Fél vagy negyed százalékpont, csupán ez a dilemma foglalkoztatta az utóbbi napokban az elemzőket - alig akad szakértő, aki ne várna kamatemelést a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsának mai ülésén. Az, hogy a piaci megfigyelők zöme miért tartja elkerülhetetlennek a 7,5 százalékos alapkamat feljebb tolását, már nehezebben megválaszolható kérdés.

Február végén a kamattartó döntés mellett a testület eltörölte a forint ingadozási sávját, miközben értésre kívánta adni, hogy az inflációs cél eléréséért továbbra is mindent megtesz. A tartás és eltörlés hátterében kormányzati-jegybanki alkut lehetett sejteni: a kormány hozzájárult az árfolyamsáv felszámolásába, a jegybank pedig nem emelt, azaz nem drágította az államadósság finanszírozását. S bár a tanács nem érzékelte az olaj- és élelmiszerársokk másodlagos inflációs hatásait, Simor András elnök előrevetítette - majd lapunkba írt cikkében megerősítette - elkötelezettségét a háromszázalékos inflációs cél, s ha szükséges, a kamatemelés mellett. A legutóbbi ülésen nyolcan tartásra, négyen emelésre szavaztak, ám a kamaton nem változtatók közül Simor mellett utóbb Csáki Csaba is úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg feljebb kell vinni a kamatot. Ezt a lépést azonban az állampapír-piaci helyzettel indokolta.

Március elején a KSH közzétette a tavalyi gazdasági növekedés adatait, illetve a februári infláció alakulásáról szóló közleményét. A magyar gazdaság 2007-ben mindössze 1,3 százalékkal bővült, gyakorlatilag stagnált. A fogyasztói árak az év második hónapjában 6,9 százalékkal mentek feljebb. Kutatóintézetek is felfelé módosították idei inflációs várakozásaikat: hatszázalékos ütemet prognosztizálnak. Az MNB az inflációs jelentésében 5-ről 5,9, illetve 3-ról 3,6 százalékra módosította idei és jövő évi fogyasztóiár-indexét. A gazdasági növekedésre igen alacsony, 2-2,5 százalék körüli értékeket adnak meg a jegybank és a kutatóintézetek szakértői.

A gyenge növekedés, a 2009-ben elérthetőnek látszó inflációs cél - amelyhez azért plusz-mínusz egyszázalékos sáv is tartozik - megvalósulása, az utóbbi két hétben erősödő, a 264-267 forintos sávból a 256-258-asba visszakerülő euróárfolyam nem ad okot kamatemelésre. Ugyanakkor tény, hogy március eleje - egy fedezeti alap bedőlése - óta feszült a helyzet az állampapírpiacon, ahonnan eltűntek a vevők, s ahol megugrottak a hozamok, alaposan elszakadva a jegybanki alapkamattól. A hozamok alapján a piac legalább 0,75- 1,00 százalékpontos kamatemelést vár az MNB-től. A magas hozamnak viszont nincs gazdasági alapja, bár szerepet játszik benne a nemzetközi jelzálogpiaci válság hatása, a befektetők kockázatkerülése, sőt a rosszul időzített magyar jogszabályi változás a magánnyugdíjpénztárak portfóliójának átalakítására, amelynek nyomán csökkent a kereslet az állampapírok iránt.

A Reuters minapi felmérésből kiderült: 26 elemző közül 18 negyed, hét pedig fél százalékpontos emelést valószínűsít, míg egy szakértő nem vár változást. A nagyobb csoportba tartozik Barcza György, a K & H vezető közgazdásza is, aki egyébként rossz kompromisszumnak tartaná a mérsékelt emelést, de a tanácstagok megnyilatkozásaiból szoros szavazati arányt, s ilyen megegyezést vél kiolvasni. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a rossz külső pénzügyi egyensúly miatt mind nagyobb nyomás nehezedik Izlandra, Törökországra, Romániára és a balti államokra, s ebből a kedvezőtlen hatásból nekünk is juthat.

Nagy vitát vetít előre mára, hogy Neményi Judit, a monetáris tanács tagja a Figyelő hetilapban kifejti: "ha a testület csak arra figyelne, mit vár a piac, akkor egy elég veszélyes, róka fogta csuka helyzet alakulhatna ki. Több elemző egyébként lapunknak is éppen azt mondta: ha a jegybank most picit emel, akkor a piac a következő hasonló lépéseket is kierőszakolja.

Neményi Judit szerint a mostani 7,5 százalékos kamat mellett is lenne esély a 2009-es inflációs cél elérésére. Az esetleges túlszigorítás a "jelenlegi kereslethiányos helyzetben" recesszióba lökheti a gazdaságot. A képességei alatt teljesítő gazdaság, a költségvetési deficit csökkenése is támogatja az infláció mérséklését, míg az adatok arra utalnak, hogy sikerült a másodkörös inflációs hatásokat kordában tartani. A másodrendű nemzetközi jelzálogpiaci krízis közepette a magyar fiskális kiigazítás eredményeit egyelőre azért nem ismeri el a piac - utal Neményi az állampapír-piaci állapotokra -, mert a büdzsé deficitjének lefaragása ellenére az államadósság GDP-hez mért aránya növekszik, éppen a magas reálkamat és a visszaeső gazdasági bővülési ütem miatt. Az inflációt leszorítani, az árstabilitást megvalósítani csak úgy lehet, ha a monetáris politika mellett a kormány jövedelem-, adó- és hatóságiár-politikája is erre irányul, hangoztatja Neményi Judit.

Ehhez hasonló véleményt fogalmazott meg lapunknak Surányi György volt jegybankelnök, az Intesa Sanpaolo közép- és kelet-európai igazgatója, aki szerint nem biztos, hogy most kamatot kellene növelni - sem az infláció, sem az árfolyam, sem a gazdaság állapota nem támasztana alá egy ilyen döntést -, de az MNB a kommunikációjával maga járult hozzá az emelési várakozások kialakításához, közleményeivel rontotta hitelességét. Ha viszont emelni kényszerül a hitelesség visszaszerzése végett - a hozam alakulása láttán -, akkor jóval nagyobb mértékű, legalább egyszázalékos lépésre lenne szükség. Ha viszont a piac, a hozamgörbe visszaigazolja a hitelesség erősödését, gyorsan lejjebb kellene hozni a kamatszintet.

Simor András a sáveltörlés bejelentésekor. Kamatszorításban