Henry Paulsen amerikai pénzügyminiszter ma Pekingben kezd tárgyalásokat a legfelső kínai vezetéssel. A közvélemény nyomása miatt nem kerülheti meg a tibeti erőszak felemlegetését, ugyanakkor egyik fél sem kívánja kockáztatni a két ország életbe vágó közös érdekeit. Ha valaki, Paulsen tudja, hogyan kell tárgyalni a kínaiakkal: a Goldman Sachs befektetési ház vezetőjeként több tucatszor járt Pekingben, a kínai vezetést személyesen ismeri. Programjának egyik pillére a két gazdaság további integrálása.
Kína: áldás vagy átok?
A Kínához fűződő viszony a választási kampány egyik vitatott pontja Amerikában. A kétkezi dolgozók szavazataira számító Hillary Clinton szenátor kampánybeszédeinek visszatérő motívuma Kína és a Bush-kormányzat Kína-politikájának bírálata. Nemrég például arról beszélt, hogy az USA kilencezermilliárd dolláros nemzeti adóssága kiszolgáltatja az országot a külföldi hitelezőknek, köztük Kínának. Peking mintegy 490 milliárd dollár amerikai államkötvényt halmozott fel.
Clinton annak az aggodalmának adott hangot, hogy az USA adott esetben nem tudná megvédeni Tajvant, mert a kínaiak a dollár árfolyamát leromboló kötvény- és devizakiárusítással válaszolhatnának. Az USA tavaly 256 milliárd dolláros kereskedelmi hiányt produkált Kínával szemben - ez abszolút rekord, egyetlen relációban sem volt soha ilyen rossz a mérleg. - Idejön a kínai acél, és odamennek a munkahelyeink - panaszkodott Clinton.
Az egyik kaliforniai székhelyű külpolitikai kutatóintézet igazgatója viszont a kapcsolatok ritkán említett előnyeiről írt cikket a San Francisco Chronicle-ban. Geoffrey Garrett szerint Kína már három éve enged a valutája felértékelésére irányuló amerikai kérésnek, a jüan 2005 közepe óta 15 százalékot drágult, és az amerikai külkereskedelmi deficit ennek ellenére növekszik. A Kínába irányuló amerikai export ötöde sincs az importnak, így hiába növekszik gyorsabban, az egyensúly még sokáig elérhetetlen marad. Másrészt a kínai ipar nem kínai, hanem nemzetközi, főleg amerikai. A kínai export csaknem kétharmadát a multik által itt gyártatott termékek adják. Az amerikaiak évek óta profitálnak a Peking kezében összpontosuló, 750 milliárd dollárra becsült kötvény- és devizakészletből. Kína a folyamatos vásárlással tartja karban a jüan-dollár árfolyamot, és ezzel finanszírozza az alacsony amerikai kamatlábat és a fogyasztást. A következtetés: ha ez nem is derül ki a politikusok vitájából, az integrációnak több az előnye, mint a hátránya.