Az újszülött kisfiúk körében 24 százalékkal gyakoribb a csecsemőhalál, mint a kislányoknál - állapítja meg a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben most közzétett nemzetközi tanulmány, amely 15 fejlett ország (Anglia/Wales, Ausztrália, Belgium, Dánia, az Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, Japán, Kanada, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc és Svédország) adatait vetette öszsze, de a magyarországi helyzetet is nagyjából tükrözi.

A kutatók szerint az adatban az a meghökkentő, hogy miközben a korszerű orvosi és közegészségügyi ellátás okán általában lényegesen csökkent a csecsemőhalandóság - a fiúk halandósága mégis rosszabb, mint a védőoltások bevezetése előtt volt. 1870 előtt például a kisfiúk hátránya a csecsemőhalandóságban csak 10-15 százalék volt. (Igaz, eddig a legnagyobb lemaradásuk 1970-ben volt, amikor a fiúknál a csecsemőhalandóság 31 százalékkal volt magasabb, mint a lányoknál.) Az orvosok szerint a fiúk már az anyaméhben hátrányba kerülnek, mivel a leánymagzatoknak erősebb az immunrendszerük. A fiúknál ráadásul a koraszülés vagy más születési rendellenesség kockázata is 60 százalékkal nagyobb, mint a lányoknál - ennek állítólag az a fő oka, hogy a fiúknak kissé nagyobb a fejük, ami megnehezíti a világrajövetelt. Amióta felfedezték a mikroszkopikus kórokozókat, és javultak a higiénés viszonyok, a fejlett országokban már a születési rendellenesség lett a csecsemőhalál fő oka. Miközben a csecsemőhalandóság zuhant, még szembetűnőbbé vált a nemek közötti halandósági különbség.

Dr. Szabó Miklós, a Semmelweis Egyetem I-es Számú Gyermekklinikájának adjunktusa szerint a kutatásban nincs semmi meglepő, a különbség száz éve ismert, az okokra azonban most sincs valódi válasz. A csecsemőgyógyász szerint mindez abban adhat muníciót a szakembereknek, hogy pontosítsák a csecsemőhalandóság okait, s idővel elkerülhetők legyenek a tragédiák. Most a sajátos biológiai és kémiai folyamatokat vizsgálják a kutatók, hogy megtudják, mi okozhatja a valóban jelentős eltérést. A szakemberek szerint egyébként fogamzáskor még 100 lányra 120 fiú esik, a születéskor 100 lányra 106 fiú, tehát már a méhen belüli halandóság is magasabb a fiúknál, de így is kifejezett fiútöbblet van. Körülbelül húszéves korra egyenlítődik ki a nemek aránya.

A fővárosi klinika egy másik orvosa közben egy egészen más területen vizsgálta és igazolta a nemi különbségek jelentőségét. Dr. Szabó Attila, a klinika adjunktusa kutatócsoportjával kimutatta, hogy a legtöbb vesebetegség előfordulását és lefolyását komolyan befolyásolja, hogy férfi vagy nő az illető. A krónikus vesebetegségben szenvedő betegek között a férfiaknál gyorsabban romlik a vesefunkció. A szakember szerint a vese struktúrájában és funkciójában található, genetikailag meghatározott nemi különbségeken kívül a nemi hormonok működése is fontos szerepet játszik a vesekárosodás kialakulásában, illetve kimenetelében.

- Elsősorban a nemi hormonok aránya határozza meg, hogy miként reagál a szervezet a fertőzésekre, illetve áll ellen a különböző betegségeknek. A férfi nemi hormon, a tesztoszteron leginkább az agreszszivitásért, míg a női, az ösztrogén a stabilitásért felel. Az optimális arány adhatja a legbiztosabb védelmet bizonyos esetekben - mondja Szabó Attila, aki csapatával például a vérfertőzés, illetve szepszis esetében igazolta, hogy a nőknél sokkal hatékonyabb az ellenállás, mint a férfiaknál. A veseátültetések esetében a világon elsőként Budapesten jöttek rá arra, hogy jelentős az eltérés a nemek között a szervek kilökődésében.

- A szervátültetésnél a kilökődés a beavatkozás legnagyobb veszélye. A vese azonnali "elutasítása" a nők esetében, éppen az erősebb immunrendszer és védekező mechanizmus miatt 10 százalékkal gyakoribb, mint a férfiaknál. Ez az arány a későbbiekben megfordul: a krónikus kilökődés veszélye már a férfiaknál magasabb 10 százalékkal, mert az ebben az esetben már nemcsak az immunrendszeren múlik, hogyan alakul a gyógyulás - részletezi az eredményeket a szakember, akinek állatkísérletei nyomán Amerikában egy 70 ezer vesetranszplantáltat érintő vizsgálattal igazolták eredményeit. Szabó Attila kutatásai igazolták azt is, hogy az immunfolyamatok fontos szerepet játszanak a szöveti károsodás kialakulásában. Szerinte az eddigi eredményekből egyértelmű, hogy a vesebetegségek esetében is van különbség a két nem között, fontos tehát, hogy ez a mindennapi gyakorlatban is tudatosuljon. Vagyis időszerű a nemre szabott terápiák kidolgozása.

Feltűnő a nemek közötti halandósági különbség