A gépesített parkolási rendszerek összes ismert hátrányát kiküszöbölő parkolótornyot fejlesztett ki egy magyar feltaláló házaspár. Az acélvázú szerkezet optimális helykihasználást biztosít, és könnyen, gyorsan, akár átmeneti jelleggel is felállítható.
Körraktár városi autóknak
Felmérések szerint a városban használt gépkocsik többsége a nap 24 órájából csak két órán keresztül közlekedik, a többi 22 órában parkol valahol. Egy autó átlagosan 12-14 négyzetméternyi (a közlekedőfolyosókkal együtt másfélszer ennyi) helyet foglal el a drága városi térből. A parkolási gondok megoldására évtizedek óta használják a parkolóházakat és a mélygarázsokat, ezek azonban drága (fajlagosan a lakásoknál is költségesebb), és nem a jó helykihasználásukról híres építmények. A legzsúfoltabb területeken a gépesített parkolási rendszereket alkalmazzák, ám az "autóraktárak" sem hibátlanok. Legfőbb hátrányuk, hogy az automata magasraktárak elve alapján működnek: ha a hátsó sorból kell egy autót elővarázsolni, előbb félre kell tenni az útból az előtte várakozókat. A mozgatáshoz sok hely és energia kell, ráadásul a folyamat során a nagy értékű gépkocsik meg is sérülhetnek.
A gépészmérnök-műszaki menedzser összetételű Friwaldszky házaspár a hátrányok kiküszöbölésére egy új elrendezésű parkolási rendszert dolgozott ki. A kör alaprajzú, többszintű parkolótoronyban sugaras elrendezést alkalmaznak, ami lehetővé teszi, hogy az autókat csak a be- és kiparkoláskor kelljen mozgatni. A tartóváz nem vasbetonból, hanem acélelemekből készült, szétszedhető és összerakható szerkezet. A tornyot akár egy időlegesen üresen álló foghíjtelken, vagy egy nagy forgalmú esemény közelében is fölállíthatják, majd később egy másik helyen újra összeszerelhetik. Az építmény a felszín alatt, mélygarázsszerűen is kialakítható.
A kocsik be- és kipakolása emberi közreműködés nélkül történik: a kör alakú szintek belsejében két, egymástól független meghajtású, de közös aknában üzemelő lift szállítja az autókat. Ez azért előnyös, mert ha az egyik elromlott, vagy karbantartás miatt áll, a másik akkor is ki tudja szolgálni a teljes létesítményt. A többi parkolóraktár-szisztémával ellentétben - a parkolótoronyban a gépkocsikat nem tálcával együtt mozgatják: minden autó a saját, befékezetlen kerekein gurul. Ezért a tárolóhelyeken nincs szükség görgőkre, forgó-mozgó mechanikákra. A lift nemcsak a tárolószintek között mozgatja a gépkocsikat, hanem az irányba forgatást is megoldja, sőt az autót el is gurítja a tárolóhelyre (illetve onnan vissza a parkolás befejeztével). Így az egyes tárolóhelyek csak statikai tartó funkciót töltenek be, ami nemcsak a beruházási költségeket, hanem a karbantartási igényt is csökkenti.
A tízszintesre tervezett, 350 négyzetméternyi alapterületű parkolótorony összesen 120 autót tud befogadni (ugyanannyi gépkocsi eltárolásához egy hagyományos parkolóban körülbelül 4-5000, az eddig használatos gépesített parkolási rendszerekben szintenként 500-800 négyzetméternyi területre van szükség. A parkolótorony viszonylag olcsó is, így - a jó helykihasználásnak köszönhetően - gyorsan megtérül: az előzetes számítások szerint nagyjából öt év alatt kitermeli az árát, miközben körülbelül 30 évig használható.