„Izrael nem térhet ki a kérdés elől, hogy ki a zsidó. De ha a vallást leválasztaná az államról, kevésbé volna fájdalmas ez a kérdés” – írja a Prospect magazinban Gershom Gorenberg.

A szerző amerikai zsidó, senki sem feltételezné róla az ellenkezőjét, hiszen bevándorolt Izraelbe, vagyis egy szűrőn már átment. De ha házasságot akarna kötni új hazájában, nemigen tudná bizonyítani zsidóságát.  Izraelben ugyanis kizárólag vallási házasságkötés létezik, az esketést végző rabbikat az állam jelöli ki, és a kis ortodox pártok támogatásának fejében a kormányok a legkonzervatívabb rabbik közül választják az esketőket. Ők pedig vagy hivatalos állami dokumentumot követelnek a felmenők zsidóságáról, vagy egy ortodox rabbi tanúsítványát. Neológ rabbi igazolását nem fogadják el, mert a neológok szerint a zsidó apa is elég a zsidósághoz, az ortodoxok viszont csak azt tekintik zsidónak, akinek édesanyja zsidó volt.

Gorenberg a New York Timesban beszámolt egy izraeli lány esetéről, aki csak igen nagy nehézségek árán volt képes hozzámenni szerelméhez, mert Amerikából nem tudta beszerezni a kért okmányokat. A cikk meglehetős vihart kavart az amerikai zsidó olvasók körében, pedig a szerző csupán beszámolt az eseményekről, nem fűzött hozzájuk kommentárt. Most fűz.

Gorenberg szerint a hasonló bonyodalmak elkerülése érdekében Izraelben mindenekelőtt szét kellene választani az államot és az egyházat. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy egyes embereknek külföldre kelljen menniük polgári házasságot kötni. Ha pedig vallási szertartást akar valaki, ugyanígy elfogadhatatlan, hogy az állam által kiépített vallási bürokrácia válassza ki a papot, aki összeadja a feleket.

Az állam vallástalanítása nemcsak a vallástalanok, a más vallásúak, illetve a más irányzathoz tartozók védelmét szolgálná, hanem egyúttal a judaizmusét is. Amerikában azért van pezsgő vallási élet, mert a felekezeteknek meg kell nyerniük a híveket. Az állam nem tukmálja rá őket senkire, és nem tartja el szervezeteiket. Ezzel szemben az izraeliek többsége elfordul az államvallássá merevedő judaizmustól.

De a mindennapi életben sem egészen egyértelmű, ki számít zsidónak. Amerikában vallási és etnikai hovatartozást jelent a szó. Izraelben nemzetiséget. Ugyanakkor ezt a nemzetiséget vallási aktussal – betéréssel – meg lehet szerezni, de egy másik vallási aktussal – kitéréssel – el is lehet veszíteni.

Az izraeli állampolgárok között ilyen alapon különbséget tenni jogtalan. De mivel Izrael zsidó állam, nem térhet ki a feladat elől, hogy meghatározza, ki számít zsidónak. Például azért, mert bevándorlás esetén – más országokhoz hasonlóan – könnyített eljárást ajánl a többségi nemzethez tartozóknak. Gorenberg a lehető legtágabb meghatározást javasolja, de a puszta önbevallás módszerét nem tekintené elfogadhatónak, hiszen akkor mindenki szinte automatikusan bevándorolhatna, márpedig Izrael, mint minden fejlett ország, vonzó letelepedési célpont.

Hát még milyen vonzó lesz akkor, ha egyszer megszűnik a háborús fenyegetettség. Addig azonban még bőven van idő végiggondolni, ki is számítson zsidónak az állam szemében.

Gershom Gorenberg