Szili bizottsághoz fordul a tanárverések ügyében - kiáltvány
Az elmúlt hetekben két olyan eset is nyilvánosságra került, amely során tanárt bántalmaztak. A Blikk múlt pénteken - egy mobiltelefonnal felvett videó alapján - számolt be arról, hogy Budapest VIII. kerületében az egyik középiskola 16 éves diákja fizikaóra alatt odament a tanárához, belerúgott, lökdöste és fém csapteleppel fenyegette. A lap közlése szerint az érintett pedagógust annyira megviselte az eset, hogy benyújtotta felmondását, s jelenleg idegszanatóriumban kezelik. Az iskola igazgatónője vizsgálatot indított, a rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálja az ügyet.
Korábban a Nógrád megyei Őrhalomban az iskolaigazgatót verte meg egy házaspár, akik azon háborodtak fel, hogy fegyelmezetlenül viselkedő lányukat a pedagógus elültette a helyéről.
"Védjük meg a pedagógusokat - Védjük meg a gyerekeket"
Értelmiségiek egy csoportja nyílt levelet fogalmazott meg és juttatott el a NOL szerkesztőségébe a tanárverések kapcsán. A Védjük meg a pedagógusokat - Védjük meg a gyerekeket című kiáltvány szerint az utóbbi napok tanárverései "törvényszerű következménye, korántsem véletlen, vérlázító kisülése annak a közveszélyes folyamatnak, ami az elmúlt évtizedekben a folyton a „tudástársadalomról” szónokló Magyarországon az oktatásban zajlik. A pedagógus szakma erkölcsi és anyagi ellehetetlenítése, az ostobán értelmezett szabadságfelfogás vezetett ahhoz, hogy a katedra ma már veszélyes üzemmé vált, s a tanári hivatás lábbal tiprása nem számít kivételnek. Kosztolányi Dezső 1925-ben írt, „Aranysárkány” című művében a tanárverés még szégyellni való, az éj sötétjében végrehajtott cselekedet volt, 2008-ra ez a tett, ha nem is legitimmé, de majdhogynem szokványos történéssé, színes hírré változott. Ez az, ami ellen - vallási, ideológiai és szakmai hovatartozásunk különbségeit félretéve - a legkeményebben tiltakozunk.
A kiáltvány megfogalmazói szerint meg kell védeni a pedagógusokat, de korántsem a gyerekektől kell megvédeni őket, "hiszen áldozatok a diákok is, azok a pedagógusok tudják ezt a legjobban, akik még mindig komolyan veszik hivatásukat. Félreértés ne essék: a gyerekek ütlegelése sem megengedhető. De ahol a társadalom egészével valami nagy baj van, csak ott játszódhatnak le tanárverési jelenetek! Ha a pedagógusokat védjük, azzal védjük meg a gyerekeket is!"
"Tévedés folytán rákerült a nevem a tanárverés ellen tiltakozó nyílt levélre. Az eset csakugyan szörnyű, de a nyílt levél elemzése téves. Nem hiszem, hogy ilyen társadalmi patológiáknak oka lehet pl. "...az ostobán értelmezett szabadságfölfogás" (?). Különben is: bizarr ötlet, hogy társadalomtudósok és egyéb értelmiségiek fölhívásban protestálnak társadalmi anómiák ellen. Jellemző szellemi viszonyainkra, hogy ennek a jó szándékú szamárságnak jelentős médiavisszhangja támadt. Én viszont szeretnék belőle kimaradni.
Tamás Gáspár Miklós"
Aláírta.
Nem írtam alá című glosszácskájában (Népszabadság, márc. 26.) Tamás Gáspár Miklós téved, A pedagógus- és a gyerekverések ellen tiltakozó petíciót - bizonyíthatóan - helyeselte, ergó aláírta. Később, post festa, visszavonta. Ebből is látszik, hogy olykor okos emberek is követhetnek el szamárságot. Ebben TGM-nek eminensen igaza van.
Az immár száz "szamár" nevében: Galló Béla
(március 28.)
A kiáltvány aláírói: Antalóczy Attila, tanár, Baranyai Judit, vezető óvónő, Barna György, építőmérnök, Czöndör Gyula, nyugdíjas tanár, Déri Viktor, vállalkozó, Dombovári Sándor, erdőmérnök, Egedy Gergely, főiskolai tanár, Dr. Elter István, nyelvész, Földvári István, nyugdíjas, Galló Béla, politológus, Gazsó Ferenc, szociológus, egyetemi tanár, Hajdú János, újságíró, ny. nagykövet, Hajdú Miklós, főiskolai tanár, Baja, Harsányi Iván, egyetemi tanár, Hrabák András, pedagógus, Krómer István, politikai elemző, Nagy Annamária, középiskolai tanár, Noé Krisztina, gyógypedagógus, Sipos János, filozófus, a Kézfogás főszerkesztője, Reményi László, mentőtiszt, Rózsa András, közíró, dr. Sipos József, egyetemi docens, Szeged, Szőllősi Istvánné, tanár, a Pedagógusok Szakszervetének volt főtitkára, Vajnai Attila, villamosmérnök, Wéber Attila, szociológus.
(MTI, NOL)