A jelenlegi szerb politikai helyzetet és az előzményeket áttekintő elemzést készített Nagy Attila Tibor "A szerbiai elnökválasztás és politika 2008 elején" címmel.

Az EU-párti erőket összefogó Tadic ez év eleji elnökválasztási győzelme kapcsán a szerző ezt írja:
"Az elnökválasztás nem csak az európai-demokratikus vonalat felkínáló erők győzelmét bizonyította be, hanem azt is, hogy erősek maradtak az ezzel az iránnyal szemben álló vagy legalábbis szkeptikus pártok. A május 11-én sorra kerülő  előrehozott választások választ adhatnak arra a kérdésre, hogy folytatódik-e az elnökválasztáson megfigyelhető tendencia.Annyi már most látszik, hogy a DSS és az SRS az elnökválasztás után tovább közeledett egymáshoz. Példa erre, hogy a Koszovó függetlenségének február 17-i kikiáltása után megtartott belgrádi, több száz ezer résztvevővel megtartott naggyűlésen egyaránt beszédet mondott a szerbiai demokraták és a radikálisok vezetője; Vojislav Koštunica és Tomislav  Nikolić. Tartalmában és retorikájukban nem volt lényeges különbség felfedezhető az általuk elmondottakban, amennyiben mindketten hangsúlyozták: Szerbia nem nyugodhat bele Koszovó elvesztésébe. 23 További példa a közeledésre, hogy a Koštunica -kormány felbomlásának  közvetlen előzménye éppen  az volt, hogy a DSS egyetértett a radikálisok parlament elé terjesztett határozati javaslatával, amely az EU-val való szorosabb együttműködést Kosovónak Szerbia részeként való elismeréséhez kötötte.

Az elnökválasztás légkörében benne volt ugyan, de nem adott nyíltan választ a szerbek számára meglehetősen brutális kérdésre: hajlandóak-e lemondani Koszovóról, elismerni annak függetlenségét és akkor - évek múltán talán - bekerülhetnek az Európai Unióba, vagy ismételten újabb hosszú időszakra marad ki az ország az integrációból. Aligha valószínű, hogy bekerülhet az EU-ba olyan ország, amelyik területi kiterjedése tisztázatlan, amennyiben annak alkotmánya Kosovót Szerbia részének tekinti, miközben annak állami entitását mind több külföldi hatalom ismeri el. (Március 19-én Horvátországgal és Bulgáriával együtt a Magyar Köztársaság is megtette - a szerk.) Ha a választások után  az uniós csatlakozást pártoló kormányzat is marad Szerbia élén, tudnia kell, hogy a Koszovóval kapcsolatos politika gyökeres megváltoztatása nélkül nincs esély bekerülni az Európai Unióba. Ellenkező esetben hiábavalóak lehetnek a csatlakozási törekvések, s ez esetben tovább erősödhet a hagyományoknak megfelelő oroszbarát politizálás a balkáni országban, akár úgy is, hogy az ország politikai vezetése letér az integrációs politika útjáról."


"Történelmileg rövid időszak alatt kevés országgal történik ilyen sok megrázó, sorsfordító esemény, amely a politikai élettől a gazdaságon át jelentős mértékben kihat az emberek gondolkodására. Ráadásul az elmúlt évszázadokban az ország sorsának alakulása jelentősen eltért az európai fősodortól, ezért hibát követ el az, aki pusztán nyugat-európai szemmel és elemzési módszerekkel próbálja az ottani folyamatokat megérteni" - írja Nagy Attila Tibor, aki feltárja azt is, mi magyarázhatja MIlosevic politikájának népszerűségét déli szomszédunk közvéleményében.
Az elemzés itt olvasható>>>>>>