Az elmúlt hetekben több "tanárveréses ügy" került napvilágra. Óriási felháborodást váltott ki az a mobiltelefonnal készített felvétel, amelyen egy budapesti iskolában tanuló diák inzultálja fizikatanárát. (Hogy valóban tettlegességig fajult-e a fiú "szereplési vágya", még nem tudni, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány vitatja ezt. Álláspontjuk szerint nem csak a fiú felelősségét kellene firtatni, hiszen az iskola szegregáltan működik.) Szintén sokkolta az embereket annak a kaposvári diáklánynak az esete, aki állítólag évek óta terrorizálja környezetét.

Azóta névtelenségbe burkolózó pedagógusok nyilatkoznak kiszolgáltatottságukról. Beszámoltak arról, hogy a diákok gyakran megalázzák őket. A polémiába bekapcsolódott a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Közös közleményben bírálták a liberális oktatáspolitikát, amely szerintük aláásta a tanárok tekintélyét.

Kerpen Gábor, a PDSZ elnöke jogszabály-módosításokat említ, amelyekkel leértékelték a tanári pályát. Szerinte ilyen például az, amikor Magyar Bálint oktatási minisztersége idején bevezették, hogy az alsó évfolyamokon csak a szülő beleegyezésével lehessen évet ismételtetni. - Ez a lépés olyan üzenetet közvetít a szülők felé, hogy a tanító nem ért ahhoz, amit csinál, nem tudja eldönteni, a gyerek mennyire felkészült - mondja. Ugyanilyen tekintélyromboló rendelkezésnek tartja, hogy az 5. és 6. osztályban tanító pedagógusoknak 120 órás továbbképzésen kell részt venniük azért, hogy a kompetenciaalapú oktatáshoz szükséges ismereteiket bővítsék. - Az illető megszerezte a diplomáját, tehát tudja tanítani ezt a korosztályt. Miért kéne különórákat vennie?

Az érdekképviselet vezetője a legsúlyosabb problémának azt tartja, hogy a tankötelezett gyerekeket nem lehet a tanév befejezésétől eltiltani, még akkor sem, ha olyan súlyos beilleszkedési és magatartászavarai vannak, mint a kaposvári diáklánynak. - Amikor csak 16 év volt a tankötelezettség határa, még lehetett ilyen döntést hozni. Nem egy olyan esetről tudok, hogy a gyerek a kitiltást követő 1-2 napban megbánta tettét, visszakérte magát az iskolába, és semmi panasz nem volt többé rá - állítja Kerpen Gábor. Hozzáteszi: üdvös lenne, ha a pénzhiány nem akadályozná meg iskolapszichológusok, szociális munkások alkalmazását.

Magyar Bálint, az előző parlamenti ciklus oktatási minisztere kategorikusan visszautasítja, hogy a "tanárbántalmazásos" esetek a liberális oktatáspolitika káros melléktermékei lennének. - Előfordulhatnak extrém esetek. De bulváralapon felkapni a témát, a jelenséget kriminalizálni, általánossá tenni, és azt sugallni, lincshangulat van az iskolákban, felháborító - teszi hozzá Magyar, aki szerint azzal is foglalkozni kellene, miért lesz agresszív a gyerek. Úgy véli, ha egy diák számára a megalázás, a "lecigányozás" napi élmény, akkor nagyobb valószínűséggel tör ki belőle az elfojtott indulat.

A 14-18 éves gyerekek nem verekszenek többet, mint az ötven évvel ezelőtti társaik. Igaz, hogy ennek a korosztálynak a hetven százaléka nem járt iskolába akkor. - Megemeltük a tankötelezettség korhatárát, s ennek vannak következményei. Meg kell tanítani például, miként lehet pedagógiai eszközökkel az alulmotivált, hátrányos helyzetű gyerekeket az iskolában tartani. Az intézkedés kikényszerítette a gyakorlati képzés átalakítását. Addig ugyanis elit gimnáziumokban gyakorolhatták a tanítást a leendő pedagógusok, azaz szinte kizárólag motivált gyerekekkel találkoztak. 2005-től már nem csak az elit iskolákban kell gyakorolni a tanítást. Azoknak a tanároknak, akik korábban végeztek, valóban részt kell venniük olyan továbbképzésen, ahol az elavult pedagógiai módszerek helyett újakkal ismerkedhetnek. A kihívás nagy: a korai versennyel, az erősen szegregált rendszerben bent kell tartani azt a 14-18 éves korosztályt, amelynek 80 százaléka korábban idő előtt morzsolódott le. Magyar szerint meg kell állítani azt a tendenciát, hogy akikkel baj van, vakvágányra kerülnek. - Ez alsó tagozatban az enyhe értelmi fogyatékossá nyilvánítással kezdődik, miközben a középosztály 6-8 osztályos gimnáziumokba "menekíti" gyerekeit. A nehéz sorsú diákok automatikusan kerülnek a rossz képzést nyújtó szakiskolákba.

A volt tárcavezető állítja, a PDSZ a csökkenő gyerekszám ellenére változatlan formában hagyná az oktatás struktúráját, a pedagógusok így kisebb létszámú osztályokat oktatnának. Miközben nemzetközi felmérések azt mutatják, nem az számít, hogy 20 vagy 25 fős csoportokat oktat-e egy tanár, hanem személyre szabott oktatás hoz eredményeket. Magyar azt is mondja, hiába akartak több pszichológust, nevelési tanácsadót alkalmazni az iskolákban, épp a szakszervezet vétózza ezt meg minduntalan. Az érdekvédők nyomására az oktatásba kerülő többletpénzt elviszi a mindenkire kiterjedő béremelés. Pazarlásnak tartja, hogy a nem oktatói munkát végző személyzet is közalkalmazásban áll, ezzel ugyanis a szükségesnél több pénzt költenek. A felszabaduló forrásokból fel lehetne venni szociális segítőket, pszichológusokat, miközben a kisegítő személyzetet egyszerű munkaszerződéssel lehetne tovább alkalmazni.

- Fegyelmezni pedig nem a kitiltással, szegregálással kellene. Sokkal kezelhetőbbek a gyerekek, ha a tanulást örömteli folyamattá alakítjuk - mondja Magyar Bálint.

Társaikkal erőszakoskodtak a kálozi általános iskolában, az esetről 2007. február 3-án írtunk