Mert a legtöbb kórnak "kifutási ideje" van. Kétségtelenül léteznek igen rövid, egy-két nap alatt gyógyuló fertőzések, de a legtöbb légúti betegség azért legalább öt-hét napig eltart. Ha a betegség még javában zajlik, csak éppen már nem égünk 39 fokos lázban (nem hányunk, nem megy a hasunk, a tünetek hosszan sorolhatók), sokan inkább elvergődnek a munkahelyükre. Ahol persze nem képesek százszázalékosan megfelelni az elvárásoknak, és ráadásul a munkatársaikat is megfertőzik. Valamint könnyen rosszabb helyzetbe kerülhetnek, hisz általános állapotuk, immunrendszerük többnyire gyengébb, és a felülfertőződésnek (mondjuk egy "szimpla" hörghurut tüdőgyulladásba torkollásának) is megnő a veszélye. Egy idő előtti munkakezdéssel tehát magunkat és másokat is veszélybe sodorhatunk.

A szervezet regenerálódásához idő kell. Egy vakbélműtét utáni napon sem sietünk dolgozni - nemcsak a látványos hegeknek, de a belső szervek gyógyulásának is megvan a maga tempója. Még egy szimpla bélhurut után is idő kell ahhoz, hogy a szervezet só-víz háztartása helyreálljon, hisz a hasmenéssel közismerten sok ion és folyadék távozik a szervezetünkből. Az emésztőszervi betegségek lezajlása után sokan azért érzik rossznak a közérzetüket, mert a káliumveszteség miatt valóban legyengült a szervezetük.

Az más kérdés, hogy az esetek többségében valóban luxus a kórházi ágyon kivárni a teljes gyógyulást - a világ is a home care, az otthonápolás felé halad. Ám a gyógyulásnak nem a munkahelyen vagy az iskolában kell teljesen befejeződnie, hanem mondjuk otthon, nyugodt körülmények között.