- Egyre könnyebb fotózni, így egyre nehezebb - nyitotta meg a 26. Magyar Sajtófotó Kiállítást tegnap délután Esterházy Péter író. Hiszen, tette hozzá, egyre több ember tart valamilyen gépet a kezében, amely így-úgy, de képet állít elő. És valahogy úgy felesel, kacérkodik egymással mindez, ahogy az egyre szaporodó számítógépes blog az irodalommal. Mert lassan mindenki művész.
Sokasodó ritka pillanataink
Valahogy a számok is ezt mutatják. Idén 413 fotós több mint kilencezer képet küldött el, legkevesebbet a hír-eseményfotó kategóriában, legtöbbet - öszszecsengve az egyre erősbödő trendekkel - a bulvár-humor-zsáner kategóriában.
De most mégsem ez a legfontosabb. Hanem, hogy mielőtt végképp eltűnne, újra megmutatja magát a tavalyi év. Ha nem is őszintébben, de jóval pőrébben. Persze nem úgy, mint a mesebeli király. Itt ugyanis van ruha, ha nem is mindig tetszetős. A Kossuth téri kordonbontástól a Gárda eskütételéig, az LGT-koncerttől a pekingi olimpiáig megannyi színes, levehetetlen köntös. Vagy épp csak egy ablaktalan, szűk garázs, benne két didergő ember. Hiszen sosem tudni, hogy hol lapul az év sokmilliomodik pillanatából az az egy, amely végül itt köt ki. Itt, a Magyar Nemzeti Múzeumban május elsejéig látható pannókon, az Év fotói című kiadványban, vagy csak épp a fejünkben. Néhány napig kiűzhetetlenül.
És persze a tények: a legkiemelkedőbb teljesítményért a MÚOSZ Nagydíját Hernád Géza, a Magyar Hírlap fotóriportere kapta. A legjobb emberközpontú dokumentarista képért járó André Kertész Nagydíjat Bácsi Róbert László, a Hölgyvilág munkatársa vihette haza, a legjobb hírképért járó különdíjat pedig Szigetváry Zsolt. A Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíját lapunk munkatársa, Reviczky Zsolt vehette át, mint ahogy a harminc év alatti legjobb teljesítményért járó elismerést is (Móricz Simon). A magyar sajtófotó-kiállítás mellé idén két társtárlat is kapcsolódik. Az egyik (Az esélyegyenlőség nevében) a 2008-as Budapesti Fesztivál szlogenjét próbálja átélhetővé, átérezhetővé tenni öt fotós képei segítségével, a másik válogatás (15 év - 15 kép) a Ringier kiadó lapjaihoz tartozó munkatársak emlékezetes alkotásait mutatja be, nem csak a múltidézés jegyében.
Három tárlat - egy origó. Talán csak annyi: bánjunk csínján fotózható, rögzíthető pillanatainkkal. A képpel. Mert azzal könnyebb visszaélni, mint a szóval. Erősebb is, kézzelfoghatóbb is - egyszóval durvább, mondja Esterházy. De ez a durvaság épp a fotós legfontosabb tulajdonsága, ő ugyanis nem jó tettekben utazik. Nem menti, hanem fotózza a haldoklót.
Esterházy Péter László Ágnes sajtófőnök kalauzolásával tekintette meg a tárlatot
