Formenti atya szerint ugyan a Föld lakosainak 33 százaléka keresztény (ortodox, anglikán, protestáns), de ő a katolikusok arányának csökkenésében látja a veszélyt. A muzulmánoknál nagyobb a család - mondta. Arról nem szólt, hogy Mohamed követői is megosztottak. Szunniták, síiták, alaviták, a különböző szufi csoportok - hasonló módon viszonyulnak egymáshoz, mint egykor a keresztény felekezetek.

A nyugat-európaiak naponta tapasztalják, hogy az országukban letelepedett mohamedánok számára a vallás sokkal erősebb identitásképző, kultúravédő elem, mint a szekularizált liberális társadalmakba beleszületett lakosoké. Friss brit kutatások szerint az országban a mecseteket belátható időn belül többen látogatják, mint a katolikus miséket, vagy, mint az anglikán egyház vasárnapi istentiszteleteit. Pedig az 58 milliós Nagy-Britanniában mindössze 1,8 millió a muzulmán. A valláshoz való erősebb és mélyebb kötődést és elkötelezettséget jelzik ezek a számok.

Nem tudom, a létszámriadó előre jelez-e valamiféle új miszsziós lendületet Rómában? Elképzelhető-e, hogy Róma és az iszlám megütközzön ismét? Az viszont bizonyos, hogy a vallások közötti együttélés, párbeszéd nehéz helyzetben van. A mohamedánok minden olyan megnyilatkozásra, amely szokásaikat bírálja, keresztes hadjáratot kiáltanak. Az offenzívnak láttatott iszlám hívei folyamatos ostromállapotban vélik magukat. Az iszlám világban ugyanis a korábbi nacionalizmus, szocialisztikus eszmék helyét a vallás visszavette. Ez látszik versenyképes ideológiának a globalizált világban. Különösen azok érzik szükségét a vallás legradikálisabb formáinak, akik benne élnek a szekularizált keresztény világban a különböző nyugat-európai muzulmán negyedekben, vagy akik saját országukban (Irak, Afganisztán, Palesztina) tapasztalják a domináns nyugati "keresztes" kultúra fegyveres jelenlétét. Nincs most civilizációs háborús helyzet, de alakulnak a feltételei. Egyebek között a demográfiaiak is.

A világban sokan úgy látják, XVI. Benedek pápasága alatt a Szentszék "iszlámpolitikája" elfordult attól, amit lengyel elődje folytatott. A német pápa több olyan kijelentést tett, amely ürügyet adott a muzulmán utca felhördülésére. Keleten sokan kihívást láttak abban, hogy húsvéti miséjén saját kezűleg keresztelt meg egy Olaszországban élő egyiptomi konvertitát, Magdi Allam újságírót. A világtévé közvetítette az aktust.

A vallások versengése, önvédelme és missziós lendülete nem a hitről szól manapság. Legalábbis nem nagyon. Az indulatok félelmetesek, következményeik beláthatatlanok. Vonzó lehetőség, hogy a keresztlevelek vagy körülmetélések mennyiségét számolgassák, ne az emberi életek értelmét és minőségét.