Spanyol tavasz a Fonóban
Spanyol Tavasz '08
19.00: Filmvetítés Pedro Almodovar: Titkom virága (La flor de mi secreto,1995)
20.30: Andalúz borok bemutatója, borkóstolóval egybekötve
21.00: Flamenco táncbemutató (Vámos Veronika)
21.30: Oscar Guzman (Sevilla) flamenco koncert
Az előtérben Spanyolországot népszerűsítő kiállítás, utazási ajánlatok.
Jegyek elővételben vásárolhatók a Fonó Budai Zeneházban, 2000 forintért.
Egy kis flamenco- tánctörténet
A flamenco születését homály fedi. Feltételezések szerint nem szórakozási célra jött létre, hanem ősi rituális szokás része volt, ugyanúgy, mint a bikaviadal. A cigányok vándorlása során, letelepedésük után otthonaikban, munkáik végzése közben mezőkön, kovácsműhelyekben, bányákban született. Őrzi azokat az elemeket, melyeket a cigányok évezredes vándorlásuk során Indiából hoztak magukkal. Kimutathatók benne az ősi ibériai, mór, bizánci, görög, föníciai elemek. Ezekrôl azonban írásos emlékeink nem maradtak, csak közvetve bizonyíthatók.
A spanyoloknak a tánctörténetben úttörő szerepük volt abban a folyamatban, amelyben egy néptáncból attraktív, drámai színpadi tánc alakult ki. Nem véletlenül: övék a flamenco, amely a színpadi tánccá alakulásnak talán a legjobb alapanyaga volt. A szó - amelyről ma már a világon mindenhol a táncra asszociálnak - eredetileg sevillai cigányt jelentett, később bővült a jelentéstartalma a népcsoportra jellemző táncok gyűjtőfogalmává. Legalább nyolc-tíz különböző tánc tartozik ide, mindegyikben megfigyelhető az andalúziai cigány és a mór-arab hatások keveredése, s valamennyire jellemző az ének-, taps-, majd a későbbiekben a gitárkíséret. Fontos ismérv még a rögzített alapritmus, amely végig változatlan marad, ez nyújtja az ellenhangsúlyok, az improvizációk, a szabadon kitalálható és alkalmazható új lépések ellenpontját. A flamenco egyik lényege éppen az, hogy az adott alaptörvényt az előadónak meg kell kísérelnie egyéni megoldásaival áthágni. Ez a két ellenpont - a törvény betartása és a mellőzésére késztető egyéni ambíció - tartja állandóan fokozódó, robbanás közeli feszültségben a flamenco hangulatát. A spanyolok ezt úgy fejezik ki, hogy - megfogalmazásuk szerint - a táncnak duendéval, azaz ihlető démonnal kell rendelkeznie. A flamenco démoni művelői a XX. században előbb a zenés kávéházakba költöztek be, majd onnan kiindulva, meghódították a színpadot is.
