Felmérések szerint a városban használt gépkocsik többsége a nap 24 órájából csak két órán keresztül közlekedik, a többi 22 órában parkol valahol. Egy autó átlagosan 12-14 négyzetméternyi (a közlekedőfolyosókkal együtt másfélszer ennyi) helyet foglal el a drága városi térből. A parkolási gondok megoldására évtizedek óta használják a parkolóházakat és a mélygarázsokat, ezek azonban drága (fajlagosan a lakásoknál is költségesebb), és nem a jó helykihasználásukról híres építmények. A legzsúfoltabb területeken a gépesített parkolási rendszereket alkalmazzák, ám az "autóraktárak" sem hibátlanok. Legfőbb hátrányuk, hogy az automata magasraktárak elve alapján működnek: ha a hátsó sorból kell egy autót elővarázsolni, előbb félre kell tenni az útból az előtte várakozókat. A mozgatáshoz sok hely és energia kell, ráadásul a folyamat során a nagy értékű gépkocsik meg is sérülhetnek.

A gépészmérnök-műszaki menedzser összetételű Friwaldszky házaspár a hátrányok kiküszöbölésére egy új elrendezésű parkolási rendszert dolgozott ki. A kör alaprajzú, többszintű parkolótoronyban sugaras elrendezést alkalmaznak, ami lehetővé teszi, hogy az autókat csak a be- és kiparkoláskor kelljen mozgatni. A tartóváz nem vasbetonból, hanem acélelemekből készült, szétszedhető és összerakható szerkezet. A tornyot akár egy időlegesen üresen álló foghíjtelken, vagy egy nagy forgalmú esemény közelében is fölállíthatják, majd később egy másik helyen újra összeszerelhetik. Az építmény a felszín alatt, mélygarázsszerűen is kialakítható.

A kocsik be- és kipakolása emberi közreműködés nélkül történik: a kör alakú szintek belsejében két, egymástól független meghajtású, de közös aknában üzemelő lift szállítja az autókat. Ez azért előnyös, mert ha az egyik elromlott, vagy karbantartás miatt áll, a másik akkor is ki tudja szolgálni a teljes létesítményt. A többi parkolóraktár-szisztémával ellentétben - a parkolótoronyban a gépkocsikat nem tálcával együtt mozgatják: minden autó a saját, befékezetlen kerekein gurul. Ezért a tárolóhelyeken nincs szükség görgőkre, forgó-mozgó mechanikákra. A lift nemcsak a tárolószintek között mozgatja a gépkocsikat, hanem az irányba forgatást is megoldja, sőt az autót el is gurítja a tárolóhelyre (illetve onnan vissza a parkolás befejeztével). Így az egyes tárolóhelyek csak statikai tartó funkciót töltenek be, ami nemcsak a beruházási költségeket, hanem a karbantartási igényt is csökkenti.

A tízszintesre tervezett, 350 négyzetméternyi alapterületű parkolótorony összesen 120 autót tud befogadni (ugyanannyi gépkocsi eltárolásához egy hagyományos parkolóban körülbelül 4-5000, az eddig használatos gépesített parkolási rendszerekben szintenként 500-800 négyzetméternyi területre van szükség. A parkolótorony viszonylag olcsó is, így - a jó helykihasználásnak köszönhetően - gyorsan megtérül: az előzetes számítások szerint nagyjából öt év alatt kitermeli az árát, miközben körülbelül 30 évig használható.

Olcsó parkolótorony, maximális helykihasználással