Orosz József: Mindenekelőtt szeretném, ha segítene tisztázni, hogy valóban felbomlott-e a koalíció azzal, hogy a szabad demokrata miniszterek április 30-ai hatállyal adták be a lemondásukat, közben Horváth Ágnes egészségügyi miniszter jelzi: a munka folyik tovább, Fodor Gábor és Kovács Kálmán pedig jegeli a lemondását.
Debreczeni József közíró: Minden jel szerint vége van ennek a koalíciónak, olyan pozícióba manőverezte magát az SZDSZ a miniszterelnök szombati lépései után, ahonnan borzasztó nehéz már visszakozni. Van ugyan egy hónap még az április 30-ai határidőig, de hát egymást követik a kategorikus nyilatkozatok, amelyek most már arra hegyeződnek ki, hogy esetleg Gyurcsány Ferenc nélkül, egy másik miniszterelnökkel tartanák elképzelhetőnek. Innen nem nagyon hiszem, hogy van már visszaút. Az nyilvánvaló, hogy az SZDSZ-en belül van, aki másként ítéli meg a helyzetet. Fodor Gábor lépése erre utal, de azt hiszem, hogy az SZDSZ eldöntötte. Szóval úgy tűnik, hogy Horváth Ágnes lemondása inkább csak ürügyül szolgált, eldöntötte, hogy egy súlyos legitimációs válsággal küzdve, törpepárttá zsugorodva, ellentétektől szabdaltan, és azt kell mondjam, hogy egy politikai értelemben beszűkült tudatállapotban most megkísérlik, hogy a koalícióból kilépve alakítsanak ki valamilyen pozíciót maguknak. Szerintem a hátralévő időt – amennyiben van még két év hátra a baloldali kormánynak – megkísérlik függetlenként vagy ellenzékiként gyarapítani a saját politikai tőkéjüket.

Orosz József: Amikor ön úgy fogalmaz, hogy beszűkült tudatállapotban – rendkívül erőteljes jelzős szerkezet ez persze –, kifejtené, mire gondol?
Debreczeni József közíró: Ez némiképp – hogy mondjam – metaforikus szóhasználat, az öngyilkosok tudatállapotát szokták így jelezni. Nem mondom, hogy politikai öngyilkosságot követ el az SZDSZ, de egy nagyon kilátástalan helyzetben, egy ilyen kétségbeesett lépésre szánta el magát. Nyilvánvaló, hogy az új pártelnök nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Horváth Ágnes után visszafelé az utolsó előtti a népszerűségi listán, az SZDSZ minden korábbinál gyengébb támogatottsággal rendelkezik az elnökválasztás körüli csalássorozat miatt – azt hiszem ez pártszerű kifejezés. Oly’ mértékben megrendítette a párt identitását, a kisgazdásodás jelenségei ezek, és egy olyan pártról van szó, amelyik a szürkeállományára, az elvi emelkedettségére és a politikai moráljára valaha nagyon büszke lehetett. Szóval én azt hiszem, hogy egy ilyen kétségbeesett lépésként szánták rá magukat erre. Azért is mondom ezt, hogy beszűkült tudatállapotban, mert amivel érvelnek most, az első pillanatra belátható, hogy nem vehető komolyan. Azt mondják, hogy a reformokhoz való ragaszkodás miatt nem tudják folytatni a koalíciót. Azzal nyilvánvalóan számolniuk kell, hogy egy kisebbségi pozícióban vergődő kormány aztán végképp semmiféle reformok folytatására komolyan nem gondolhat, még akkor is, hogyha természetesen a miniszterelnök nem mondja azt ki, hogy véget vetett a reformoknak. Illetve hogyha most azt mondják, hogy Gyurcsány Ferenc helyett valaki másban gondolkodnak, azt hiszem, az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy Gyurcsány Ferenc volt az a politikus, pártelnök, miniszterelnök az MSZP-ben, amelyik a saját pártját igyekezett előre rángatni a reformok útján. Szóval akárkire gondolunk Szili Katalintól Kiss Péterig, én nem tudok olyan szocialista politikust mondani, akivel elképzelhető lenne. Hát hacsak nem valami külső szakemberre gondolunk, de hát – hogy mondjam – nem lehet komolyan venni én azt hiszem, ezt a fajta indoklást.

Orosz József: Szekeres Imre szocialista elnökhelyettes ma azt közölte, hogy a jelenlegi kormány működését szeretné folytatni, nem tartja időszerűnek azt a kérdést, hogy elvállalná-e a miniszterelnökséget. Mit gondol, nem éppen a szocialisták egy része hozta olyan helyzetbe Gyurcsányt a múlt pénteki elnökségi ülésen, hogy igazán bárdolatlanul rontson neki koalíciós partnerének?
Debreczeni József közíró: Hát én bárdolatlannak nem nevezném, mert ezúttal nem használt olyan típusú kifejezéseket, mint az öszödi beszéd alkalmával. Közös együttgondolkodásra hívta föl a koalíciós partnert a miniszterelnök. Az politikai értelemben bosszantó, vagy nem egy együttműködő gesztusnak tekinthető, hogy a saját pártja rendezvényén jelentett ezt be, és csak pár órával előtte értesítette őket, de egyébként a kérdésre nyilvánvalóan igen a válasz. Ez kezdettől fogva tudható volt, hogy amikor egy nyilvánvaló végső kényszerhelyzetben 2006 nyarán elhatározta magát az új kormány, egyrészt a konvergencia-program keretében a radikális megszorításokra, másrészt az ugyancsak a korábbi évek állóvizéhez képest a radikális reformokra, akkor egy olyan párt, egy olyan vezető kormánypártnak a miniszterelnöke határozta ezt el, amelyik párt a maga – ha jóindulatú vagyok, akkor a – hagyományos szociáldemokrata értékekhez ragaszkodva, és akkor itt eltekintek az esetleges múltbeli kötődésektől, amik a Kádár-rendszerig visznek. Szóval a hagyományos szociáldemokrata értékekhez ragaszkodva ehhez az identitáshoz nem passzol, vagy ezzel akár ellentétes az a sok tekintetben neoliberális, de hát mindenképpen a szociális ellátórendszereket átalakító, azokat szűkítő reformsorozat. Az öszödi beszéd is azt mutatta 2006 nyarán, hogy ezt a pártot nagyon kemény szavakkal kellett ostorozni és rávenni.

Orosz József: Vajon nem úgy áll-e a helyzet most, vagy nem úgy állt-e a helyzet péntek-szombaton, hogy Gyurcsánynak saját magát kellett mentenie a szocialista elnökség egy része előtt és ennek az önmentésnek ez volt a következménye vagy az ára, amit szombaton csinált a már volt kisebbik koalíciós partnerrel? Másrészt, ha ez igaz lehet, a szabad demokraták vajon miért nem ismerik föl, ha egyáltalán képesek fölismerni, hogy a miniszterelnöknek most éppen mentenie kell magát?
Debreczeni József közíró: Hát igen, ez is erre a beszűkült tudatállapotra utal, mondom még egyszer, metaforikusan használom. Vannak hírek arról, hogy az előző napi elnökségi ülésen még a konvergencia-programot is, a költségvetési, államháztartási szigort is támadták. 2007 végén már nyilvánvalóvá vált, hogy elfogyott, elkopott az a politikai támogatás, ami a miniszterelnök mögött még úgy ahogy megvolt. Nagyon nehezen ment át már a pénztártörvény. Ez, hogy magát menti – ahogy valamelyik nyugati lap fogalmaz –, ezt én nem használnám, mert itt arról van szó, hogy legalább azokat a reformokat, amelyeket eddig sikerült – ha úgy tetszik – átverni nemcsak a kormánytöbbségen vagy a szocialista frakción, hanem a magyar társadalom torkán is lenyomni, hogy változatlanul durva kifejezéseket használjak. Most már nyilvánvalóan mindenféle további olyan reformlépés, ami újabb konfliktusokat szül a magyar társadalom különböző részeivel, ez már 2007 végén látszott, hogy nem lehetséges, hanem az eddigi megtett lépéseket kell valahogyan stabilizálni, konszolidálni, és abban bízni, hogy megértik a reformokat. Ezt nem gondolnám, meg azt se gondolom, hogy a társadalommal el lehetett volna ezeket fogadtatni, de ez szerintem illúzió vagy demagógia. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a kormánytöbbség birtokában, élve a törvényhozói mandátummal, ezeket a lépéseket meg kell tenni, és aztán abban bízni, hogy az idő múlásával egyszer az emberek valamennyire hozzászoknak. Egy reform mindig azzal jár, hogy az addigi megszokott viszonyokat fölborítja, tehát nem úgy működik ez szerintem, hogy belátják egy idő után, hogy micsoda jót hozott nekik a változás, de minimum beletörődnek, vagy elhalványul ez a konfliktus, ami keletkezett.

Orosz József: Politikai hiba volt-e Gyurcsány Ferenc részéről, hogy a koalíciós partnert a nyilvánosság előtt megalázva próbált újabb legitimitást vagy legalábbis erőt szerezni saját elnökségi társaitól?
Debreczeni József közíró: Nem hiszem, hogy ezt megalázásnak lehetne nevezni, csak akkor, hogyha egy nagyon ideges, nagyon frusztrált koalíciós partnerről van szó, akkor érezheti ezt megalázásnak. Szóval még egyszer mondom, a szóhasználata teljesen korrekt volt. Nyilván ezzel a saját tábora előtt akart jó pontot vagy támogatást szerezni a miniszterelnök, de hát azért megalázásról nem beszélhetünk.

Orosz József: Na de akkor sem, hogyha úgy fogalmaz Gyurcsány Ferenc, hogy ideje leszállni a magas lóról, ne hordják fönn annyira az orrukat?
Debreczeni József közíró: Jó, hát én nem idézném most akkor cserébe, hogy Horn Gábor hogyan fogalmazott a népszavazás estéjén. Tehát az, hogy ideje leszállni a magas lóról, ez szerintem még – hogy mondjam – nem tartozik a durva politikai kifejezések közé.

Orosz József: Vajon a két idézet, Horn Gáboré és Gyurcsány Ferencé ekvivalens-e egymással? Az egyik egy szánt szándékosan nagy nyilvánosság előtt elmondott közlés és mondanivaló, a másik pedig akár egy félrészeg ember mondata. Ettől persze még igaz lehet és nem menthető egy rejtett kamerás felvételen.
Debreczeni József közíró: Jó, de hát a szóhasználatban is fényévnyi a különbség. Érdemes megnézni az elődnek a távozását. Molnár Lajos is számos alkalommal – ez tudható – fölajánlotta a lemondását a miniszterelnöknek, minden alkalommal abban bízva, hogy ő ezt nem fogadja el. És úgy ahogy ez történni szokott, egyébként a Bokros Lajos esetében is ez történt végül, hogy egyszer csak azt mondta Gyurcsány Ferenc Molnár Lajosnak, hogy jó, elfogadom. Tehát ezt se előzte meg az SZDSZ-szel való egyeztetés. Egy miniszterelnöknek alkotmányos joga ezt kezdeményezni. Kétségkívül most ebben a helyzetben ez a szabad demokratákat irritálhatta. Valószínű, hogy Gyurcsány egy bizonyos pontig el akart ebben menni, hogy a saját, egyébként a szabad demokratákkal szemben erősen fölajzott és mindenféle ellenérzésekkel teli táborát ezzel lelkesítse vagy maga mögé állítsa. Azt valószínűleg nem számította ki, hogy ilyen hatást kelt. Nem tudom elképzelni, hogy tudatosan a koalíció fölbontását akarta volna kiprovokálni, és egy kisebbségi kormányban gondolkodott volna. Ez nem valószínű.

Orosz József: Mit gondol, vajon a szocialisták nem oda jutottak-e, hogy praktikusan egyék meg, amit főztek maguknak? A reform minden egyes fájdalmas lépése rémületet vált ki, sarokba szorítják a pártelnöküket, miniszterelnöküket, aki aztán a pénteki drámainak mondott elnökségi ülés után pánikreakciókat mutat, és már nem képes a kormány kiszámolni azt, hogy ennek mi a következménye, vagyis azt, hogy összedöntik a koalíciót.
Debreczeni József közíró: Azt hiszem, van alapja ennek a fogalmazásnak, de egyelőre úgy látszik, hogy a szocialisták jó étvággyal látnának hozzá, hogy megegyék, amit főztek. Mert ha hinni lehet a különböző lapoknak, internetes portáloknak nyilatkozó, nevüket nem közlő szocialista politikusoknak, akkor általános megkönnyebbülés, diadalérzés lett úrrá a szocialista frakcióban. Nagyon-nagyon sok ellenérzés fölgyülemlett az SZDSZ-szel szemben. Az most kiderült, hogyha a hátralévő egy hónapban nem történik mégiscsak valamilyen változás, valamiféle más belátás nem lesz úrrá mondjuk az SZDSZ-ben, akár még a szakadás sem elképzelhetetlen náluk.

Orosz József: Van arra esélye Gyurcsány Ferencnek illetve a szocialistáknak, hogy a Kóka-Fodor közötti résben még nagyobb éket verjenek?
Debreczeni József közíró: Nem tudom, bizonyára mindenféle esélyt mérlegelnek. Azt tudni kell, hogy a kisebbségi kormányzás, hogyha nem áll helyre a koalíció – amit mondom nehéz elképzelni, de a politikában soha nincs soha, tehát nem kizárható –, akkor alkotmányjogilag elég tiszta az ügy, mert borzalmasan nehéz a többséggel nem rendelkező miniszterelnököt is leváltani, ugyanis konstruktív bizalmatlansági indítvány kéne hozzá, amihez elképzelhetetlen, hogy többség álljon össze e pillanatban. Illetve az is nagyon fontos, hogy 190 mandátummal rendelkezik az MSZP a többséghez szükséges 194-ből, tehát mindössze 4 voksról van szó akár a költségvetés megszavaztatásánál is. Van egy független jelölt, akit nyugodtan odaszámíthatunk, és van két másik független jelölt is. Tehát csak annyi kell, hogy még mondjuk két ember ne vegyen részt a szavazásban – a törvények többsége a jelenlévő képviselőknek a többségét igényli –, tehát alkotmányjogilag nem tűnik ez borzalmasnak, különösen, hogyha figyelembe vesszük a nemzetközi tapasztalatokat Svédországtól Spanyolországig és Csehországtól Romániáig. Meglepő – engem is meglepett –, hogy akár éveken keresztül, évtizedeken keresztül is lehetséges a kisebbségi kormányzás. Csak hát ennek nem pusztán közjogi kritériumai vannak, hanem egyéb, inkább a politikai kultúrához vagy a politikai közállapotokhoz kapcsolódó föltételei.
Orosz József: Miközben politikai csatatér van az országban.
Debreczeni József közíró: Hát igen. Nyilvánvaló, hogyha eddig is az ellenzék, a Fidesz kétségbe vonta a kormány legitimitását – folyamatosan 2006-tól, a választásoktól kezdve –, és mindenféle módon igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy ez egy illegitim, sőt illegális kormányzás, ami folyik, el lehet képzelni, hogy egy kisebbségi kormányzás esetén milyen nyomás nehezedne a kormányzó erőre. És nagyon komoly bátorságra, rendíthetetlenségre lenne ahhoz szükség, hogy hosszú távon ez így működni tudjon. A népszavazás óta a szocialisták a bátorságnak a jeleit nem különösebben mutatják szerintem. Túlreagálták ezt a kétségkívül meghökkentő nagy részvételt és eredményt. Szóval ezt a mostani helyzetet szerintem a feleknek a kölcsönös pánikreakciói idézték elő, a szabad demokratákról már beszéltem. De hát igen, a szocialisták esetében is nyilvánvalóan egy ilyen elbizonytalanodás miatt hajszolták bele magukat ebbe a mostani helyzetbe.

Orosz József: Meddig vállalható Gyurcsány Ferencnek ez a népszavazás utáni rémület a pártjában. Ön a napokban a Népszavában megjelent cikkében azt írja, hadd idézzek belőle: "Tényleg így akarják megállítani Orbánt? Hogy engednek a fenyegetésnek, demokrata és realista politikának hitt gyávaságból, mint egykor Clemenceau és társaik? Paul Lendvai nemrég Henry Kissinger-t idézte a magyar helyzet kapcsán: szakembereket lehet bérelni, bátorságot nem. Én csak annyit mondok - folytatja cikkében -, a gyávaságot a kocsma közönsége sem értékeli, azt a legkevésbé."
Debreczeni József közíró: Nem tudom, minek rosszabb a hatása az ún. nép előtt, ha egy újabb népszavazási fenyegetéstől vonul vissza a kormány, vagy egy tényleges népszavazási vereségtől. Ma még tényleg nem lehet megítélni, hogy milyen tényleges esélyei lennének az év vége felé egy ilyen népszavazásnak. Nyilvánvalóan a politikai gyávaság jeleit mutatta a koalíció, illetve különösen a szocialista párt.

Orosz József: Valóban kulcskérdés Gyurcsány Ferenc személye? Ráadásul azután, hogy a miniszterelnök vereséget szenvedett „kapun kívül” a népszavazáson, vele együtt a szocialisták, ám vereséget szenvedett – ha ez az – „házon belül” is. Éppen Kóka János – fogalmazzak enyhén – rakta ki a szűrét tegnap. Gyurcsány Ferenc a duplán is megvert személy?
Debreczeni József közíró: Hát lehet így is fogalmazni. Nyilván ez is súlyossá teszi a helyzetet, hogy Kóka János a koalíciós párt elnöke a parlamentben, a nyílt színen rúgott bele. Azt mondta Gyurcsány Ferencről, hogy elfogyott az ereje, a bátorsága, kihátrált a reformok mögül stb. Egyrészt továbbra is arról van szó, hogy itt az eddig megtett lépéseknek, az eddig elért eredményeknek a stabilizálása folyik, vagy ezzel próbálkozik a hátralévő időben Gyurcsány. Az ő esetében, egy miniszterelnök esetében nem célszerű szerintem személyes bátorságról vagy gyávaságról vagy bőrmentésről beszélni. Nyilván nem egzisztenciális okok miatt akarja folytatni a politikát, ahogy persze Kóka János se. De hát itt van egy olyan tényező, amit semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ha úgy kalkulálnak is a szocialista pártban vagy a baloldalon, hogy elveszett már a következő választás, és csak idő kérdése, hogy mikor jön a Fidesz. Attól nem lehet eltekinteni, hogy nem pusztán a baloldali kormányzás vagy ez a koalíció került válságba, hanem a parlamentáris kormányzás van nagyon-nagyon súlyos válságban. A rendszerváltozással létrejött alkotmányos berendezkedést fenyegeti Orbán Viktornak a hatalomra kerülése, aki ezt nem is titkolja, hogy a közvetett demokrácia ideje lejárt, a népet ő nem a hatalom forrásának tekinti, hanem a hatalom alanyának mondja. Ezt nyilván nem lehet komolyan venni, de a mostani adatokat figyelve azt hiszem, hogy most nyugodtan lehetne azt prognosztizálni, ha most lennének előrehozott választások, akkor valószínűleg 2/3-ot szerezne az a politikai ellenfél, amelyik – még egyszer mondom – nyilvánvalóan nem is titkolja, és ezer jelét adja annak, hogy nem a parlamentáris kormányzás szisztémájában folytatná a hatalom gyakorlást. Ha alkotmányozó többsége lenne ehhez, akkor tényleg bármi megtörténhet. Ez az egyik nagy visszatartó erő is egyébként, ami a kisebbségi kormányzást stabilizálni tudná, hogy az a kormánytöbbség, amelyik egyedül kimondhatná a parlament föloszlatását és utat engedhetne az előrehozott választásoknak, annak tisztában kell lennie azzal, hogy mit kockáztat, hogy az egész berendezkedést kockáztatja, illetve az SZDSZ nyilván a létét kockáztatja, hiszen minden jel szerint a közelébe se kerülne az 5%-os küszöbnek.

Orosz József: Ilyen politikai peremfeltételek, vagy mondjuk úgy kialakult szituációk közepette, mit gondol, ki veszítette el a politikai realitásérzékét? Gyurcsány Ferenc-e, aki kirúgása előtt pár perccel értesíti Kókát és Horváthot. Gyurcsány Ferenc, aki arra kényszerül, hogy a népszavazás politikai következményeit a pártelnökség nyomására a reform átrajzolásával vegye figyelembe, vagy tényleg Kóka János veszíti el a józan eszét, aki tegnap a parlamentben azt mondta, hogy Gyurcsány Ferencből elfogyott az erő, az akarat és a képesség az ország megújítására?
Debreczeni József közíró: A kormánykoalíció mindkét pártja jelenleg kevéssé alkalmas arra, hogy higgadtan és nyugodtan mérlegelje a lehetőségeket. Itt most ebben a konkrét szituációban én az SZDSZ-t látom olyannak, aki jobban elveszítette a józan ítélőképességét. Az mondom, nyilvánvaló, hogy elolvadt, elfogyott az a lendület, az a politikai támogatás, amelyik Gyurcsány mögött volt úgy-ahogy, még egyszer mondom ugye az elején igyekeztem jelezni, hogy egy olyan párttal a háta mögött vágott neki a kormány a reformoknak, amelyik nem az értékeinél fogva, vagy a természeténél fogva nem éppen erre van teremtve. Szerintem túlzott volt a reakciója a SZDSZ-nek mindenképpen ebben a helyzetben.

Orosz József: Miért kell Gyurcsány Ferencnek miniszterelnöknek lennie? Mondhatja a pártjának: Nem kell nektek reform? Nem kell! Nem vagytok képesek elviselni a megszorítás? Nem kell nektek kibontakozás? Nem kell! Nem álltok mögém a reformok egyértelmű folytatásában? Nem álltok mögém! Nem tudunk koalícióban kormányozni? Nem tudunk koalícióban kormányozni! Olyan politikai szituációt alakítotok ki, amelyben meggondolatlanságokat vagy nehezen kiszámítható következményű lépéseket vagyok kénytelen tenni? Igen, olyan politikai szituációban vagyok! Akkor miért kell Gyurcsány Ferencnek ez az egész szocialista pártostul, szabad demokratákostul, mindenestül? Megúszhatja-e Gyurcsány Ferenc ezt valójában arcvesztés nélkül, aki valaha azt mondta 2006. október 6-án a parlamenti bizalmi szavazás előtt, hogy az ő politikai karrierje, sorsa az egyenlő a reformok sorsával.
Debreczeni József közíró: Túl azon, hogy szerintem benne munkál az a politikusi szenvedély, ami az igazán jelentős politikusokban Antall Józseftől Orbán Viktoron át Horn Gyuláig sok mindenkiben munkál. Mondjuk Medgyessy Péterben egyáltalán nem munkált. Gyurcsány egyrészt nem az az alkat, aki feláll egy ponton, veszi a kalapját és mond valami cifrát és azt mondja, nem fogok én itt nektek bohóckodni. De hát ezt felelősségérzetnek is nyugodtan nevezhetjük. Éppen a szombati beszéde tette világossá, hogy ő pontosan látja, vagy legalábbis határozott víziója és véleménye van arról, hogy milyen veszély fenyegeti közép- és hosszabb távon azt a berendezkedést, ami Magyarországon kialakult a rendszerváltozás után. Nyilvánvaló, hogy minimális programként legalább azért érdemes harcolni.

Orosz József: Na de bocsánat! Pénteken ahogy az egyik elemző írta, éppen keresztre feszítették Gyurcsány Ferencet, majd amiután szombaton összeomlik a koalíció, az azt követő újabb elnökségi ülésen – teszem hozzá – ugyanaz az elnökség a bajt látván, összezár Gyurcsány Ferenc mögött, és egyértelművé teszi, hogy nem váltanak miniszterelnököt. Vagyis most félretéve valamelyest a szabad demokratákat, hogy a csudába lehet bármit csinálni egy ilyen szocialista párttal, egy ilyen elnökséggel, amely csak akkor tér észhez – ha fogalmazhatok így –, amikor nagyon nagy baj van?
Debreczeni József közíró: Ez a helyzet is mutatja a különbséget Medgyessy Péter személye és pozíciója, illetve Gyurcsány személye és pozíciója között. Arról csak híreink lehetnek, ami kiszivárgott a pénteki elnökségi ülésről, ott állítólag csakugyan komoly kritikát vagy támadásokat kapott a miniszterelnök. Csakhogy másnap az MSZP párt értekezletén egy jelentős retorika teljesítménnyel, illetve hát azokkal a gesztusokkal, amik aztán az SZDSZ-nek a reakcióit kiváltották, nyilvánvalóvá tette, hogy ő – ellentétben Medgyessy Péterrel – nagyon erős a szocialisták bázisában. A párt tagjainak vagy küldötteknek a túlnyomó többsége – az egyszerű párttagok, ha úgy tetszik – még mindig mögötte állnak, illetve ezt az erőt mozgósítani tudja maga mögött. Tehát szerintem döntően ennek a következménye az elnökség megváltozott reakciója. Illetve hát annak, hogy kialakult egy olyan szituáció – ahogyan az előbb fogalmazott –, most meg kell enni, amit főztek.

Debreczeni József