Ez a címe Török Zoltán természetfilmes rendező-producer legújabb alkotásának, amely az idei filmszemlén a tudományos-ismeretterjesztő kategóriában rendezői díjat kapott. Az öt évig tartó előkészítő munka után leforgatott és végül 2007-ben elkészült, francia és német televíziókban már vetített 51 perces mű cselekménye két szálon fut: megismerhetjük belőle Gera Pál és Viki, az európai vidra történetét is.
Vidrasors
A film egyik főszereplője Gera Pál, aki 1986 óta a Fővárosi Állat- és Növénykertben állatápolóként dolgozik. A több tucat tanulmányt, szakcikket és 21 könyvet is jegyző szakember munkahelyén már több mint két évtizede foglalkozik a vidrák zárt téri szaporításával. Méghozzá rendkívül sikeresen: 1993 és 1999 között 12 egészséges vidrakölyök született Budapesten. Gera megalakulásától kezdve vezeti az Alapítvány a Vidrákért nevű szervezetet, emellett pedig jelentős szerepe volt a Szegedi Vidramenhely, valamint a Somogy megyében található Petesmalmi Vidrapark létrehozásában is.
Gera itt ismerkedett meg Balogh Mártával, aki még kölyökkorában fogadta be otthonába Vikit, az árván maradt nőstény vidrát. A film Viki felneveléséről és visszavadításáról szól. Ember és vidra - Márta és Viki megható, drámai elemekkel tarkított történetét filmesítették meg az alkotók, melyben a vidralány a szemünk előtt cseperedik fel, leküzdi betegségét, és végül visszakerül a természetbe.
A mű felhívja a figyelmet arra a - csak kevesek által ismert - tényre, hogy Magyarországon, a Lábodi-tavak környékén él Európa legnagyobb méretű vidranépessége. A kisragadozók azonban veszélyben vannak. A térségben található mesterséges halastavak tulajdonosai ugyanis ellenségként kezelik és csapdáikkal gyakran el is pusztítják őket. Gera véleménye szerint Viki társainak jelenléte kifejezetten hasznos. Zsákmányszerzésükkel - melynek célpontjai nagyrészt a beteg vagy öreg állatok - hozzájárulnak az optimális halállomány kialakításához.