Grúzia és Ukrajna a NATO előszobájára pályázik
Két héttel a bukaresti NATO-csúcs előtt még teljességgel bizonytalannak tűnik, hogy melyik kívülálló ország a szervezet milyen formációjába kaphat meghívót. Tényleges tagsági ajánlatra csaknem bizonyosan a horvátok, valószínűsíthetően az albánok, esetleg pedig a macedónok számíthatnak. Utóbbiak felvételét a (görög) Makedónia tájegység nevére (és területére?) féltékeny görögök továbbra is vétózzák, bár a két állam külügyminisztere – Daniel Fried amerikai államtitkár-helyettes jelenlétében - pénteken Brüsszelben egyeztetett. Görög részről "hasznosnak és őszintének" nevezték a tárgyalásokat, amelyek jövő kedden New Yorkban folytatódnak. Áttörés talán Bukarestben - vagy ott sem.
Külön kérdés Grúzia és Ukrajna. Ők reményeik szerint az előszobák sorozatában léphetnek egy teremmel beljebb, az "intenzív párbeszédből" a "tagsági akcióterv" (MAP) nevűbe. Mint már a NATO-külügyminiszterek hó eleji tanácskozásán kiderült, ehhez bizonyos támogatást élveznek ugyan, több tagország azonban szkeptikus. A NATO-székházban tíz tagország közös levelet köröztetett, amelyben a MAP bukaresti megnyitását sürgeti a két volt szovjet tagköztársaság előtt. - A nyitott kapuk politikáját kell folytatni Ukrajnával és Grúziával szemben. Ha megfosztjuk őket a tagsági akciótervtől, elveszítjük az esélyt, hogy ezek az országok lehorgonyozzanak az euroatlanti biztonsági struktúrában - áll a szövegben, amelyet Kanada mellett kilenc kelet-európai szövetséges írt alá; a listáról csak az észtek és a magyarok hiányoznak ebből a térségből. - Azért nem írtuk alá a levelet, mert bizonyos megfogalmazásokkal nem értettünk egyet. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy elleneznénk Grúzia és Ukrajna meghívását a MAP-be. Ellenkezőleg: támogatjuk mindkét ország euroatlanti törekvéseit - mondta a NOL-nak Martinusz Zoltán, hazánk állandó NATO-képviselője. Brüsszelben ezzel együtt még korainak tartják a bukaresti áttörést, noha az amerikaiak is ezt pártolják.
A szkeptikusok számos nyugat-európai tagországból álló csoportját a németek vezetik. Ők így érvelnek: a MAP-be kerülve a két volt szovjet tagköztársaság beadhatná tagsági kérelmét a NATO-ba. Grúzia esetében márpedig a szakadár - és a Koszovó (ellenőrzött) önállósága nyomán a függetlenséghez is kedvet kapott - Dél-Oszétia, valamint Abházia okán a világ legnagyobb katonai szervezete példátlan módon akár nyílt fegyveres konfliktusba is keveredhetne Moszkvával. Ukrajnában sokan előbb a politikai folyamatok kiszámíthatóságát akarják látni, továbbá az ország (nemcsak a nyugati országrész, illetve a Nyugat-párti politikusok) atlanti elkötelezettségéről is jobban meg akarnak győződni. A külpolitikai örökségépítésbe kezdett George W. Bush mindenesetre március utolsó napján éppen Kijevben kezdi kelet-európai körútját; az amerikai elnök onnan utazik a NATO-csúcsra, majd - feltehetőleg ünneplő tömeg közé - Zágrábba. Pénteken Asgabadban megerősítették: Gurbanguli Berdimuhammedov türkmén elnök is jelen lesz az atlanti csúcson. Országa tizenegy éve NATO-békepartner, az új államfő azonban igyekszik kivezetni Türkmenisztánt az elszigeteltségből, amelyben elődje, Szaparmurat Nyijazov tartotta.
(Brüsszel)
A Grúziától elszakadt Abházia és Dél-Oszétia elismerését javasolja az orosz képviselőház (duma) az államfőnek és a kormánynak. Az illetékes parlamenti bizottság javaslata alapján elfogadott dokumentumban javasolják a kormánynak, hogy "fokozza az Abházia és Dél-Oszétia területén élő orosz állampolgárok védelmében tett erőfeszítéseit". A duma javaslatának teljesítése nem kötelező érvényű az elnökre, illetve a kormányra nézve. (MTI)
