Kezdetben volt a megdöbbenés, utána jött a rémület a kormányválság kitörése után: mi lesz ebből? Ma már viszont az elemzők a ló másik oldaláról látják a világot. A publicisztikákban, kommentárokban a katasztrófából reménykeltő lehetőség lett, s az elemzők egymással versengve taglalják a koalíciós szakítás előnyeit. Mivel én már az elemiben is elemző akartam lenni, nem szeretnék kimaradni, ebből a buliból.
Víg válság
Ezért szerény képességeimet latba véve további kísérleteket teszek a mély krízisből fakadó előnyök felvázolására.
Egyes huhogók például azzal próbálnak riogatni, hogy mostantól nem lesz érdemi kormányzás a kialakult helyzet miatt, és a kabinet béna kacsaként fog tántorogni a következő választásokig. Na most, ez a fajta érvelés azt feltételezi, hogy eddig volt valamiféle kormányzás. Jó, tegyük fel, hogy volt, és nézzük, mit sikerült profitálnom belőle: sokkal több adót és járulékot fizetek, a drágulás viszont a boldogult bokrosi idők magasságait döngeti, miközben azt hallom mindenfelől, hogy a béka feneke alá sluttyant a gazdasági növekedés, és olyan ötletekkel borzolják az idegeimet, mint az új kormányzati negyed, a vasúti szárnyvonalak bezárása, vagy a kórtermi páncélszekrény, hogy a vizitdíjról és a tandíjról szó se essék. A magam részéről ilyen előzmények után egy cseppet sem tartom fenyegetőnek a kormányzás beszüntetését. Sőt, követelem!
Némely rövidlátó elemzők nem értik, hogyan tarthatja magát a magyar tőzsde és a forint, miközben kitört a világgazdasági válság, mindenfelé esnek az árfolyamok, ráadásul a magyar kormány is a padlóra került. Pedig baromi egyszerű: eddig azért ingott a tőzsde, meg a forint, mert időről időre elterjedt, hogy szakad a kormány. De máma már nem hasad tovább. Ennyi. Sőt, újabb ok támadt, hogy ne csökkenjenek az árfolyamok Pesten: a részvénytulajdonosok attól félnek, hogy még egy aprócska eladási hullám is bedöntené a BUX-ot a jelen helyzetben, ezért inkább tartogatják elértéktelenedő részvényeiket, mert így még mindig kisebbet buknak. Így érvényesül a régi népi megfigyelés, hogy minden rosszban van valami borzasztó.
Miközben sokan hatalmas méretű felfordulásoktól, zavargásoktól tartottak, aközben érezhetően csökkent a belpolitikai feszültség az országban a válság kitörése óta. Az ellenzék ugyanis már nem akarja mindenáron bedönteni a kormányt, mert látja, hogy dől az magától is. Most már minek idegeskedni?
Egy kicsit talán spekulatív módon, jelzésszerűen sorolnám fel a koalíciós válság további előnyeit a társadalom állapotára:
- Javul az állami tulajdonban lévő cégek jövedelmezősége. (Mivel a továbbiakban az állami cégek felügyelőbizottságai elsősorban a klientúra lecserélésével lesznek elfoglalva, kevesebbet törődnek majd a termelés kérdéseivel. Az állami vállalatok többnyire veszteségesek, így a várható termeléscsökkenés miatt kisebb lesz a ráfizetés is.)
- Javul az állampolgárok egészségi állapota. (A pénzügyi összeomlástól félve sokan rohannak a bankokba, hogy kivegyék a pénzüket. Mint ismeretes, a futás az egyik legegészségesebb testmozgás, csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.)
- Javul a demográfiai helyzet. (A televíziókban a válság miatt elszaporodnak a politikai elemző, beszélgetős műsorok, amiket mindenki nagyon utál. Az emberek ezért kikapcsolják a tévét, így több idejük jut egymással foglalkozni.)
- Javul a nyugdíjasok széles tömegeinek közérzete. (Mivel a távozó miniszterek és államtitkárok végkielégítésének összegével hergelődnek, kevesebbet gondolnak saját nyomorúságukra.)
Még gondolkodom, hogy milyen várható pozitív hatása lehet a kormányválságnak a derékzsábámra. Őszintén szólva ennek örülnék a legjobban.
