Tisztelt Elnök úr!

Megdöbbenéssel és nem kis értetlenkedéssel olvastuk helyi televíziós kollégáimmal együtt a Népszabadságban publikált "beszédvázlatát", amelyet a sajtószabadság ünnepére időzített. Kérjük, engedje meg, hogy az abban a helyi televíziózást (is) érintő kitételeire röviden válaszoljunk. Egyúttal a Helyi Televíziók Országos Egyesülete nevében visszautasítjuk azokat az állításokat, amelyekkel azt sugallja, mintha a helyi televíziósok a mindenkori helyi hatalom bábjai lennének (aki nem az, a "váltás" után úgyis repül). Az alábbi tények talán még Önt is meggyőzik, hogy ez nincs így.

A Helyi Televíziók Országos Egyesülete jelenleg 79 helyi televíziót számlál. Ezek néhány kivételtől eltekintve önkormányzati fenntartású társaságok, tehát valóban - de csak részben - közpénzből működnek. Mindebből azonban azt a következtetést levonni, hogy "a nyilvánosság hatalmi manipulálása ebben a szférában a közszolgálati rádiót és televíziót érintő kísérleteknél lényegesen durvább és gátlástalanabb... többnyire az önkormányzati testületek túlsúlyos oldalának, jellemzően a polgármesternek rendelt propagandaeszközök", túl merész következtetés. Mivel ez nincs így, egyesületünk tagsága nevében meg kell kérdeznünk,  Ön  mint a legnagyobb magyarországi újságíró szövetség elnöke, ismeri a helyi televíziózást? Írásából - sajnos - nem ez derül ki...

Ön kifejti, hogy az "új polgármesterek egyik első dolga a helyi szerkesztőség, illetve szerkesztőségek feldúlása, lefejezése, a nekik nem tetsző munkatársi gárda szélnek eresztése vagy átprogramozása". Ezek súlyos vádak, illene hát alátámasztani őket! Ezért egyesületünk nevében arra kérjük, tételesen sorolja fel, hogy a helyi televíziózásban konkrétan mely városokban kiket bocsátottak el (és nem lefejeztek!), hol "dúltak" polgármesterek a szerkesztőségekben! Türelmetlenül várjuk ezt a felsorolást, mert annak hiányában ez az állítás nem tény.

A 2006-os önkormányzati választásokat követően voltak változtatások néhány városi televízió élén - tagjaink közül eddig három helyen. Ez azért másfél évi "dúlást" követően nem is olyan rossz arány. Ugyanez elmondható a korábbi, tehát a 2002-es választásokat követő időszakról is - mi akkor sem tapasztaltuk, hogy tömegével vitte volna az új helyi hatalom a vesztőhelyre a helyi televíziósokat. Természetesen azt nem állítjuk, hogy egyáltalán nem történtek beavatkozások és politikai okból történő elbocsátások, de ezek száma a helyi televíziózásban messze kisebb, mint amekkora problémának most ön láttatni igyekszik.
    Ön emellett azt is állítja, hogy a MÚOSZ "kierőszakolta: legalább néhány településen a választási ciklust átívelő, azon túlnyúló, határozott idejű szerződést kötöttek a helyi lap, rádió, a televízió szerkesztőjével". Ez lehet, hogy így történt a helyi televíziók esetében is, de akkor őszintén sajnáljuk, hogy az egyesületünk nem szerzett erről tudomást, egyesíthettük volna erőinket is akár. Mi ugyanis nem tudunk arról, hogy a MÚOSZ ilyen sikereket ért volna el a helyi televíziósok érdekében (ellentétben ezzel a helyi tévések vagy éppen az Egyesület az elmúlt nyolc-tíz évben tényleg tettek azért, hogy néhányan politikai okból ne kerüljenek az utcára). Ha mégis tévednénk, kíváncsian várjuk levelét, amelyben bizonyára leírja, hogy mikor, hol és kiket "mentett át" a MÚOSZ.
    Szeretnénk leszögezni, hogy az önkormányzati televíziózásból - tapasztalataink szerint - nem küldenek el több szakembert, mint a magánkézben lévő sajtóorgánumoktól. Természetesen sajnos vannak ilyen esetek, de azokról tagjaink esetében mindig kaptunk értesítést, és - lehetőségeinkhez mérten - próbáltunk a helyi hatalomnál protestálni. Ez így lesz a jövőben is, függetlenül attól, hogy milyen "színű" politikai hatalom próbálja eltávolítani a neki nem tetsző igazgatót vagy főszerkesztőt.
    Egyet azonban nem szabad megtenni, főként nem egy olyan nagy súlyú szervezet éléről, ahonnan most ön cikket írt: statisztikailag alátámasztott bizonyítékok nélkül erkölcsileg és szakmailag besározni több mint száz helyi televíziós vezetőt és szerkesztőt. Mert a legjobb indulat ellenére is sokan gondolhatják azt, hogy ezek szerint, akik maradnak, azok gumigerincű megélhetési újságírók, akik alig várják, hogy ott lihegjenek az új polgármester lábai előtt. Ön az újságírók érdekvédelmét ellátni hivatott szervezet elnöke, hogy tehet egyáltalán ilyen méltatlan, kollégái emberi és szakmai becsületét általánosan megkérdőjelező megállapítást? Vagy szakmai tisztességük csak a fővárosi újságíróknak van, a vidéki szerkesztőségek munkatársai nem szakemberek, hanem politikai bábjáték dróton rángatott figurái?
   Tisztelt Eötvös úr, a helyi televíziókban nem rendeli meg az esti tévéhíradót a reggeli kávéja mellől a polgármester. Még egyszer: nem kell távoznia politikai okból több vezetőnek, mint a magántulajdonú szerkesztőségekből. Ezért arra kérjük, valóban tekintse csak beszédvázlatnak írását, és bizonyítatlan állítások helyett értékeljen tényeket!
    Mert ha már aggasztja Önt a sajtószabadság válsága a helyi televíziózásban, vajon miért nem írt arról a tényről (és ez valóban tény), hogy a törvényhozás a helyi televíziózás tekintetében egységes politikai akarattal frekvenciamoratóriumot írt elő? Ugyanis egy törvénymódosítás a műsorszóró helyi televíziók műsorszolgáltatási szerződéseinek meghosszabbítását megtiltja. Ennek folytán néhány hónap múlva ezek a televíziók törvényen kívüli helyzetbe kerülnek, és ha valami, ez az állapot valóban alkalmas arra, hogy minden politikai eszköz érvényesítése megtörténhessen velük kapcsolatban.
   A Helyi Televíziók Országos Egyesülete minden lehetséges fórumon igyekezett a kialakuló helyzet veszélyeire figyelmeztetni. Ezeken a fórumokon vajon miért nem jelent meg a MÚOSZ, ha valóban szívügye a helyi televíziózás függetlensége? És ha nem tudott erről a változásról, az a sajtószabadság intézményes védelmének nyilvános felvállalása szerepében nem teszi enyhén szólva kétségessé az Ön indulatait?  

   
Debrecen, 2008. március 13.

Üdvözlettel:

Széles Tamás elnök
Helyi Televíziók Országos Egyesülete

Nyílt válasz Széles Tamásnak

Tisztelt Elnök úr!

     Élet- és szakmai tapasztalatom, hogy azokért a kollegákért kell a leginkább aggódni, akik nem igényelnek védelmet. Eltekintve persze azoktól a nyilvánosság-munkásoktól és önkormányzatoktól, akikről szólva és ahol - van ilyen - a közszolgálatiság tartalmi(!) érvényesülése okán valóban nincs ilyesmire szükség. De a közállapotok akár felületes ismerői is tudhatják, nem ez a tipikus.
1. Cikkem végül is éppen arról szólt, hogy különböző okok (egzisztenciális kiszolgáltatottság, a helyi közszolgálati sajtóban alkalmazottak előzetes politikai szelekciója, máskor "megszelídítése" stb.) miatt a védelemre szorulók vagy nem mernek, vagy nem akarnak nyilvános védelmet kérni. Esetleg csak azért nem érzik ennek szükségességét, mert egyetértenek az aktuális helyi politika irányával, és nem is értik, miért, kivel szemben kellene védelmet élvezniük.
2. Ha minden úgy van rendben, ahogyan Széles Tamás elnök úr ezt sejteti, úgy miért kellett nekik az elmúlt 8-10 évben - lehetőségeikhez mérten - tényleg tenniük azért, hogy politikai okokból "néhányan" ne kerüljenek az utcára.
3. 2004, MÚOSZ-elnökségem kezdete után az elnökség nevében két alkalommal személyesen kerestem fel az akkor illetékes Lamperth Mónika miniszter asszonyt a helyi média, többek között a cikluson átnyúló szerződések ügyében, az önkormányzatok 15. évfordulóján rendezett tanácskozáson pedig nyilvánosan beszéltem minderről. A miniszterasszony reagálása segítőkész, egyetértő volt. Sajnálatos módon ezen alkalmakkor nem jegyeztem meg, hogy "kivéve a gyevi bírót", azaz a Helyi Televíziók Országos Egyesületét. Más kérdés, hogy egy, a helyzetet taglaló elemzést elküldtem a jelenlegi önkormányzati miniszter úrnak, Bajnai Gordonnak is, aki ezt válasz nélkül hagyta, majd újabb, állásfoglalást sürgető levelemet úgyszintén. Ezen utóbbi esetekben tehát szándékomon kívül nem estem abba a hibába, hogy belekontárkodjam a helyi televíziók ügyébe.
4. Végül, és ez a lényeg, meglepő következtetésre jutottam:
Ön, aki hosszabb idő óta a fideszes vezetésű Debrecenben a helyi média jelentős, mondhatni meghatározó alakja, túlságosan jó véleménnyel van az MSZP illetve az SZDSZ sajtóval kapcsolatos magatartásáról, belső viszonyairól.
Erre, az Önt bizonyára megdöbbentő következtetésre azért jutottam, mert:
a.) Oláh Lajos, az MSZP Hajdú-Bihar-megyei elnöke egy, még 2005-ös MTI-jelentés szerint, arra a következtetésre jutott: félő, hogy a debreceni nyilvánosság egészségtelen szerkezete a helyi demokrácia felszámolásához vezet a városban. Az MSZP elnök szerint a Szóla Rádió kiiktatásával a debreceni média üde színfoltja szűnik meg és a helyére lépő Locomotív Rádió Kft. pályázati győzelme azért is aggályos, mert tulajdonosai között megtalálható a közgyűlés FIDESZ frakciójának egyik, néven nevezett képviselője. "A cívisvárosban - volt annak idején olvasható - már most érzékelhető a jobboldal fölénye a médiában: a jobboldali városvezetéssel kialakult etikátlan összefonódásai miatt botrányba keveredett Debreceni Vagyonkezelő Rt. tulajdonában van a Debrecen televízió, a Friss Rádió, a Debreceni Újság, a www.deol.hu, a www.debrecen.hu, és a Debreceni Disputa című havilap. (eMasa.hu, 2005. augusztus 25-e, forrás: MTI)
b.) Gadus István, az SZDSZ hajdú-bihari elnöke, debreceni önkormányzati képviselő 2006-ban a magyar sajtó napján jelképesen lefoglalta a városi tévét, amiért az szavai szerint egyoldalúan, nem hitelesen tájékoztatja a helyi közvéleményt. Gadus István szerint az előző egy év alatt, azaz 2007-ig semmi nem változott. Úgy vélte, hogy a debreceni közmédiumok - beleértve a városi tévé mellett a város hetilapját, a helyi Friss Rádiót és a Deol.hu internetes portált - politikai funkciót töltenek be, a fideszes városvezetés érdekeit képviselik, s nem tájékoztatják teljes körűen, objektíven a debrecenieket.
Az SZDSZ-es politikus, hogy mindennek nyomatékot adjon, az újságírók előtt kukába dobott egy televíziót, egy rádiót, egy számítógépes monitort és a Debrecen hetilap egy példányát, mint a helyi közmédiumokat jelképező eszközöket. (eMasa 2007. május 13-a, forrás: MTI)
Mit nem mondanak ezek!?
Namármost. Mindez természetesen alaptalan, sunyi vádaskodás, ármány, rágalom. De éppen ezért, vagy annál inkább roppant meglepő az elnök úr levele, mert annak végtelenül jóindulatú mondanivalója feltételezi, hogy egy esetleges helyi hatalomváltás után - ami, hangsúlyozom csak egy abszurd gondolati kísérlet! - a minden ok nélkül rágalmazó MSZP, vagy a helyi sajtó állítólagos einstandolásáért ármányosan nyilvános cirkuszt rendező SZDSZ, esetleg mindkettő nem tenné lapátra a debreceni helyi médiát úgy, ahogy van. Esetleg Széles úrral az élen.
    Magam mindezt több szempontból is aggályosnak tartom.

    Eötvös Pál
a MÚOSZ elnöke