A reformnak nem az a veleje, hogy egy állami fejőstehén helyett többet lehet fejni, és több tőgyre több kegyencet lehet rácuppantani, hanem az, hogy valaki végre közvetlenül érdekelt legyen az egészségügy racionális működésében. Nem általában, hanem konkrétan. Mindenki tudja, hogy a magyar egészségügyet a hiány, a pazarlás és a korrupció jellemzi. Ha sokkal több pénzünk volna, az is sokkal kevesebb lenne, mint amennyi a tudományos és technikai lehetőség életünk meghosszabbítására, minőségének javítására, szenvedéseink enyhítésére. Ezeket a lehetőségeket annyira tudjuk kihasználni, amennyire racionálisan költjük a pénzt. Vannak szerencsés országok, másmilyen közszellemmel, történelemmel, kulturális háttérrel, anyagi lehetőségekkel, ahol a hivatal, a "bürokratikus koordináció" kevésbé irracionálisan működik. A mi országunk nem ilyen. Ha nem lép be olyan szereplő, akinek a magánzsebére megy a hiány is, a pazarlás is, a korrupció is, akkor nem változik semmi.

Ezt a szereplőt a koalíciós kompromisszumok gúzsba kötötték, de van rá esély, hogy ebből a kötelékből kitáncolja magát. Ezt az esélyt adná föl most a koalíciós politikusok egy része. Miért is? Hogy igazolják a Fidesznek azt a hazugságát, miszerint a népszavazás erről is szólt? Nem szólt erről. Ha szólt volna, nem lehetne ősszel másik. Ha lesz, az majd erről szól. Miért kellene azt eleve feladni? Mit lehet a feladással nyerni? És mi a vesztenivaló?

A koalíció kapott egy ajándék esélyt az Albert házaspártól az egyenlítésre. A mostani népszavazáson sokan azért vettek részt, mert önrészt sem szeretnek fizetni, és a kormányt is utálják. Sokan csak az egyikért, sokan csak a másikért. Melyik csoport mekkora, nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy a következő népszavazáson nem lesznek ott azok, akiket most csak a közvetlen anyagi érdekeik vittek el. Azok sem, akik már nem bíznak abban, hogy népszavazás útján megszabadulhatnak a kormánytól. Azok sem, akiknek elég volt a népszavazásosdiból. A koalíció egy kis sikerrel döntetlenre menthet egy nagy kudarcot. Sokan elhitték, hogy az a pénz, ami a pénztárcájukban marad, a máséból nem hiányzik. Erről kiderült, hogy tévedés. Nem tenné jól a kormány, ha ellehetetlenítené azokat, akiket a nép az önrészétől megfosztott, de azt sem, ha a lelepleződött hazugságot újraleplezné. Az igennel szavazó polgártársainknak szembesülniük kell azzal az egyszerű igazsággal, hogy azt a pénzt, amit nem adnak oda, nem lehet megkapni. Valami pótlékot helyette, vagy azt a kevesebbet, amit kiváltottak vele, azt igen, de többet nem.

Legyen a nép szavának súlya és következménye. A reform velejét se loccsantsa ki helyette és a nevében senki. Ha loccsantani akar, loccsantson ő.