A The Economist legújabb száma szomorú képet fest Magyarországról. A lap azt írja: a magyar politikusok rövid távú előnyökért civakodnak, de érintetlenül hagyják a strukturális problémákat.
Az Economist zűrzavart lát Magyarországon
Magyar zűrzavar címen közöl elemzést a The Economist gazdasági-politikai folyóirat legfrissebb száma. A lap a legsérülékenyebb kelet-európai gazdaságok között említi Magyarországot notórius költségvetési és folyó fizetési mérlege deficitje miatt.
A cikk megállapítja: Magyarország, a térség egykori csodagyereke ma vánszorog, kormányát kijátssza az ellenzék, gazdasága lelassult, lakossága pedig dühös.
A helyzetet kuszának nevező cikk a népszavazás eredményéből indul ki. Ennek kapcsán azt írja, hogy bár az eltörölt díjak csekélyek, mégis olyan dühöt váltottak ki, ami 50 százalék fölé emelte a részvételi arányt. Az elemzés úgy látja, hogy a szegénység és a több évtizedes állami gondoskodás miatt a magyarok nem szívesen fizetnek ismét olyan szolgáltatásokért, amelyeket adójukkal egyszer már finanszíroztak.
A Fidesz győzelmét azzal indolja, hogy a párt a patriotizmusra és a nagyvonalú állami gondoskodásra építette kampányát. Az Economist megemlíti, hogy a magyarokra a térség legkeményebb adóterhe hárul. A helyzetet súlyosbítja, hogy a dolgozók 20 százaléka fizeti be a személyi jövedelemadó négyötödét. Sok magyar játssza ki a rendszert, a feketegazdaság adja a GDP 18 százalékát.
A The Economist szerint Gyurcsány Ferencnek egy éve van arra, hogy fordulatot érjen el a gazdaságban, és javítson az MSZP jelenlegi 15 százalékos mélypontján a közvélemény-kutatásokban. Ha ez nem sikerül, a párt ejtheti. A befolyásos orgánum jó hírekkel árnyalja a sivár képet, elismerve, hogy a költségvetési hiány már tavaly 5,6 százalékra csökkent, és a tendencia idén is folytatódhat. - Ám a népszavazás kimenetele eloszlatta további reformok lehetőségét, és a kezdeményezés a Fidesz kezébe került - írja a lap.
Az The Economist sommás véleménye az, hogy a magyar politikusok azt teszik, ami a legjobban megy nekik: rövid távú előnyökért civakodnak, miközben érintetlenül hagyják a strukturális problémákat. Semmi nem illusztrálja ezt jobban, mint az a tény, hogy az egykori tunyából sztárreformerré fejlődött Szlovákia már 2009-ben csatlakozhat az eurózónához. Magyarország legkorábban 2014-ben jut el odáig.
