- A világbajnoki cím azt jelzi, hogy az elmúlt harminc-negyven évben jó úton jártam - mondja Pócsi Béla. - Eddig nehéz volt megmérettetnem magam a hazai díszmadártenyésztők között, mivel egye-dül én foglalkozom turákókkal. A belgiumi versenyen viszont jelen volt a világ összes jelentős turákótenyésztője. Ami-kor eljátszották a tiszteletemre a Himnuszt, könnyes lett a szemem.

Az ötvenes éveiben járó tapolcai Pócsi Béla gyerekkora óta valami hasonló elismerésre vágyott. Egy Miskolc melletti faluban nőtt fel, ahol már kissrácként vadon élő madarakat fogott be és nevelt fel. Azt mondja, ő genetikailag madarász, a világ egyéb dolgai soha nem érdekelték különösebben, az életét évtizedek óta a madarak határozzák meg. Egyrészt díszmadarak tenyésztésével foglalkozik, másrészt a családtagjai segítségével egy díszállat-kereskedést vezet. A sorházi lakásának udvarán ketrecek, röpdék sorakoznak, bennük csaknem 300 trópusi madár lakik.

- Valójában egész nap velük vagyok, az etetésük például reggel fél hattól csaknem délig tart - mondja Pócsi Béla. - A párommal együtt még soha nem mehettem el nyaralni, másoktól ugyanis nem fogadják el az ételt, így egyikünknek mindig itthon kell lennie. Rám valóban igaz a mondás, hogy rabja vagyok a saját szenvedélyemnek. Persze édes teher ez, a madaraim között feltöltődöm szeretettel, nyugalommal.

Pócsi Bélát mindig a kuriózumnak számító, nehezen tenyészthető madarak érdekelték. Különösen azok a trópusi fajok, amelyekről nem is volt magyar nyelvű szakirodalom. Az egzotikus fajták egyébként nagyon válogatósak: gyümöl-csöket, magvakat, főtt tojást, mézet, rovarokat vagy éppen fűzfaágat evő madarak is akadnak közöttük. A tapolcai röpdékben papagájok, kanárik, pintyek, díszgalambok, no meg persze turákók sorakoznak. A turákó értékét az adja, hogy igen ritka afrikai madár, ráadásul Magyarországon eddig csak Pócsi Bélának sikerült tenyésztenie. Jelenleg 8-10 embernek van idehaza turákója, a veszprémi és a budapesti állatkert is a tapolcai tenyésztőtől szerezte be a saját példányait.

- Tizenöt éve foglalkozom velük. Az első évek keservesen teltek, Ghanából és egy osztrák tenyésztőtől hiába vettem 18 példányt, sokáig nem akartak szaporodni - meséli Pócsi Béla. - Aztán 1995-ben kialakult az első két pár, majd sorra születtek a kis turákók. Az elején valósággal az apjuk voltam a fiókáknak, mert a szüleik nem nevelték őket. Ma már 65 turákóm van. Biztos vagyok benne, hogy azért sikerült éppen nekem elsőként idehaza a tenyésztésük, mert megérezték rajtam a szeretetet. A bizalom persze kölcsönös: akár a számmal is etethetem őket, vigyáznak rám, és nem kell félnem attól, hogy a hegyes csőrükkel megsebeznek. Egyébként van négy-öt kedvencem, nekik nevet is adok.

A díszmadártenyésztők évente rendeznek világbajnokságot, az idei, a belgiumi Hasseltben megtartott viadalon több száz tenyésztő húszezer madarával vett részt. A nyolc magyar induló közül csak a turákószekcióban most először nevező Pócsi Béla ért el győzelmet, illetve dobogós helyezéseket - megtörve ezzel a spanyol, az olasz, a francia és a belga tenyésztők hegemóniáját.

- Az erkölcsi siker mellett a világbajnoki cím azzal a konkrét haszonnal is járt, hogy megismerkedtem számos külföldi turákótenyésztővel, akikkel a jövőben elcserélhetünk majd néhány példányt, amivel felfrissíthetjük az állományainkat - mondja Pócsi Béla. - Ezen kívül reménykedem még egy pozitív fejleményben: a győzelmem talán kimozdítja a holtpontról az általam oly régóta dédelgetett madárpark ügyét.

Pócsi Béláról nem most olvashatnak először a lap hasábjain, ugyanis három évvel ezelőtt írtunk arról, hogy a tapolcai tenyésztő a nyolchektáros balatonedericsi birtokán egy madár- és növényparkot szeretne létrehozni. Egy olyat, ahol legalább ötszáz madár elférne, ahol amatőr madárkedvelők, kezdő és haladó díszma-dártenyésztők, ornitológusok tanulmányozhatnák a trópusi madarak életét, ahol hazai és külföldi vendégek nézelődhetnének.

A turistacsalogató látványosság létrejöttét elvileg sokan támogatják - többek között a balatonedericsi önkormányzat és a veszprémi állatkert is -, ám a létesítmény kialakítására a tapolcai tenyésztő nem kapott építési engedélyt. A tervet egyetlen hatóság, a Balatoni Nemzeti Park vétózta meg arra hivatkozva, hogy a Balaton-törvény a kiszemelt tóparti helyszínen - a vízminőségvédelmi és a fel-színi szennyeződésekre fokozottan érzékeny övezetbe tartozó ingatlanon - nem teszi lehetővé az építkezést.

Az elmúlt három évben nem történt előrelépés az ügyben, ám Pócsi Béla most abban reménykedik: a Balaton-törvény hamarosan kezdődő átfogó felülvizsgálata során úgy enyhítik majd a jogszabály szigorát, hogy a jövőben mégis megépülhessen a madárpark.

- Szeretném valahogy átadni másoknak azt a tudást, amit az évtizedek alatt a madarakról felhalmoztam - mondja a díszmadártenyésztő. - Nem vagyok hajlandó feladni a terveimet, mert nem hiszem el, hogy egy madár- és növénypark veszélyes lehetne a természetre.

Jó étvágyat!