Az egykor a dél-afrikai térség éléskamrájának nevezett ország ma éhínséggel és mind súlyosabb gazdasági, pénzügyi, szociális, sőt humanitárius válsággal küszködik. Olyan alapvető dolgok, mint az üzemanyag, villanyáram, ipari nyersanyagok vagy gyógyszerek hiánya bénítja meg Zimbabwe életének minden területét. Aki csak teheti, a szomszédos Dél-afrikai Köztársaságba vagy Mozambikba menekül: az otthoni 13,3 milliós népességhez képest viszonylag sokan, hárommillióan élnek külföldön.

A bajok akkor kezdődtek, amikor 1999-ben az alelnöki tisztet betöltő egykori harcos- és vetélytárs, Joshua Nkomo elhunyt, s Mugabe támasz és kontroll nélkül maradt. A hatalmát mind jobban féltő államfő sutba vetve a fehér telepeseknek tett korábbi ígéreteit, 2000-ben meghirdette a földreformot, amelynek keretében elzavarták a fehéreket, ültetvényeiket felparcellázták a mind elégedetlenebb szabadságharcos veteránok kielégítésére, valamint a megvesztegethető politikusok között. Az eredmény: szakértelem híján a farmok tönkrementek, a mezőgazdasági termelés a korábbinak töredékére zuhant, s ma Zimbabwét szinte túlzás nélkül az ENSZ élelmiszersegélyei tartják életben. Az infláció tekintetében Zimbabwe világrekorder a hivatalosan is az évi 100 ezer százalékos pénzromlásával, amikor mindent átitat az állami korrupció. A munkanélküliség a felnőtt lakosság négyötödét sújtja. Az egészségügy helyzete is katasztrofális: a születéskor várható élettartam mindössze 37 év (1990-ben még 60 év), öt és fél millióan hordozzák a HIV vírust.

A választásokon Mugabével szemben indul a szakszervezeti aktivistából az ellenzéki MDC vezérévé avanzsált Morgan Tsvangirai (akit a hatóság emberei több ízben agyba-főbe vertek), valamint a nemrégiben még az elnök jobbkezeként ismert volt pénzügyminiszter, Simba Makoni, aki még ma is Mugabe pártja, a ZANU-PF pénztárnoka. Mindketten fennen hirdetik a helyzet tarthatatlanságát, de a válságból kivezető útról vajmi keveset beszélnek. Leginkább a várhatóan megnyíló külföldi segélycsapokban bíznak. A legutóbbi közvélemény-kutatások Tsvangirai diadalát jósolják. Csakhogy erről már nem is álmodnak Zimbabwéban. Mugabe ezúttal is várhatóan beveti csalási trükkjeit és a lakosság megfélemlítésének ezernyi eszközét. Végső fegyvernek pedig rendelkezésére áll a rendőrség, a hadsereg és a titkosszolgálat.

Tegnap egyébként a két vetélkedő ellenzéki erő bejelentette, hogy készek Mugabéval szemben egységfrontot létrehozni, ha a szombati választások kimenetele második fordulót tesz szükségessé. A 84 éves Mugabe, aki kitartóan a Nyugat szabotázsakcióinak tulajdonítja az ország gazdasági problémáit, az Al-Dzsazirának nyilatkozva rendkívül magabiztosan jelentette ki, hogy győzelme nem lehet kétséges.

Az ellenzéki Demokratikus Változás egyik híve