meséli, hogy az irakiak a nagycsalád, a hagyományok miatt is nehezen szánják rá magukat a menekülésre, de a jelen helyzetben nincs mit tenni. Most akad, aki képes akár gyalog nekivágni Európának. A talpraesett unokaöcs menekültstátusi kérelmének megírásában a Magyar Helsinki Bizottság segített, és a volt rendőr ma egy gyrososnál dolgozik. A gyerekeket bevette egy óvoda, lakást bérelnek, a férfi magyarul tanul. A hivatalos szervek nem fogják a kezét a beilleszkedés során - kiszolgáltatottságát csökkenti a Magyarországon élő rokon. Ilyen értelemben ő kivétel.

Iraki menekült gyerekek svédországi óvodában