Barna Györgynek 1973-ban Mezőkövesden annyira megtetszett egy matyó ruha, hogy azonnal megvásárolta. Akkor még nem gondolta, hogy egyszer övé lesz a Kárpát-medence legnagyobb népviseleti gyűjteménye. A vendéglátásban kenyerét kereső férfi ugyanabban az évben került Miskolcon, a Tokaj Vendéglátó Házba. Az 1992-es privatizáláskor üzletvezető volt, és néhány társával közösen megvásárolták az épületet. Aztán úgy gondolta, megpróbálja egyedül hasznosítani az egészet, ezért idővel kifizette üzlettársait, és valóra váltotta álmait.

Az elmúlt három és fél évtized úgy telt el Barna György számára, hogy akármerre járt a Kárpát-medencében, igyekezett mindenhol beszerezni az arra a tájra jellemző népviseletet. Bejárta Erdélyt, Dél-Szlovákiát, a Délvidéket és természetesen a magyarországi tájakat is. A kiállított ruhák mellett olvasható azok származási helye: így például Sióagárd, Rimóc, Decs, Buják, Sárköz, Bánk és még tucatnyi település, tájegység neve.

A leltározáskor kiderült: 315-féle népviselet van Barna György birtokában. A helyi Herman Ottó Múzeum néprajzi szakemberei azt állítják: ilyen gazdag gyűjteményről nincs tudomásuk.

- De senki ne gondoljon arra - hangoztatta a gyűjtemény tulajdonosa -, hogy sok millió forintot áldoztam volna a ruhák beszerzésére. A legtöbb helyen azokat már fölösleges kacatként kezelték, és örültek, ha megszabadulhattak tőlük. Így sikerült megmenteni ezeket a holmikat az utókornak.

Barna György kiemeli a kollekcióból az erdélyi szász gyűjteményt: ez után intenzíven érdeklődnek Németországból. A kiállítás megnyitását követően német csoportok érkeznek Miskolcra. Arra a bemutatóra, ahol az elmúlt 150 év Kárpát-medencei ruházatának jelentős részét tekinthetik meg az érdeklődők. A népviseleteket a Herman Ottó Múzeum textilrestaurátora, Bakó Ádámné állította helyre.

Az emeleti részben 1945-68 között használatos tárgyak kerülnek közszemlére. Láthatók a hazai motorkerékpár-gyártás darabjai a Dongótól a Berván, a Pannin és a Danuvián keresztül a P20-ig. De megtekinthetik az érdeklődők a korszak jellegzetes szalvétáit, bőröndcímkéit, konzerveit és a régóta giccsként kezelt őzikés-gombás asztalterítőket, falvédőket is.

A kisiparosok hagyatékából komplett műhelyeket vásárolt meg Barna György, így korabeli céhes munkahelyek közül több is látható. Órás, suszter, borbély, szabó, kovács, asztalos, kerékgyártó, bőrös-nyerges-táskás és kádár szakemberek dolgoztak egykor ezekben a műhelyekben, és mindegyiket sikerült működőképes állapotban megőrizni. Az eredeti szatócsboltban még a 60-as években dekára mérték a krumplicukrot, és ott beszerezhető volt az élelmiszer, valamint a lámpákba való petróleum is.

Az irodai berendezések újabb részt foglalnak el a tárlaton: 1890-ből származó írógép és számítógép-ritkaságok mellett korabeli mikroszkópokkal és fényképezőgépekkel is megismerkedhetnek a látogatók.

A tulajdonos azt reméli: nemcsak az idősebbek érdeklődnek majd a kiállítás iránt, hanem a fiataloknak is élményt nyújt a bemutató. A látottakból úgy tűnik: ez a retro kiállítás bekerül Miskolc idegenforgalmi attrakciói közé.

Megmentett népviseletek láthatók a bemutatón