Persze azért a 20-as, 30-as években a vevőikhez hasonlóan az Albrecht családnak sem ment túl fényesen, így a fivérek szerény körülmények között nőttek fel. 1946-ban vették át édesanyjuk üzletét, ami villámgyorsan több tucat üzletből álló hálózattá bővítettek. A később "diszkontfilozófiaként" elhíresült üzleti metódus - és egyben sikerük titka - voltaképpen abból fakad, hogy világ életükben a legszegényebb városi rétegeknek adtak el árut. Vevőiket kizárólag az alacsony ár érdekelte, az viszont nem, hogy mennyire puccos a bolt és mekkora a választék. Az Albrecht fivérek úgy tudtak mindenkinél olcsóbbak lenni, hogy csak olyan és annyi terméket kínáltak, ami hamar elfogy a polcról (akkor még nem árultak frissárut sem), és azt sem bánták, ha jóval kisebb a választék a német piacot akkor uraló cégekénél. Reklámra, hirdetésekre nem költöttek, és más bolttulajdonosokkal szemben az Albrechteket a nagyzási hóbort sem kapta el, így később, amikor már jobban ment, akkor is olyan kicsinek hagyták boltjaikat amennyire csak lehetett.

Az eredetileg Albrecht Diskont nevet 1962-ben vonták össze Aldivá. Ekkorra már országszerte több mint 300 üzletet magáénak tudó testvérpár azon különbözött össze, hogy áruljanak-e dohányterméket. Mielőtt az ellentét elmérgesedett volna köztük, a hálózatot testvériesen felosztották egymás között. A két cég - Aldi Észak és Dél - között később is baráti volt a viszony, így a 70-es években, amikor az Aldi nemzetközi piacra lépett, sem rivalizáltak egymással, és ugyanígy megosztoztak az új területeken. Az Aldi-csoport mára tizennyolc országban - 1976 óta az Egyesült Államokban, illetve 2001 óta Ausztráliában - 7700 boltot üzemeltet, és átlagosan minden héten nyit egy új üzletet. A Planet Retail adatai szerint az Aldi a világ 17. legnagyobb lánca, 2005-ben 48 milliárd dolláros összforgalommal. A 16. helyet a nagy konkurens Lidlt is magáénak tudó Schwartz Group foglalja el. Jól megtanulták a diszkontleckét Albrechtéktől, annyira, hogy lassan föléjük nőnek.