Negyvennégy éve már annak, hogy a Fenerbahcse - eddig először és utoljára - negyeddöntőt vívhatott egy európai kupában, az 1999-ben megszüntetett KEK-ben. Szép idők voltak, mert a legjobb négy közé jutástól az utóbb finalista MTK fosztotta meg a török csapatot; igaz, nem könnyen, csak a - 2-0 és 1-3 után - Rómában rendezett harmadik mérkőzésen (Kuti góljával 1-0).
"Oxford" Londonban
Ma magyar együttesről Európában nem esik szó, annál inkább a Bajnokok Ligája isztambuli részvevőjéről, amely azonban csak félig török. Félig meg brazil. Az edző Zico, a játékosok között pedig ott sorakozik Roberto Carlos, a ragyogóan irányító Alex de Souza, továbbá Edu Dracena, Deivid, "Gökcek" Wederson és "Mehmet" Aurelio (utóbbi kettő - kell-e mondani? - honosított brazil).
A Chelsea persze nem tart mai házigazdájától, de nem azért nem, mert szintén felvonultat egy brazil Alexet (Rodrigót); hanem, mert igazolni akarja a BBC büszke megállapítását: "A Premier Liga meghódítja Európát." És egy kis újonc hogyan kerülhetne be a hatalmasok klubjába? Noha Avram Grant, a kiváltképp arisztokratikus londoniak szakvezetője csöndesen megemlítette, hogy "a negyeddöntőben nincs könnyű ellenfél", szavai elvesztek a nagy zsivajban... Mellbevágó volna hát a kékek elegáns köreiben, ha Isztambulban kalapot kellene emelni a Fener előtt, de az ottani hangulatot - és a korántsem utolsó játékoskeretet - ismerve nem elképzelhetetlen, hogy a házigazdák rálépnek a fényes angol lakkcipőkre. A vendéglátók szempontjából ez a minimum, mivel (feltéve, ha, esetleg, amennyiben...) valószínűbbnek tetszik török pályán meglepetést okozni, mint a Stamford Bridge-en.
A másik ágon annyiban nincs izgalom, hogy az angliai továbbjutás halálbiztos. Azért az egyáltalán nem mindegy, melyik csapat lesz elődöntős... Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere egy ideig kesergett is amiatt, hogy a címvédő Milan után a múlt évben ugyancsak döntős Liverpool az újabb vetélytárs, és a szakvezető aggodalmát csak tetézheti a rivális hagyományosan kiváló előmenetele a BEK-ben és a BL-ben. Az Anfield Road-iak tízszer voltak már a legjobb négy között, és ötször elhódították a trófeát, míg a londoni "ágyúsokat" e tekintetben legföljebb "parittyásoknak" lehet nevezni (két elődöntő, nulla elsőség).
Bemutatkozni mindenesetre nem kell, az Arsenal meg a Liverpool talán már unja is egymást. A felek idáig éppen kétszázszor találkoztak, és a győzelmi arány - 49 döntetlen mellett - 80:71 a Liverpool javára.
A Temzén az Oxford-Cambridge ("iksz" nélkül) még csak 74:79-nél tart...
Labdaszelídítési gyakorlat, ahogyan Almunia Arsenal-kapus csinálja R
