A hazai lakótelepeken általában a szelektív gyűjtés gyűjtőszigetes változatát alkalmazzák, több-kevesebb eredménynyel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a panelban élők az általuk felhasznált PET-palackoknak legfeljebb a 6-8 százalékát juttatják a gyűjtőkonténerbe. Az okok sokrétűek (messze van a gyűjtősziget, kevés palack fér el egy szatyorban stb.), a megoldás viszont egyszerű: a gyűjtés helyszínét közelebb kell vinni az otthonokhoz.

A panelházak infrastruktúrája persze nem ideális a szelektáláshoz, az épületeken belül nehéz a gyűjtőkonténereket elhelyezni. Ám egy elmés módszerrel a palackok térfogata a töredékére csökkenthető. A lakótelepi palackprés Bangha Tibor és Theobald János találmánya, a szerkezetet az ÖKO-Pack Kht. közreműködésével szerelték fel egy újpesti társasházban. Olyan épületet kerestek hozzá, amelyben a tömörített műanyag számára egy kisebb tároló is kialakítható. A kísérlet három hónapig tartott: a kezdeményezés elindítói azt vizsgálták, hogy a lakók mennyire vehetők rá a flakonok különgyűjtésére és préselésére, illetve mennyire tehető gazdaságossá a begyűjtés és az elszállítás.

A tízemeletes házban kilencven lakás van, a lakók három hónap alatt kilencezer préselt palackot "termeltek". Ezzel a mennyiséggel 30 darab 1100 literes konténert lehet megtölteni, vagyis ennyivel csökkent a (pénzért) elszállítandó szemét térfogata. A résztvevők véleményét utólag, kérdőíves módszerrel tudakolták meg. Mint a válaszokból kiderült, a módszert az összes válaszadó (vagyis a lakók több mint kétharmada) használhatónak és kényelmesnek tartotta, és rendszeresen igénybe is vette. Talán ennél is kézzelfoghatóbb eredmény, hogy a szelektált műanyag flakonok aránya az akció idején nagyjából a háromszorosára nőtt, bizonyítva, hogy a házhoz menő gyűjtés vonzóbb alternatíva a hulladék utaztatásánál.

A prés után ennyi marad egy flakonból