Kéthetente hat percet szokott beszélni a fiával. Ha az ezerforintos hívókártyát sikerül megvennie, akkor tizenegyet. Így tartják a kapcsolatot egymással: Katalin asszony a miskolci Avas-lakótelepről és Tamás fia az ecuadori főváros börtönéből, a C pavilon 38-as számú zárkájából.

Előkereste fia kabátját, majd gondosan belehajtogatta a postán kapható legnagyobb, műanyag bélésű borítékba. Levélként olcsóbb volt feladni, mint csomagként, így is 10 ezer 120 forintot kellett fizetnie. Két nappal később száz dollárt küldött, a tranzakció a technikai költségekkel együtt 21 ezer 435 forintba került. Kicsivel több volt Katalin aszszony havi jövedelménél.

Az alacsony, alig negyvenkilós nő egykor segédápoló volt, majd üzletet nyitott, de csődbe ment. Elvált, leszázalékolták. A következő tíz év - ahogy ő mondja - elveszett az életéből, ötvenszázalékos rokkantjáradéka nem számított jogviszonynak, havonta csupán tíz-egynéhányezer forintot hozott a postás. Fordulatot édesanyja agyvérzése jelentett, mert azóta ápolási díjat kap, ami meghaladja a húszezer forintot, és úgy számít, mintha rendes munkahelyen dolgozna.

Katalin asszony úgyszólván minden pénzt telefonbeszélgetésekre és ötven, esetenként százdolláros átutalásokra költi. Az ecuadori börtönökben pénzért úgyszólván minden kapható, havi néhány dollár a túlélést jelentheti. Katalin asszony a maga módján így gondoskodik huszonöt éves nagyfiáról.

Tamás fia autószerelőként dolgozott, de egyszer csúnyán összeveszett a főnökével. Kilépett. Másik munkahelyet nem talált, hónapokig tengett-lengett Miskolcon. Négy éve hetekre elutazott, otthon azt mondta, Spanyolországba megy a legjobb barátjával, Ádámmal, és egy kamionmosóban fognak dolgozni. Amikor hazajött, egy törött talpú bakancsot állított a sarokba. Katalin asszony azt kérdezte, miért kellett hazahoznia azt a tönkrement cipőt. Azután napirendre tért a dolog fölött. 2005 áprilisában Tamás azt mondta: Ádámmal újra elutaznak egy kis pénzt keresni.

Katalin asszony Ádám nővérétől tudta meg, hogy a fiúkat Ecuadorban elfogták, amikor preparált cipőtalpukban egy-egy kiló kokaint próbáltak kicsempészni az országból. A következő hetekben minden éjjel telefonált. Két hónappal később százezer forintos telefonszámlát kapott, amit egy ötvenezres követett. Részletfizetést kért, maradék pénzét ötszáz és ezerforintos hívókártyák vásárlására költötte.

A fiúk elfogása óta eltelt három év alatt átalakult az élete, amin csak tud, spórol. Amit összespórol, eltelefonálja és átutalja. Nemrégiben a telefontársaságtól felhívta egy üzletkötő, és azt mondta, miután sokat hívja Latin-Amerikát, érdemes lenne előfizetnie a világvonal-szolgáltatásra, ami csupán százkilencven forint havonta, és akkor megjelölhet egy kedvenc országot, amit percenként 179 forintért hívhat. Katalin asszony azt mondta: kéri a szolgáltatást, kedvenc országának pedig Ecuadort jelöli.

l Nincs már lakásom, albérletben élek, túl vagyok egy öngyilkossági kísérleten és egy három hónapig tartó pszichiátriai kezelésen, erős gyógyszereket szedek, és nem gondolok a jövőre
- ezekkel a szavakkal válaszolt B.-né Ildikó arra a kérdésünkre, mi történt vele Ádám fia ecuadori elfogása óta. Az elvált asszony minden pénzét telefonra és ecuadori átutalásokra költötte, majd eladósodott, és elköltözött Miskolcról.