A leginkább veszélyeztetett macskafélék egyike, és a leggyorsabb négylábú ragadozó. Ha az első állításból még nem jönnénk rá, hogy melyik fajról van szó, a második azonnal egyértelművé teszi: ez a gepárd, az antilopok és gazellák elejtésének specialistája. A természet csodái című DVD-sorozat következő epizódjában (A gepárd - a leggyorsabb vadász) ezzel a nagymacskával ismerkedhetünk meg.
Az életükért futnak a bajnokok
A gepárdról sokat sejtünk, de keveset tudunk: a természetfilmek gyakori sztárja (de inkább csak epizódszereplője), ám életének sok fontos mozzanatát még nem sikerült feltárni. A filmből - amely a Discovery Channel alkotása - egy rejtélyes életű ragadozó mindennapjai rajzolódnak elénk, és néhány titokról is fellebben a fátyol. Például arról, hogy a szemmel láthatóan a macskafélékhez tartozó állatot miért rokonítják sokszor a kutyákkal (a körmüket - a legtöbb macskával ellentétben, hasonlóan a kutyákhoz - nem tudják visszahúzni). A gepárdot méltán nevezik a leggyorsabb vadásznak: a földön futó állatok közül ennél a fajnál mérték (és hitelesítették) a legnagyobb sebességet, 114 kilométer/órát. Ennek ellenére az állat viszonylag gyakran pusztul el éhenhalás következtében. A gepárdok ugyanis nagy hibaszázalékkal vadásznak: nem sokkal gyorsabbak zsákmányállataiknál, és ha kétszer egymás után elhibázzák a prédát, a harmadik rohamra sokszor már nem marad energiájuk. A vágta ugyanis felettébb energiaigényes - egyes mérések szerint a csúcssebességet csak 20 másodpercen, illetve kevesebb mint 300 méteren keresztül tudják tartani -, és ha hoppon maradnak, üres gyomorral már nagyon nehéz ezt a teljesítményt megismételni.
Egy másik veszély is fenyegeti a gepárdokat: bár Afrikában és Ázsiában is előfordulnak, egyre inkább kiszorulnak eredeti élőhelyeikről. A szigetszerű, összezsugorodott szavannákon fogyatkozó létszámú állományok élnek, és egyre gyakrabban kerül sor az egymással vérrokonságban álló gepárdok párzására, ami a populáció genetikai leromlásához vezet.
A gepárdnak minden "alkatrésze" a rövidtávfutáshoz alkalmazkodott. Ez nemcsak a hoszszú végtagokra, a sovány testre és az egyensúly megőrzésében segítő farokra igaz, hanem például a kis fogakra is (nagyobb fogsor számára "nincs hely", a hatalmas orrlyukak ugyanis elfoglalják a teret), de például egy gepárdszív is jóval nagyobb, mint amit az állat teste indokolna. A filigrán testalkat amúgy nem igazán előnyös: gyakran előfordul, hogy a gepárdot még a kisebb ragadozók is elkergetik a saját zsákmányától. A pettyes bundának látszólag semmi köze a futáshoz, valójában azonban a tökéletes álcázást biztosító kültakaró teszi lehetővé, hogy a lopva megközelített áldozatot tényleg csak az utolsó métereken kelljen üldözni. A filmben parádés vadászjelenetek mellett a gepárdok családi életéből is láthatunk epizódokat.
Milyen messze van a vacsora - elinduljak?
