Március 19-én éjfélkor az eddig kormányzó Fukui Tosihiko mandátuma lejárt, a Fukuda-kabinet és a kormánypártok két jelöltjét, Muto Tosihirót és Kodzsi Tanamit pedig "visszadobta" a japán felsőházban többséggel rendelkező ellenzéki Japán Demokrata Párt (DPJ). Mindkét kormánypárti jelölt hosszú ideig szolgált a japán pénzügyminisztérium kötelékében, még miniszterhelyettesek is voltak, így a DPJ attól tartott, hogy csorbulhatott volna a központi bank függetlensége. 1998-ig tényleg nagy befolyással volt a minisztérium a jegybank döntéseiben, de azután a BoJ viszonylagos önállóságot élvezett.

Koidzumi Dzsunicsiro 2006-os távozása után azonban a szigetországban megerősödtek a bürokraták, amit az is mutat, hogy a vezető kormányerő, a Liberális Demokrata Párt (LDP) foggal-körömmel ragaszkodott az államigazgatási múltú (de tegyük hozzá: szakmailag maximálisan felkészült) jelöltjeihez. A felsőházat birtokló ellenzék azonban minden ilyen törekvést igyekszik megvétózni.

A BoJ ügyeit jelenleg a pénzügyi körökben nagy tiszteletnek örvendő kormányzóhelyettes, a Chicagói Egyetemen végzett Sirakava Maszaaki vezeti. Bár gyors beavatkozásra nincs szükség, de a jen erősödése és a japán gazdaság lelassulása aggodalommal tölti el az elemzőket. A szigetország fizetőeszköze több mint tízéves csúcson van a dollárhoz képest (a héten 95 jenért is lehetett dollárt venni), amely az exportőröket sújthatja, a makrogazdasági mutatók pedig azt jelzik, hogy a gazdaság nemcsak lefékeződött, hanem egyesek szerint már recesszióban is van.

Igaz, a japán bankok szerint ők csak minimálisan, mindöszsze három százalékkal, 6,1 milliárd dollárral érintettek a világpiacot megrengető hitelválságból.

A pénzügyi elemzők egyébként nem lepődnének meg, ha a BoJ, akár ideiglenes vezetővel is, beavatkozna a világ pénzügyi műveleteibe, és mesterségesen gyengítené a jent. A piac szerint idén kamatvágásra is esély van (jelenleg 0,5 százalékos a japán irányadó kamat), de ez várhatóan az év második felében következhet be.

A BoJ-krízis nem tett jót az amúgy is népszerűségének mélypontján levő Fukuda-kormánynak. A miniszterelnök heti hírlevelében elismerte saját felelősségét az ügyben, és bevallotta, hogy a patthelyzet azt az üzenetet küldi: Japán nem képes fontos politikai döntéseket hozni.

A Time magazin által megszólaltatott Jesper Koll, a Merrill Lynch befektetési bank volt vezető Japán-elemzője egyenesen odáig ment, hogy azt mondta: a döntéssel Japán bebizonyította, hogy nem méltó tagja a G7-ben tömörülő pénzügyi hatalmaknak. A Financial Times egyik internetes naplója pedig még ki is figurázta a döntésképtelen japánokat.

Az ellenzéki DPJ főtitkára, Hatojama Jukio azonban egy közleményben megjegyezte, hogy jobb néhány napig BoJ-kormányzó nélkül élni, mint öt évig egy olyannal, aki nem odavaló.

A távozó Fukui Tosihiko búcsúja március 19-én