Mindig tudtam, hogy képes leszek majd túllépni ezen az egészségre káros és teljesen értelmetlen hagyományon, határozott léptekkel haladva egy szebb, kalóriaszegényebb, racionálisabb és a legkevésbé sem kölniszagú jövő felé. Ehhez képest. Húsvét előtt fölhívott Hinta, a filantróp és tősgyökeres budapesti létére egyre határozottabb szkájparaszt-tulajdonságokat mutató mérnökiroda-tulajdonos, hogy szerzett tíz bárányt, kell-e nekem egy. Meg volt a sorsom pecsételve. Péntek este beállítottam a báránnyal, egy tejesládányi hús, benne az állat majdnem minden ehető része, combok, bordák, belső részek. Péntek este kezdtem tovább bontani az állatot, szortírozni a részeit, mit főzünk meg, mit fagyasztunk. Ha már ennyi bárányom van, gondoltam, nekiállok egy normandiai bárányreceptnek, calvadosmártás, ilyesmi, akkor legalább kell calvadost venni, és legalább a felét meg lehet majd inni. Nem akartam veszni hagyni a belsőségeket sem, gyorsan kerestem az interneten egy levesreceptet, mehet a levesbe. Az egyik combot majd valami hagyományos rozmaringos-fokhagymás fűszerezéssel roston sütjük meg, abból baj nem lehet, egy báránycombot nem lehet elrontani. Idáig ez a három étel körvonalazódott. Aztán még egy, mert a csajom még egy raguötlettel is előállt, hogy abba egy másik combot beleapríthatnánk, így csak kettő marad fagyasztani. Még péntek éjjel elkezdtem készíteni a calvadosmártás alaplevét, mert ahhoz olajon kellett pirítani mindenféle csontokat, nekiálltam, olajban úszott az egész konyha, aztán föltettem fűszerekkel, zöldségekkel nagyon kis lángon főni, miután megfőtt, leszűrni, beforralni töményre, éjjel háromra kész is lett, lefeküdtem gyorsan, hogy tudjak aludni öt órát, másnap reggel indultunk vásárolni, újabb fűszereket, és persze süteményt, a Daubnernél. Pár tízezer kalóriányi süteménnyel és megemelkedett vérnyomással távozunk, sietni kell, otthon ott a sok főznivaló. Gyorsan nekiállok a levesnek, gondoltam, de előtte a csajom még meglóbált egy tyúkot, és mielőtt észbe kaptam volna, fölrakta levesnek (hátha valaki nem szereti a bárányt), aztán egy másik tyúkot a sütőbe tuszkolt mindenféle fűszernövényekkel, főleg bazsalikommal (hátha valaki nem szereti a bárányt és a tyúkhúslevest), csak ezek után kezdhettem neki a báránylevesnek, amihez először a lábszárakat és a bele szánt húsokat kellett olajon pirítani (olajban úszott a konyha megint), aztán föltenni a fűszerekkel, zöldségekkel. Közben a csajom még egy pácot is összeállított, a másnapi (illetve harmadnapi, tehát vasárnapi) roston báránycombhoz, sok fokhagyma volt benne, menta meg balzsamecet, ezekre emlékszem, meg még vagy fél tucat fűszernövény, de mindegy is, arra már nem bírtam figyelni, mert közben a leves húsai megfőttek, azt a léből ki kellett halászni, földarabolni szépen, a levet leszűrni, aztán külön forrázni a belsőségeket, majd pirítani serpenyőben (olajban úszik 3.), mogyoróhagymákkal, fölengedni a lével, úgy forralni tovább, visszatenni bele a korábban megfőtt húst, tojásokat fölverni, citromlével és fűszerekkel keverni, a levesbe visszaönteni, satöbbi, éjfélre már kész is voltam, calvadosos dolgot nem volt erőm folytatni tovább, de nyugtatónak előre megittam az üveg háromnegyedét, nehogy baj legyen. Anyósomék érkeztek nyolc tál kocsonyával, ahogy kell, egy tizenöt uszkve húszkilós házi sonkával (saját vágás, saját pác, saját főzés), ami alatt majdnem beszakadt az étkezőasztal, főtt kolbásszal (saját vágás, saját főzés), vagy két tucat főtt tojással, sajtos rudakkal, kekszekkel, pogácsákkal, és amikor már azt hittem, hogy nem érhet meglepetés, az anyósom előhalászott valahonnét, tán a farzsebéből egy nagy tál csirkepörköltet, hátha valaki nem szereti a bárányt, a tyúklevest és a sült csirkét. Vasárnap már csak a combot kellett megsütni roston, a másikat megfőzni fehérborban ragunak, a calvadosmártáshoz szirupot készíteni, a gerinchúsokhoz fűszerkeveréket, ahhoz pirítani római köményt, fahéjat, szegfűszeget, szezámmagot, aztán a gerinchúsokat tepsibe és sütőbe rakni, sütögetni, végül serpenyőben, vajban pirítani, a mártásba végül jeges vajat montírozni. Kész is lett az egész cucc vasárnap estére, addigra az utolsó vendég is elment, nyugodtan megehettem mindet. Most fitneszbérlet vásárlását fontolgatom. Kicsit megfuttatnám olajon, egy kis kakukkfűvel, római köménnyel megbolondítanám, aztán úgy, forrón a fejemre önteném.