A tiszai ciánperben Magyarország a 2000. január 30-i környezetszennyezési katasztrófa által okozott pusztítás miatt 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli az Aurul SA-ból időközben Transgold SA-vá alakult cégtől. A bíróság az azóta már felszámolás alatt álló cég felelősségét 2005-ben megállapította, és közbenső ítéletben biztonsági intézkedéseket is kötelezővé tett. Azóta a kártérítés jogalapjának és összegszerűségének megállapítása zajlik. A per hétfőn folytatódott a Fővárosi Bíróságon, ahol tanúként hallgatták meg Gönczi Jánost, a ciánszennyezés idején kinevezett kormánybiztost.

Gönczi arról számolt be, hogy bár a ciánszennyezés idején mindenki a halpusztulással volt elfoglalva, sokkal nagyobb gond volt, hogy a cián rengeteg "alsóbbrendű élőlényt" is megölt a folyóban, ez pedig csak igen lassan épült újra. A károk felmérésében több magyarországi kutatóintézet vett részt, végül az eredményeket egy független angliai intézet, a WrC összesítette. Az ökológiai károkat 65 millió dollárban, az egyéb károkat pedig csaknem 39 millió dollárban határozták meg.

Gönczi szólt arról, hogy a 2000. januári ciánszennyezés után még többször jelentős nehézfémszennyezés is érkezett, bár ezért nem az alperes, hanem más bányák zagytározói a felelősek. Gönczi szerint mivel a nehézfémszennyezést - kényelmi és anyagi okokból - nem azokon a folyószakaszokon mérték, ahol feldúsulásuk feltételezhető volt, hanem a szokásos mérőpontokon, így az egészségügyi határérték alatti mennyiségeket mértek. De nem hivatalos laboratórium más pontokon a határérték többszázszorosát is észlelte.