- Amikor időpontot egyeztettünk, még egyben volt a koalíció. Javasoltam, hogy halaszszuk el a beszélgetést a kormányválság utánra...

- ... mire én azt mondtam, hogy akkor nagyon sokáig kell várnunk.

- Szóval: lassan két éve a Fidesz parlamenti képviselője és az emberi jogi bizottság elnöke. Eddig főleg a kormányellenes zavargások, pontosabban a rendőri fellépés áldozatai ügyében exponálta magát.

- Igen, mert az emberi jogok területén, sajnos, ez volt a legfontosabb esemény. Azt hiszem, csak az idő távlatában leszünk képesek felfogni, milyen súlyos és tragikus dolog történt. Több tucat ember maradandó sérülést szenvedett. Révész Máriusz képviselőtársam például hiába mutatta fel az igazolványát, őt is eszméletlenre verték a rendőrök, és a felelősök máig nincsenek meg. Szembesültem azzal, hogy ellenzéki politikusként elég korlátozottak a lehetőségeim, ezért voltam kénytelen a nyilvánossághoz fordulni.

- Feltételezem, ön nem szeretné azt a látszatot kelteni, mintha az utcai erőszak a kormány vagy a rendőrség műve lenne.

- Nézze, amíg nem győznek meg az ellenkezőjéről, addig ragaszkodom az összeesküvés-elméletemhez. Nem lehet véletlen, hogy a provokátorok most is nyugodtan flangálnak az utcán.

- Budaházy Györgyre gondol?

- Rá is, igen, meg azokra a kigyúrt legényekre, akiket a tévé ostroma óta nem sikerült rács mögé dugni.

- Akadnak más gondok is. Egyre nagyobb teret kap az útszéli cigányozás, van egy szélsőjobbos Magyar Gárdánk, amely a hét végén már a harmadik avatási ceremóniát rendezte.

- Határozott álláspontom, hogy téves úton jár, aki valamiféle gárdában látja a megoldást, és nem értek egyet azzal sem, ha a "cigánybűnözés" fogalmát politikai kategóriaként próbálják használni. Ugyanakkor képmutatónak és álságosnak tartom, hogy az értelmiség egy része folyton elutasító meg elhatárolódó nyilatkozatokat ad ki, viszont azokkal a problémákkal, amelyek tényleg feszültségeket okoznak, érdemben nem foglalkozik. Ettől persze még nem helyes, hogy a Magyar Gárda félelemkeltő demonstrációkat szervez.

- Nem helyes? Elég enyhe megfogalmazás.

- Elítélek mindenfajta erőszakot, beleértve az azzal való fenyegetést is, de azért különbséget kell tenni a verbális és a fizikai erőszak között. Bármit gondoljunk is a Magyar Gárdáról, rendezvényein tudtommal egyetlen pofon sem csattant.

- A legutóbbi avatás után a gárda szimpatizánsai a Hősök terén fizikailag is inzultáltak ellentüntetőket.

- Említhetnénk a melegek tavalyi felvonulásán történt atrocitásokat is, igen. Ilyenek, sajnos, előfordulnak. Újra hangsúlyozom: az erőszak minden formája megengedhetetlen.

- Mi a véleménye arról a nagy tiltakozást kiváltó publicisztikáról, amelyet Bayer Zsolt írt nemrég a Magyar Hírlapban?

- Ha valaki olyasmiről értekezik, hogy valakiknek a puszta létezésük indokolja a fajgyűlöletet, az antiszemitizmust - az vállalhatatlan és védhetetlen. Régóta ismerem Bayer Zsoltot, biztosra veszem, hogy nem antiszemita, de ez a mondat ettől még vállalhatatlan és védhetetlen. Szerintem a lelke mélyén már ő is bánja. A képlet azonban nem ennyire egyszerű, mert abban viszont igazsága van, hogy Magyarországon némelyek politikai fegyvernek használják az antiszemitizmus vádját, legalábbis túl könnyen fasisztáznak le másokat. Engem például már többször is antiszemitának minősítettek, ami elég abszurd helyzetet szül. Hogyan tudok védekezni? Kezdjem el bizonygatni, hogy református teológusként számomra magától értetődő a szoros vallási és kulturális kapcsolat a zsidóság szent könyveivel? Találkoztam egyszer Tom Lantos feleségével, aki megkérdezte, hogy református lelkészként hogyan kötődhetek ahhoz a Fideszhez, ahol "antiszemiták is vannak". Azt válaszoltam, hogy az életemben van egy olyan zsidó ember, akit a hitemből fakadóan még a feleségemnél is jobban kell szeretnem. Kicsoda? A názáreti Jézus Krisztus.

- Apropó: mára több mint négyszáz egyházi vezetőt, papot és lelkészt várnak a Parlamentbe, ahol Orbán Viktor és Semjén Zsolt részvételével rendeznek konferenciát. Ebből is látszik, hogy a Fidesz erősen készül a kormányzásra.

- Szeretnénk, ha a tanácskozásnak köszönhetően az egyházak azt az arcukat is megmutathatnák, amelyikről kevés szó esik a nyilvánosságban. Milyen szolgálatot végeznek, mit tesznek az idősek, a romák és az elesettek megsegítésére? Ne mindig csak arról beszéljünk, hogy az egyházak mit kérnek, hanem arról is, mit adnak. Igaza van, valóban erősen készülünk a kormányzásra, de ennek a konferenciának ehhez semmi köze.